"Nyilvántartanak" *

Ma este kell(ene) kitölteni a népszámlálási papírt. Egy középkorú ősz nő hozta, aki megkérdezte, hogy angolul kérem-e, vagy írül a formanyomtatványt (hehehe, de vicces). Megkérdezte, hogy kell-e segítség, mire muszáj volt mondanom, hogy kösz, nem, rutinos népszámlási kérdőív-kitöltő vagyok én már. Később újra becsöngetett, akkor a felettünk lévő lakás lakói iránt érdeklődött. (A régóta eladó lakásról az ingatlanügynök weboldalán át kiderült, hogy elvileg már foglalózta valaki, úgyhogy lehet, hamarosan újra élet lesz a fejünk felett.)

A Sokadik magyar Írországban már írta a blogján, mennyire meglepte, hogy itt másképp áll a biztos a kitöltéshez, én pedig nem is emlékszem, hogy nagyon be akartak volna valaha is jönni a lakásba, úgymond segíteni. Ha biztosítottuk őket, hogy a kérdések nem okoznak nehézséget, akkor kezünkbe nyomták a formanyomtatványt, aztán pár héttel később begyűjtötték őket. Az uram már feni a tollát, hogy miféléket fog beírni a rubrikákba, mert ő másképp áll hozzá a hivatalos kérdőívekhez (s úgy általában a hivatalnokok packázásaihoz), mint én.

Miket kérdeznek? Pl. azt, hogy miben lakunk? Ház, lakás? Mikor épült, mivel fűtünk, bérelünk, vagy saját? Hány kocsink van, mivel járunk munkába, mennyit időt töltünk munkába utazással, mi a szakmánk, van-e Internet-hozzáférésünk? Mikor fejeztük be tanulmányainkat? Van-e valamilyen tartós betegségünk, milyen nyelvet beszélünk magunk között? Van-e gyerekünk? Mi a nemzetiségünk? (Anyánk utolsó himlőoltására nem kiváncsiak.)

De most nézem ám, van szép saját weboldala az egész népszámlálásnak, ha valakit érdekel, lehet mazsolázni a kérdések között, sőtsőtsőt, magyarul is ott van minden - én a magam részéről nosztalgiázni fogok, mielőtt elindulunk ebédelni a tengerpartra, amikor is kitöltjük a kérdőívet ezen a csodás, meleg, szinte nyári napon.


Öt évvel ezelőtt úgy esett, hogy két népszámlálásba is belefértünk egy év alatt. Az első Auckland-ban ért bennünket, éppen az utolsó, részemről kissé könnyesre sikeredett új-zélandi esténken (nehéz volt búcsút inteni, remekül sikerült a nyaralás). A recepciós néni a hotelben egy nagy kartondobozból elővett egy nyomtatványt, és kérte, töltsük ki. A közeli kanapén egy kissé ittas, testes angol nő üldögélt, neki is adhattak egyet a kérdőívből korábban, mert megkérdezte tőlem, ki fogom-e tölteni. Mondtam, igen. "Hát én a maga helyében nem pazarolnám erre az időt" - mondta legyintve. Fent a szobában aztán, már amúgy is csordultig telve szeretettel az ország iránt, a legszebb kézírásommal töltöttem ki a rubrikákat, csakazértis, azt a pár kérdést, ami ránk, turistákra vonatkozott.

Pár héttel később pedig Írországban számláltak meg minket. "Nyilvántartanak" - mondaná az uram, egyik kedves együttese szavaival, nyilvántartanak, sebaj, tanuljanak belőle, tegyék jobbá az életünket, az országot, ha lehet. Hogy mennyire tartják meg maguknak az adatokat, nem tudom, mert pl. egy ismerősöm már panaszkodott, hogy miután regisztráltatta magát, pár napra rá megkapta élete első felszólítását, névreszólóan, hogy fizessen a tv-je után adót...

A múlt héten egyébként az egyik itteni újság két népszámlálásos mellékletet is kiadott, az elsőben a száz évvel ezelőtti census eredményeiről, akkor élt híres írekről lehetett olvasni, illetve mostani ismert írek családtörténetéről. A második melléklet pedig egy üres családfa, amit ki lehet tölteni, fotókat lehet beleragasztani és megnézhetjük, meddig visszamenőleg tudjuk felkutatni őseinket. A munkához pedig segítségképpen összegyüjtötték azoknak a hivataloknak, irodáknak az elérhetőségét, ahol utánanézhetünk az adatoknak.

Vagyis mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek érdeklődését felketsék a census iránt, hogy tudják, miért érdemes (kell) kitölteni, s ne érezze senki úgy, hogy kötelező, nyögvenyelős házifeladatot kapott.

A biztosunk szerint az első adatok júius végétől, július elejétől lesznek elérhetőek a Statisztikai Hivatal weboldalán. Amit egyébként néha csak úgy is érdemes megnézni, érdekes dolgokat olvashat benne az ember. Majd ha kijönnek az eredmények, én főleg arra leszek kiváncsi, hogyan változott a korábban ideköltöző külföldiek száma. Pl. 2006-ban 3,328 magyar volt az országban (hivatalosan), pár év múlva tízezer körüli számot említett a követség... Vajon hányan költöztek tovább vagy vissza, Magyarországra? S hány lengyel költözött el? S hány ír?

(* "Nyilvántartanak / Nyilván tartanak tőled... - Kontroll Csoport)