Nyár van!

Délután négykor 20 fok volt! Egész nap nyitott ajtónál dolgoztunk az Üzemben. Maskát itthon úgy fejbe verte a meleg, hogy hazajövetelemkor ugyan felállt a cserepéről, hogy eljöjjön a szobaajtóig, és megnézze, adok-e neki valamit, de félúton inkább a betonon elterülés mellett döntött. Szinte szétfolyt!

Végre kint teregettem, igazán remek volt az idő. Tegnap  hasonlóan langyos időben séta, és kertészkedés. Nagyon lazára vettük a délutánt, sütni alig sütöttem, inkább séta közben (helyett) kedvenc olasz kávézónkba tévedtünk be. Végül ott ettünk. Míg vártunk a kajára, ismerős fej vonult el odakint. Elnyílt a szám. "Mi az:" - kérdi az uram. "- Mintha... mintha..." - makogtam, de addigra már a jelenés megfordult és bejött a kávézóba. Sinead O'Connor, régi formájában. Nyoma sincs a tavalyi kövérségének, s megint van egy kevés haja. A lányával jött, kávét vettek. A vendégek részéről diszkrét bámulás. Gyakran bejár kávéért, mondta később az egyik olasz nő. V. megállta, és nem vetette le magát a székéről, hogy megölelje. 

Az idolok is csak a földön járnak, s kávét isznak, papírpohárból, miközben begyűjtik a gyereket az iskolából :-)