Egy hete, reggel Paco azzal fogadott, hogy a landlord, Paul el akarja adni az egész épülettömböt, s bezárja a papírboltot is. Öt percen át hüledeztem, hiszen a boltot sikeresnek tudtam, egyedinek, erre a hírre számítottam legkevésbé. Aztán az aznapi hivatalos bejelentésben Paul biztosította róla az embereket, hogy az Üzem továbbra is elérhető lesz, csak éppen az nem derült ki, hogy hogyan, ha egyszer a bolt bezár, de nyilván megmarad bejáratnak a nem éppen csábító külsejű, koszos, hátsó utcai bejárat.
A rossz hírek sora nem ért még véget. Megjelent szokásos reggeli kávéjáért Karen, az emeleti iroda bérlője, s mesélte, január közepétől mennie kell, irodáját lakássá alakíttatja Paul, mert úgy többet lehet érte kapni...
S a megnagyobbításból nem lesz semmi: Paul visszakozott, mondván, olyan bérlőt keres, akinek a tevékenysége jobban megfelel a helyiségeknek... Ugrott a saját ablak, a vevők szeme elől rejtve sütés, a plusz tárolóhely és a tágas polcok lehetősége...
Nem volt jó nap. 14 ember kerül utcára a papírboltból, s noha kapnak végkielégítést, sokuk arra panaszkodott, nem hiszik, hogy hasonló helyen (hol?) el tudnának helyezkedni. Az esküvővel kapcsolatos iparágak igencsak "bitchy", pletykás, furkálós helyek, nagy a harc köztük, az alkalmazottak félnek, hogy nem fognak találni hasonló munkahelyet.
A múltkori botrány miatt pár olyan névtelen (naná!) mailt is kaptak a hír nyilvánosságra hozatala után, hogy hehe, megérdemlik az utcára kerülést... Csodásan érző szívű emberek vannak!
S azt is megtanultam múlt kedden, hogy attól, hogy az ember mélyen vallásos, még nem feltétlenül szavatartó, hogy a Jóisten borítsa rá az ólajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése