Boldogság

... az, amikor az ember váratlanul bogarászó sárgafejű királykát pillant meg az ablakból. Aki karnyújtásnyira zavartalanul fürkészi végig a (virágzó!) bokor leveleit, s néha kolibriként lebeg a levegőben.. Majd megül az ágon, nézeget, így meg lehet csodálni a kis aranyló csíkot a fején.

***

 

Ma stresszes nap volt, kibírtam, de a gyomromban nehezen ült el a remegés. Még a LUAS megállóban is járkáltam fel-alá, hajtott az adrenalin. Itthon aztán sütés. Holnap dekor. S holnap este staff meeting, este 8-kor, bumszlizhatok vissza a városba. Az új manager bemutatkozik, megtudjuk a változásokat, amelyek eddig csak pletykaként terjedtek. Csütörtökön dekorálás ezerrel, hogy pénteken be tudjam vinni a maradék Bobokat, hogy kedd reggelre be tudják őket csomagolni a lányok.

Aztán gőzerővel sütés Szt. Patrik-napra.

De ma Húshagyókedd, vagyis Pancake Tuesday, tehát a vacsora palacsinta. Georgina Campbell The best of Irish Breads and Baking c. könyvét idézem: "Egészen a legutóbbi évtizedekig a böjt idejét olyan komolyan vették Írországban, hogy nemcsak a húsról, de a tojásról és a tejtermékekről is lemondtak erre az időre. A húshagyókeddi palacsintakészítéskor használták fel az előző napokról megmaradt tejet, tojást.

A legtöbb ír család ma is palacsintát eszik Húshagyókedden, s a legtöbb politikus számára kihagyhatatlan népszerűsítő lehetőséget jelent, hogy magukat palacsintasütés közben fotóztassák, lehetőleg mosolygós szavazók körében. A palacsinta árusítása pedig a vendéglőknek, kávézóknak jelent szép extra bevételt. (Így igaz.)

A régi húshagyókeddi tradíciók már családiasabbak. Az első palacsinta feldobásának kétes dicsősége a ház legidősebb hajadon leányát illette, aki - ha ügyesen dobta, forgatta meg a palacsintát - a jövőben "a legjobb fiút" foghatta meg magának, de ha mellédobta, vagy a serpenyő szélével kapta csak el a palacsintát - mert valaki, mondjuk, meglökte a könyökét -, akkor az elkövetkező egy évben biztosan nem talált párra. Ha sikerrel járt, annyi szeletre vágta a palacsintát, ahányan voltak a háznál, s kiosztotta közöttük - hadd részesüljön mindenki a szerencséjéből.

Néha a családanya jeggyűrűjűt csúsztatták az első palacsinta kisütéséhez bőven kiöntött sűrű tésztába: az, akinek a gyűrűt tartalmazó szelet jutott, nemcsak hogy párra, de kiváló párra talált majd a babona szerint."