Piaci születésnap

Múlt hétfőn megint hanyagoltam a komolyabb sütést, inkább kertészkedtem, házimunkát végeztem, válogattam a fényképeket a hétvégéről. Múlt szombaton ünnepelte a piac az 50. születésnapját, amire sikerült egy igen béna "piruló citromszelet"-et készítenem. KI akartam rukkolni valami szokatlannal, s eszembe jutott, hogy Chili és Vanília a híres citromos szeletét megcsinálta piros változatban is. Málnára emlékeztem, azt passzíroztam a citromlé mellé, sőt, még a nagyon finom (francia tartósított) málnapüréből is raktam bele, amit egyébként bonbonkészítéshez tartogatok. (Mint számos "projektem", az is várat magára.) Miközben egyszerre próbáltam előkészülni a scone-sütéshez, a citromos szelet alsó rétegéhez, s vadul Facebook-oztam egy remek új receptről (khm),  utóbbiba véletlenül fele annyi vajat raktam, mint amennyi kellett volna. Kőkemény lett az alsó réteg. Aztán, amikor a szép, valóban piruló süti kikerült a sütőből, és újra elolvastam a róla szóló részt Chili blogján, akkor jöttem rá, hogy ribizlivel kellett volna készíteni... Ahogy ő is írta, málnával édes lett, túl édes. V. ugyan megette, ami maradt a születésnap után (s jócskán maradt), de legközelebb vagy ribizliből, vagy piszkéből fogom készteni, sőt, talán a rebarbarásat is kipróbálom.

Főleg azért akarok újítani, mert egyre keményebb a verseny a kávézók között. A Slice mellett, mondhatni a sarkon túl, nyílt a Love Supreme kávézó, ahol a sütik nagyon finomak, csinosak, jobbára fűszerekkel és virágokkal készülnek, illetve a díszítésük is nagyon ízléses. A Wild Flour sütöde készíti ide a sütiket. Miceal hozott egy dobozzal, alaposan megkritizáltuk a kis "bun"-okat, s azóta is jár az agyam, hogy hogyan lehetne új dolgokat elsütni az Üzemben. Főnököm mostanában mindent szirmokkal dekorál, én inkább a receptekre helyezem a hangsúlyt. A Facebook-on már alaposan kitárgyalt epres, sajtkrémes torta igen nagy siker volt, pénteken már Chilii és Moha javaslatára fele annyi cukorral sütöttem meg, mint a recept mondja (V. mondta is, hogy elég édes). S másféle bogyós gyümölcsökkel szeretném elkészíteni. Claire rendelt csütörtökön cseresznyét, pénteken azt sütöttem bele. Siker volt, mire jöttem haza, már csak egy szelet maradt az első tortából. Igazából csak péntekenként van időm újdonságok kipróbálására az Üzemben, mert addigra  lemennek a hétközbeni nagy megrendelések, és ha éppen nincs nagy mennyiségű lesütendő/dekorálandó torta szombatra, akkor tudok mást is sütni, mint a megszokottakat.

Katie közben felmondott nálunk, hüpp-hüpp, s keddtől egy felújított hotel kávézójában dolgozik az O'Connell Street északi végében. Felmondása alkalmából utolsó munkanapján új frizurával érkezett, ami nagyon felnőttessé tette kedvesen lányos arcát. Sajnálom, hogy elment, de jól tette: rendszeres lesz a munkaideje, nem kell két kávézó között pingponglabdaként pattognia, és közelebb is lesz a lakóhelyéhez.

***

A piaci születésnapot kellő lelkesedés, szarkavarás és kapkodás előzte meg. Az utolsó piaci meeting-en (két héttel a rendezvény előtt!) egyes tagok teljesen új javaslatokkal álltak elő, hogy ez kellene, az kellene... s nagyon keményen kampányoltak, hogy az legyen, amit ők kitaláltak. Van egy mag, akikkel nem érdemes ellenkezni, nem vezet semmire. Éreztem, ahogy a szívem a gyomromba süllyed, s megy el a kedvem az egésztől. Hol voltak ezek a javaslatok az elmúlt fél évben? Hol voltak, amikor összejött az egész tagság, és mindenki bedobhatta az ötleteit?! Egészen más lett a program, mint amiben megegyeztünk. A pár tálca süti helyett lettek meleg falatkák, bor, ingyen kávé-tea, külön catering személyzet és számos felszólaló. Ami remek is volt, így utólag visszanézve, DE miért két héttel előtte jönnek elő az ötleteikkel?

Mindegy, megtörtént. A pénztárosunk fia (a catering-es), két alkalmazottal érkezett, miniszendvicseket készített, apró falatkákat raktak tálcákra, kedvesen kínálták a bort (délelőtt 11-kor, hm), a sütiket, én pedig a tea/kávé főzésért voltam felelős. Hatalmas, hordozható bojlerben forrt a víz a teához, és termoszokban állt a kávé, amiket Sarah, az elnökünk lánya szolgált fel a piac épülete előtt emelt sátorban. Igazi team-ként dolgoztunk össze, ő kint az épület előtt szorgoskodott, én bent. De ez azt eredményezte, hogy nem tudtam a vendégekkel csicseregni, beszorultam a konyhába. 

Piacnyitás előtt a falakat feldíszítették a piacról szóló újságkivágásokkal, fotókkal, és kézről-kézre járt az Irish Times aznapi száma, aminek magazinjában szép írás jelent meg fotóval a piacról.


Kb. 150-200 ember jött el, régi piaci tagok, rokonaik, minden kaja elfogyott, a bor fele úgyszintén, s kivételesen mindent eladtam!

Csak 11-kor, a beszédek és a tortafelvágás idejére sikerült leállnom, azon túl az egész rendezvény számomra merő rohangálás volt, a zacc-és teafilterszagú kiskonyhából, ki az épület elé, és vissza. Úgyhogy inkább jöjjenek a fotók:

 Catherine (titkár) a miniscone-okat lekvározza.Előtérben a nyomorultul sikerült málnás szelet.

 Betty (elnök), s a helyi nazarénus közösség egyik oszlopos tagja, interjút ad.

 A kávéra váró hölgy Niall Sweeney mamája, aki a Pony Design tagjaként az Üzem arculatát tervezi. Niall a főnököm régi barátja. A mama pedig régi vevő a piacon. A világ bizony kicsi! Kiszolgálásáról Sarah gondoskodik.

 A négy, még élő alapító tag felvágja a tortát.

 Willie. Nemrég megkaptam tőle az új virágkosaraimat!

A bál után... Már üres a sátor, hazamentek az ünneplők.

A születésnapi "buli" hatása most szombaton is érződött. Mit nem tesz egy kis hírverés, édes Istenem!  Rengeteg új arc tűnt fel, 11 felé már alig volt valami a pultokon, volt olyan kliens, aki bosszankodva vette tudomásul, hogy lemaradt kedvenc termékeiről, mert a korábban jövő "újak" megvették... Zárás után is csak jöttek egyre az autók, családok, párok, fiatalok, biciklin... Megint mindenem elfogyott. Sajnos, a jövő heten igen sűrű lesz, de azért megpróbálok erőt venni magamon, és extra dolgokat készíteni, nem utolsósorban azért is, mert hárman is szabadságon lesznek, és pótolni kell az ő süteményeiket is...