A hetek sűrűek, s jobbára munkával telnek. Van egy halom olvasatlan hétvégi újságom. Beindult az esküvő-szezon, s ún. céges megrendelés is akad bőven. Így, hiába volt közben Bank Holiday, sütöttem. Egyetlen szórakozás az volt, hogy hétfőn elmentem reggelizni Jankával a Dockyard 8 nevű itteni kávézóba. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk dolgokról, s úgy tűnik, jól érezte magát, mert ma ismét elmentünk közös ebédre, a piaccal szemközti kocsmába, amely nemrég új vezetés alatt nyílt meg, több hónapos szünet után. Egyre jobban összebarátkozunk, s a beszélgetések mellett próbálok neki segíteni, eszközökkel, ilyesmikkel, mert a munka mellett sütéssel keres extra bevételt. Nemrég egy ötszáz cupcake-re szóló megrendelést vett fel, amit egy kis konyhai sütőben fog megcsinálni....Mint kiderült, egy öregek otthonában dolgozik, konyhásként, de nem főz, hanem felszolgál, takarít, minimálbéren... Képzett pékként, aki öt évig tanulta a szakmát...
V. a héten végig Cork-ban volt, ott tágították a fejét a Félmellű központi irodájában. Nagyon élvezte, nagyon lelkesen néz a jövőbe. Drukkolok, hogy ne kelljen csalódnia, mint az előző helyen. Addig én dolgoztam, kertészkedtem egy kicsit, s két tepsi között néha bűntudatos pillantást vetettem a tisztaruha-halomra, ami csak nem vasalódott ki magától.Este tízkor végeztem a legtöbb napon, s alig határoztam el, hogy no, jövő héten lazítok, máris befutott egy-egy rendelés, ráadásul ketten is hiányozni fognak a piacról, akiknek a termékeit le kell sütni... Édes panasz azért ez, mert jólesik, hogy keresnek, hogy jönnek a megrendelések, de még itt van a fejemben a szabadság, a sok jó élmény... Lazítanék, ha lehetne...
Közben volt örömködés, amit nagy izgalom előzött meg: az ország szavazott az azonos neműek házasságáról. Elsöprő siker (attól függ, honnan nézzük): Megszavazták. Soha nem látott számban mentek el az emberek szavazni, még külföldről is sokan hazajöttek. Pl. a Londonból jövő buszjárat szívárványszínekbe és színes léggömbgirlandba öltözött, némelyik utason a szavazást hirdető póló volt.
Bent az Üzemben kitűzőket viseltünk, szavazásra buzdító szórólapok álltak halomban a pulton. De a legjobb szerintem a szomszédos Daintree papírbolt alkalmazottainak ötlete volt: módszeresen gyűjtötték a "nem" szavazatra buzdító szóróalapokat, kiadványokat, s azokból szív alakú esküvői konfettiket csináltak, s kis zacskóban árulták A Shred of Decency néven. Micsoda remek ötlet! Félre is tettem egy zacskóval, hátha majd egyszer alkalmam lesz szórni egy esküvőn.
A szavazás másnapján, amikor kijött az eredmény, Dublin megtelt ünneplőkkel. Paco bement a városba, azt mesélte, elég zajos partihangulat volt, amerre járt, s rengeteg ismerőssel összefutott - még azok is kimentek ünnepelni, akiket nem érint személyesen a megváltoztatott alkotmány.
Fintan O'Toole, az Irish Times újságírója még akkor, amikor javában tartott az ünneplés, azt javasolta, hogy hasonló hévvel kellene a gyermekszegénység ügyének megoldása felé fordulni. Nem mintha bánná, hogy az emberek egy egyenlőségnek ekkora figyelmet és energiát fordítanak, hanem mert úgy gondolja, ez az ügy is megéri az odafigyelést az egyenlőség nevében.Elgondolkodtató, főleg, ha megnézzük a riasztó statisztikákat a hontalanokról, vagy a menedékszálláson élő családokról...
***
Az ablakokat, bejárati ajtót megcsinálták, lefestették a kereteket, kicserélték a régi szigetelést az ablaküvegek körül. V. szerint most nem húz be a hideg. Meglátjuk, valóban működik-e a szigetelés. Az első kiadós, délről, széllel jövő esőnél kiderült, hogy a szigetelés működik, kivéve egy sarkot, ahol maradt egy félcentis lefedetlen rés az ablaküveg és a keret között. Tegnap eljöttek, s azt is kijavították. Elvileg - elvileg! - most már nem lesz gond.
Kertészkedésileg keveset haladtam. Mivel nem lett sikeres a paprikapalántázásom, ezért a piacon vettem négy, elég kicsike palántát, mentek a fóliasátorba. Megint vettem futóparadicsomot, kosárban, az is a fóliasátorban lóg már. A holy basil növénykék külön cserépbe kerültek, mind a nyolc, lassan, de azért nőnek. A közösségi kiskertben kinyílt az első fehér rózsa, boldog és büszke voltam, hiszen én vágtam vissza, s nem öltem meg! Meglódult a "fedge", vagyis a fonott fűzfavessző-kerítés, rendkívül bokros lett. A vadvirágos csík a kerítés mellett tele van margarétával... Minden nő, fejlődik, kezdődik a locsolás-szezon, a fóliasátor most már mindennapos figyelmet igényel.
Elkészült a takeverékem, öt, 25 grammos zacskót sikerült készítenem, mára csak egy maradt eladatlanul. Nagyon finom illata van, de vigyázni kell a bezacskózott teával, hamar porlik, ha nyomogatják a vevők.
Az új kenyerem, a tengeri hínárral és porított tengeri ujjmoszattal gazdagított félbarna kenyér is sikeres. A porított ujjmoszatot a boltban lehet venni, az üvegcsén olvasott javaslat adta az ötletet, hogy kenyértésztához adagoljam. Ugyanis a kelp (Laminaria digitata) vagyis ujjmoszat, amely az Atlanti-óceánban igen elterjedt
algafajta, azt írják, hogy "a
legolcsóbb étrend-kiegészítő, multivitaminokban
gyakran ezzel pótolják a nyomelemeket, az egyik legjobb természetes jód, kálium és ásványi
anyagforrás". Mint kiderült, nem én találtam fel a spanyolviaszt, hínáros kenyeret készítenek Bretagne-ban is például, onnan a recept, Dublinban is van bolt, ahol kapható hasonló. Eddig ún. wakame, japán hínárral készítettem, de ha sikerül beszereznem, hamarosan a dillisk nevű, ír partokról való hínárt fogom felhasználni (mondjuk, nekem igen ízlik a wakame, csak a szárított változat elég drága, a dillisk pedig ugye, itt nő tömegével, ha tudnék tiszta partot, begyűjteném magam... Az lenne csak a fegyvertény, de egyelőre lusta vagyok keresgélni, és errefelé azért nem 100 %-osan tiszta a víz...)
***
A főnököm séfi poziciót ajánlott fel Emilie-nek, aki elfogadta. Drága gyermek... 23 éves, csipogó hangja megtévesztő, mert kőkemény leányzóval van dolgunk. Dolgozik, mint egy kisangyal, kedves, tehetséges, megvan a magához való esze, csak remélni merem, hogy nem őrli fel hamarosan a rázúduló munkamennyiség. Íme, egy kép, csípőből készült, éppen Emilie és Aniz beszélik meg az aznapi főznivalót. Emilie van baloldalt.
***
Ez pedig egy emlékfotó, magamnak. A szabadságról. München piacán, egy ajándékbolt előtt találtam ezt a sajátságos németséggel íródott táblát. A boltból két konyharuhával gazdagabban távoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése