Sikerek a kiskertben (is)

A szabadnapomon természetesen esett. Vagyis inkább szakadt. Még sétálni sem tudtam kimenni, pedig megigértem a műtétje után lábadozó Trish-nek, hogy elsétálok hozzá, és együtt megyünk egy kört. Nem jött össze. Péntek este, a szavazás napján figyelmeztetést adott ki a megyére a magas hivatal, s valóban, olyan felhőszakadás volt, hogy csuda. Éjjel is rázendített párszor, szombat reggelre pedig mindent letépett levelek, ágak, virágok borítottak, és kis párafelhők homályosították el a levegőt - csak a választási műanyag plakátok vakítottak élénk fénnyel a villanyoszlopokon.

Az újabb 12 órás műszak után (melyet főleg négy torta elkészítése foglalt le, egyenként 8 kilósak voltak, cukormázzal, egy új gyerekkönyv borítólapjának figuráival) már elég későn mentünk szavazni. Megint meglepett, hogy ceruzával (!) kellett behúznom az ikszet, s az is meglepő volt, hogy a lepedőnyi papírlapokat, összehajtás után a szavazóbiztos egy vonalzóvéggel kényszerítette a helyükre az urnában.

Megtettük, amit megtehettünk. Nagyon sokan voltak, a szakadó eső ellenére is egymást váltották a kocsik a parkolóban. Itt Bray-ben Sinn Fein-es képviselő nyert, utána független jelölt következik.

A Harbour Bar kertjében vicces választási plakátok tűntek fel, ugyanolyan profi műanyag lapon, mint a valódi plakátok, muszáj volt némelyiket lefényképeznem:

S persze, mindent megmagyaráz, ha elárulom, hogy a kikötőben igen népes hattyúkolónia él...

***

Tehát leültem a főnökömmel beszélni. Az elején még értetlenkedve kérdezte, hogy miért kell ennyi időt dolgoznom, a bevétel nem emelkedett, nem érti, miért kell annyit túlóráznom. Magyaráztam a sok babrás tortát, amiket pár éve még nem vállalt el, ma már mindegyikre igent mond, és esetleg lebutított változatban, de megcsinálom mindegyiket. S ez sok idő (lásd fenti tortákat például, amin 5 órát dolgoztam. Hány tortát le tudtam volna sütni az alatt az 5 óra alatt?) 

Rajtuk dolgoztam olyan sokat pénteken. Két tortára ők kerültek, két másikra a könyv címe.

Elmeséltem azt is, hogy az extra személy, akire továbbra is szükség van,  nemcsak nekem segített, de a séfnek is. S hogy már a nagy megrendelések előtt is szükség volt valakire, mert mindent nem tudtam belezsúfolni a hat órámba, s nem, nem kívánok teljes munkaidőben dolgozni. S Slice-nak is sütni kell. Azt már fel sem emlegettem, hogy reggelenként nagyon gyakran főzök is, mert Miceal nem csinál kaját, vele ellentétben. S ez megint a sütéstől veszi el az időt...

Egyre csak furcsállta a panaszaimat. Aztán megemlítette, hogy mindig hosszú szabadságokat vettem ki, tavaly is, jóval többet a 20 napnál, ami jár. El kellett ismernem, hogy igaza van. S célzott rá, hogy vehetem úgy, hogy ezeket a szabadnapokat dolgozom le a túlórázással, s különben is, ez egy olyan szakma, ahol a túlóra mondhatni, benne van a pakliban.

Na de ennyi?!

Végül oda-vissza magyarázkodások után pozitívan zártuk le a beszélgetést, segítséget ígért. S még aznap este kaptam egy mailt, amiben értesített, hogy majd egy fiatal lány - Katie évfolyamtársa - jön hetente három délután, s segít sütni, s aztán meglátjuk, hogy ezzel csökken-e a túlóra szám. Én pedig visszaírtam, megköszönve a segítséget, s hogy árulja el, hány órával vagyok adósa tavalyról, azokat ledolgozom, hogy jövőre tiszta lappal kezdhessem a 20 nap "elfogyasztását", s ne vegyek ki többet, mint ami megillet. (Legfeljebb elmegyek fizetésnélkülire, hogy ne legyen feszültség.)

Mondhatnám, sikerrel zárhattam ezt az igen-igen stresszes két hetet. Jasmine, az új lány ma jött először. Segített, de így is bent kellett még maradnom, de majd idővel belerázódik a sütésbe, mint Katie, és akkor nekem és Claire-nek is mosolygósabbak lesznek a napjaink. Ő nemrég fizetésemelést kért, mert igen keveset kapott eddig, annak ellenére, hogy szakács. Neki éves fizetést ajánlott a főnököm, mégpedig jobb órabérrel, mint az enyém. Szüksége lesz egy jó szakácsra, mert mától már vacsora fogásokat is kínál az Üzem, s a menüre ráfér a megújítás.

Reménykedjünk, hogy mostantól valamennyiünknek könnyebb lesz.

***

Most már majdnem minden este kisétálok a közösségi kertbe, és csinálgatok valamit, néha csak őgyelgek, nézegetem a növényeket, csigákat irtok, vagy ha van kint valaki más, akkor segítek a munkában, és beszélgetek. Legtöbbször egy "slug patrol"-hoz csatlakozom, vagyis irtjuk a meztelencsigákat. A minap Jono, egy szomszédnő a kisfiával és én több tucatot tettünk hidegre. Főleg a növendék napraforgókra járnak rá.

Egy este V. is kijött velem, s amikor Jono végigmutogatta a növényeket, s V.-nek (aki ízig-vérig városi ember) feltűnt, hogy valami piroslik némelyik zöld levélcsokor alján. Jé, valóban. Kis kapirgálás sem kellett, s kövér retkek bukkantak a felszínre. Volt öröm! Azóta is járunk oda, és csodáljuk az érett, kövér, piros retkek sorát, ami meglepően lassan fogy: szerintem senki nem meri felszedni, nehogy azt mondják rá, mohó. Inkább csak Jono osztogat el egy-egy darabot. Tudom, tudom, hogy a retek igen könnyen, gyorsan megterem akárhol, de nekünk kezdőknek ez is akkora diadal!

Hát nem csodálatosak?! Ezen a sikeren fellelkesedve a kertben több éve árválkodó Böhöm-felnit elkértem V.-től, hasára fordítottam, s megtöltöttem komposzttal. Újhagyma nő benne. Eredetileg retkek szerettem volna ültetni, de nem volt normális mag a boltban, csak olyan francia retek, amiből hosszúra nyúlt, ujjszerű retkek nőnek, nekem pedig a kerekded tetszik. Így nagy türelmetlenségemben újhagymát vetettem. 

Apropó, a perzsa boglárkák már kidugták itt-ott a fejüket, majd nagyon figyelek rájuk, hogy nehogy hozzájuk férjenek a mohó csigaszájak...

Hétfői élményem volt még, hogy az egyik zápor után kimentem a kertbe, s összegyűjtöttem pár mentalevelet, hozzácsaptam néhányat Gileád balzsamának leveleiből, és vérszemet kapva egy illatos muskátlilevelet is szakítottam. Majd az egészet beleraktam a nagy fűszertojásomba, és teát főztem belőle. Hogy' illatozott! "Kulák lelkem repesett", ahogy V. mondaná, nagyon jó érzés volt saját kertben nőtt növényekből készült friss teát inni. Ma este pedig  snidlinget kap a rántottája tetejére, szintén sajátot!

 

Ezek pedig itt alant - elnézést, tudom hogy gusztustalanok első ránézésre - a vacsorám alkotórészei. Bébipolipok. Vietnámból, mondja a csomagolás. Az Asia Market mélyhűtőjében találtam őket, más egzotikus tengeri herkentyű között. Évekkel ezelőtt Sunny nevű kínai kolléganőmmel álldogáltunk egykori munkahelyem, a kisbolt előterében, s a bébipolip elkészítési módjairól beszélgettünk. Én, a tengertől messze felnevelkedő botcsinálta eladó/cukrász, és ő, az evőpálcikagyáros könyvelőnek készülő lánya... Akkor éreztem úgy először, hogy te jó ég, milyen messzire kerültem Soprontól!

Pár hónapja rejtegetem ezeket a kis szörnyeket a mélyhűtőben. V.-nek meg sem mertem őket mutatni, így kiolvasztva, ráér akkor találkozni velük, amikor már csilivel, borssal, hirtelen kisütve, elkeveredtek a tésztával. S akkor is jó messze ülök majd tőle, nehogy túl sokat lásson belőlük!

 

Polipra fel!