Nem mondhatnám, hogy nagy kedvvel dolgoztam ma. Szerencsére a tegnap este felvett dokfilm segített elfelejtetni a sütikenegetés unalmát, azt néztem fél szemmel, míg fehérrel mázoltam a nyulakat. De dekoráláskor már rádiót hallgattam, bár ne tettem volna. A kormány nyomja a pénzt a bankoknak, enyhe világvége hangulat van, egy magán öregek otthonának kezelését átvették itt a hatóságok Bray-ben (susmus, hogy miért)... Csupa szívderítő hír, s hozzá még az időjárás is.
V. meghagyta, hogy állítsam össze a Medve által javasolt boszorkányfőzetet, és javítsam meg a lefolyót, de ugyanakkor azt is meghagyta, hogy ki ne menjek, mert hideg van és szél. Amikor ki akartam szellőztetni, a szél visszanyomta a képembe az ajtót...
Így a sokadik oldófolyadékkal próbálkoztam Medve-féle keverék helyett, majd szétszereltem a lefolyót. Mivel alatta egy polc van, tele tisztítószerekkel, ki kellett pakolni mindent. A lefolyó mélyéből előkerült egy sütidekoráló ecsetecske és a keverőgépem (drága Őrnagy uram) egyik alkatrészéhez tartozó kis fém pöcök, ami nélkül a keverőgép lapátja gyakorlatilag használhatatlan - pár napja esett a lefolyóba. (Még szerencse, hogy háromféle keverőlapát van hozzá, így tudtam a pücköt az egyikből a hiányzóba rakogatni, szükség szerint.)
Teljesen hótiszta volt odabent minden... Naná, háromféle tisztítószer marta-habozta tisztára. Már elképzeltem, honnan veszek hajlékony, de vastagabb drótot, további turkálás céljából, amikor eszembe jutott, hogy a lakás előtt, közvetlenül az ablak mellett van két csatornanyílás, lefedetlenek (ír építkezés rulez), műanyag rács van csak felettük, hogy a levelek bele ne essenek... Egy próbát megér, megnézni, arra folyik-e ki (már ha folyik) a lefolyó vize.
Két csatornanyílás volt, a bal a szomszédunk konyhájáé, habtiszta, csak némi zavaros víz volt benne, míg a miénk... hogy is mondjam... kicsit ki is öntött már. Ott volt a gond. Ha több eszem van, azonnal ott keresem a hibát. A szmötyi gyakorlatilag a csatornanyílás pereménél libegett, kicsit kiöntve, elég sűrűnek tűnt. A kertben néztem turkálóeszközt, és a kerekes barbeque alatt lassan rozsdásodó, vén fogóra esett a választásom. Műanyagrácsot lefeszegettem, majd tövig nyomtam a szmötyibe a fogót. Meglehetősen tömör volt. Kis tunkolás - semmi. Forgatom, kevergetem - az illat csodás, közben még a szomszéd is odakukkantott az ajtóból, éppen látogatója jött, remélem, nem csapta meg őket a szag nagyon... Egy határozottabb mozdulat után hatalmas böffenés, és a szmötyi szintje rohamosan csökkent, majd felszabadult a konyhai lefolyó nyílása is, és onnan is dőlt az elmúlt órák (napok?) alatt felgyűlt keverék.
Kis hezitálás után otthagytam a falnak támasztva az eszközt, ki tudja, még jól jöhet. Most már tudom, mit ellenőrizzek legközelebb először, ha megint gond van. Nagyon meg voltam elégedve, velem pedig az uram, aki szerint spóroltam magunknak párszáz eurót, most, hogy nem kell kihívni a vízvezetékszerelőt.
***
Ezek a birkák, amiket a kávékuckóba csináltam. Amolyan lebutított változat, mert már láttam olyat, amelyiknek fél mandula a füle, sőt, olyat is, amelyiknek kis tésztafüle volt. Az utóbbi igen bájos, de az enyémek csak amolyan birkák, sebtiben. A kávékuckóba jók lesznek. S a kép szokás szerint szintén sebtiben készült, pocsék.
V. meghagyta, hogy állítsam össze a Medve által javasolt boszorkányfőzetet, és javítsam meg a lefolyót, de ugyanakkor azt is meghagyta, hogy ki ne menjek, mert hideg van és szél. Amikor ki akartam szellőztetni, a szél visszanyomta a képembe az ajtót...
Így a sokadik oldófolyadékkal próbálkoztam Medve-féle keverék helyett, majd szétszereltem a lefolyót. Mivel alatta egy polc van, tele tisztítószerekkel, ki kellett pakolni mindent. A lefolyó mélyéből előkerült egy sütidekoráló ecsetecske és a keverőgépem (drága Őrnagy uram) egyik alkatrészéhez tartozó kis fém pöcök, ami nélkül a keverőgép lapátja gyakorlatilag használhatatlan - pár napja esett a lefolyóba. (Még szerencse, hogy háromféle keverőlapát van hozzá, így tudtam a pücköt az egyikből a hiányzóba rakogatni, szükség szerint.)
Teljesen hótiszta volt odabent minden... Naná, háromféle tisztítószer marta-habozta tisztára. Már elképzeltem, honnan veszek hajlékony, de vastagabb drótot, további turkálás céljából, amikor eszembe jutott, hogy a lakás előtt, közvetlenül az ablak mellett van két csatornanyílás, lefedetlenek (ír építkezés rulez), műanyag rács van csak felettük, hogy a levelek bele ne essenek... Egy próbát megér, megnézni, arra folyik-e ki (már ha folyik) a lefolyó vize.
Két csatornanyílás volt, a bal a szomszédunk konyhájáé, habtiszta, csak némi zavaros víz volt benne, míg a miénk... hogy is mondjam... kicsit ki is öntött már. Ott volt a gond. Ha több eszem van, azonnal ott keresem a hibát. A szmötyi gyakorlatilag a csatornanyílás pereménél libegett, kicsit kiöntve, elég sűrűnek tűnt. A kertben néztem turkálóeszközt, és a kerekes barbeque alatt lassan rozsdásodó, vén fogóra esett a választásom. Műanyagrácsot lefeszegettem, majd tövig nyomtam a szmötyibe a fogót. Meglehetősen tömör volt. Kis tunkolás - semmi. Forgatom, kevergetem - az illat csodás, közben még a szomszéd is odakukkantott az ajtóból, éppen látogatója jött, remélem, nem csapta meg őket a szag nagyon... Egy határozottabb mozdulat után hatalmas böffenés, és a szmötyi szintje rohamosan csökkent, majd felszabadult a konyhai lefolyó nyílása is, és onnan is dőlt az elmúlt órák (napok?) alatt felgyűlt keverék.
Kis hezitálás után otthagytam a falnak támasztva az eszközt, ki tudja, még jól jöhet. Most már tudom, mit ellenőrizzek legközelebb először, ha megint gond van. Nagyon meg voltam elégedve, velem pedig az uram, aki szerint spóroltam magunknak párszáz eurót, most, hogy nem kell kihívni a vízvezetékszerelőt.
***
Ezek a birkák, amiket a kávékuckóba csináltam. Amolyan lebutított változat, mert már láttam olyat, amelyiknek fél mandula a füle, sőt, olyat is, amelyiknek kis tésztafüle volt. Az utóbbi igen bájos, de az enyémek csak amolyan birkák, sebtiben. A kávékuckóba jók lesznek. S a kép szokás szerint szintén sebtiben készült, pocsék.
Amikor most este megjött az uram, fogtam Focist, s azzal mentem vásárolni, a hideg miatt, a Tesco-ba, sütési cuccokért. Itthon aztán, az árak szkennelése közben leesett az állam: az általam használt (35 %-os kakaótartalmával jónak nevezhető) Bournville főzőcsoki ára 40 centet ment felfelé. 2.29 €. A zannyuk mindenit. Eddig 1.89 volt, táblánként, igaz, egy ideje már inkább a nagybaniban veszem, egy nagy dobozban 24 táblát, de most hirtelen kellett... Csak nem azért lett drágább, mert az amerikai Kraft megvette a Cadbury-t, ahová a Bournville is tartozik?
2 megjegyzés:
Gratulalok! Nos, a fempocok nem leven szerves anyag, semmilyen lug sem segitett volna rajta (illetve ha aluminium, akkor dehogynem:)).
Es meg csak nem is a penz megtakaritasa vegett csinalja az ember, hanem mert gyorsabb, es alaposabb, amit magad csinalsz meg, mint amit a "szakember".
A szomoru mar csak az, amikor az autoszerelestol a csempezesig mindent magadnak kell csinalni, hogy jo legyen.
A fémpöckön ne is segítsen, az nekem kell.
Ede maga csinált egy csomó dolgot a lakáson (csempe, padlófektetés, csempepadló) ennek köszönhetően van pár hasznos könyv, és eszköz, és felhasználható maradék a lakásban. Amit lehetett, NEM bízta mesterre. No, mi itt még nem tartunk, ezért tart napokig megszüntetni egy dugulást :-)
Megjegyzés küldése