Back to (baking) business

Nos, megjöttünk.

Az utolsó két hét kicsit kapkodósra sikeredett, soproni ismerősökre végül alig maradt idő, volt, akinek csak egy meleg ölelésre futotta, aztán futottunk, szó szerint, mert menni kellett. Mondta is az uram, hogy a legközelebbi soproni tartózkodást ő szervezi. Nekem. Hogy legyen idő mindenre, és mindenkire.

De amit akartunk, annak az elintézésére volt idő és alkalom. Új útlevelünk is van, a hivatalokat is túléltük. Tüdőnk tiszta, noha az "ernyőszűrés" megnevezés a fizetési lapon kissé meglepett bennünket. (Új szavak: Tankerület. Kaszálék. Ernyőszűrő. Kiadmány. Kérdés: beszél ön újmagyarul?) Sopronban óvatos tapogatózás apám irányába, kissé feszengő társalgás szigorúan limitált témakörökben, de talán megint lesz köztünk emberi kapcsolat. Utunk legnagyobb eredménye. Nekem.

Fura volt nagyon, mert az első hétvégén még hófoltokban kirándultunk a Károly-magaslatra, sapka-sál, Budapesten fejbe csapott minket a tavasz turbósított változata, s visszafelé már Sopronból szinte nyári melegben autóztunk el. 

 Ír színek a müncheni ágyamban

Onnan München, ahol Gabi erkélyén reggeliztünk, miután előző este meccset néztünk egy pukkadásig telt sörkertben, a szabad ég alatt (s ahol ronggyá verték a Barcelonát). V. szert tett egy kupára, ha már a Barcelonának ez nem jutott. Utána Köln, ahová igen lassan jutottunk csak el, mindenféle német útépítéseknek hála. Kölnben Valival, Arkkal, és a roppant érdeklődő togyogósukkal, Mimivel volt egy esténk. S macskázhattam is, hála Ark macskájának. A kölni dóm megtekintését nem hagytam volna ki semmi pénzért, s hamar rájöttünk, hogy igen tömős falat, nem szabad futtában megnézni.

 Müncheni vendégcsalogató

 Kötelező körök.

 

Max és V. autóktól beszélgetnek, míg kezdődik a meccs. Max valaha rallizott. Háttérben tömött sörkert.

Kölni "szakmázás".

A következő estét Amszterdamban töltöttük, Stephan és Lisan társaságában, ahol megint csak futtában ismerkedtünk a várossal. Stephan az uram volt kollégája, legfőbb nevezetessége, hogy szeret élénk színű és fura mintázatú zoknikat hordani. Valamint nagy pálinkarajongó. A városbéli gyors körbenézésből az jött le nekem, hogy a hollandok egymás hegyén-hátán laknak, de igen ügyesen elosztva az egy főre eső teret. S tényleg nem divat a függöny :-) Zajló élet folyt mindenhol, Stephan szerint a turisták legtöbbje itt angol, akik lerészegedni és  drogozni jönnek. Kisebb hányaduk a képtárakért utazik oda. A kerékpáros isten mindenhol, nemcsak a biciklisávon. 

Pocsék kép, érdekes autóval: Tesla tölti magát az éjszakában.

Utána sietős autózás a Csalagút felé, persze, sikerült lekésnünk az előző este foglalt járatot. A néni azért kedvesen, felár felszámítása nélkül felrakott minket a következő vonatra. Most már nem kerestem a büfékocsit, haha. Hatalmas bónuszpontot kaptak a francúzok, amiért a határőr útlevelekünket látva megeresztett egy Jonapot!-ot, és azt hiszem, még egy Viszlat! vagy egy Joutat! is elhangzott, már nem emlékszem, melyik jött ki a száján, de igen örültünk neki.

Majd London... Meleg volt, dugó, és több, mint két órába került elveszkölődni Camden-ig, hogy leadjuk a soros csomagot V. ismerősénél, Erikánál. Addigra már többször összevesztünk a GPS felett: hol az én, időnként magát megadó, egyre forrósodó telefonomra, hol a kocsi GPS-ére támaszkodtunk az utcarengetegben. A szállításért könyveket kaptunk cserébe, s késő délutánra értünk Milton Keynes-be, Timhez és Szilvihez, kik valaha szintén Bray-ben laktak, s régi barátaink.

Rengeteget beszélg/ettünk :-), a gyerekeikkel ismerkedtünk, s másnap kultúrprogramon vettünk részt. A közeli Bletchley Park-ot néztük meg, a híres második világháborús kódfejtő-központot. Ide kizárólag piaci vevőnk, Leslie miatt mentünk el, aki valaha itt dolgozott német fordítóként. A vezetés igen jó volt, érdekes, szórakoztató, s jóval több időt is el lehetne ott tölteni, mint amit sikerült rászánnunk, időnk rövidsége miatt.
 
 

 A még felújítatlan 3. barakk Bletchley Parkban.

 
S mint mindenhol, ahol lehetőségem volt rá, Milton Keynes-ben is sütős cuccokat kerestem. Németországban pl. több kiszúrót is sikerült vennem, pl. búzasörös poharat, és szalamandrát. Itt színes cukormázakat találtam a helyi Tesco-ban, amiket hamarosan használni is fogok, mert jönnek az elsőáldozós megrendelések májusban.

Mindenhol igen jó volt. Jó volt viszontlátni olyanokat, akikkel évek óta nem találkoztunk. Még ha csak futtában is. Legközelebb öregesebbre vesszük a tempót.

és.. és... ÉS... Ha minden igaz, pénteken megérkezik az új sütőm. Volt némi csendes agonizálás felette, mert sokba került, de végül kifakadt belőlem, hogy ha költöznénk, a sütő is jön velem. Ez döntött. S az, hogy "because I am worth it". Régi sütőmet hétfőn kapcsoltam be először, majd' egy hónap kihagyás után, s a kijelzőjén olyan dolgok tűntek fel, jobbára kaotikusan villogva, amelyekhez eddig még nem volt szerencsém. De legalább a mai sütiadagot ki tudtam sütni benne. Sőt, miután egy kiadós gőznyaláb megcsapta a kijelzőjét, még az is rendbejött. De azért továbbra is halódik, egyes parancsokat már egyáltalán nem fogad el. Végül is, már elmúlt tíz éves...

V. jövendőbeli munkájáról még nincs hír, ujj- és lábujjkeresztezve, izgatottan várok. 

S mostantól éldegélünk, dolgozom. Remélhetőleg sokat.