2010. január 4.

Unprofessional conduct

Dráma!

Amikor megcsörrent a telefon, pár pillanatig néztem a számot, s nyeltem: felvegyem-e? Ex-főnököm csicsergő hangja, heppinyújír, mi is a címem, amire a csekket küldheti? Kúl, gondoltam, nyugisan megemésztette távozásomat, s küldi a pénzt. Aztán kérdi, csütörtökön szállítok, ugye? S hátraszól a többieknek, hogy mondják, akkor mire is volna szükség...

A gyomrom megrebben, megkapaszkodom. Kérdem, a mailemet megkapta-e? Ó, nem, első munkanap, még nem nézett mailt. (Jesszus, akkor a visszaküldött kulcsot sem látta még.) Miért? Mondom a kis szövegemet, hogy januártól sajnos nem szállítok többet, remeg a szám széle, **ssza meg, hogy nem tudok higgadt maradni, érzem a hangomon a remegést. Nagyon felháborodik, kiabál, hogy na, de miért? Elmondom az indokom, de szerintem nem is figyel, nagyon fel van háborodva: ezt nem tehetem meg. Nem adtam neki elég figyelmeztetést, hogy akkor többet nem... This is a most unprofessional conduct - mondja, s mondatfoszlányok jutnak csak el hozzám, úgy hadar. Hogy üljünk le és beszéljük meg. Nemet mondok. Hogy ő engem barátnak tartott, s ez személy szerint neki mekkora csalódás, csalódott bennem emberileg, és milyen sokáig dolgoztam ott, és közéjük tartoztam, és ezt így nem lehet... (Átfutnak az agyamon a tőle kapott jutalmak, s az, hogy valaha tényleg értékelte a mukámat, de most már nem... mert az időben való kifizetés alighanem annak a jele lenne... szóval...)

Elmondom, hogy a levelet december 22-én küldtem el, mire ő, hogy nem kapta meg, s mi az, hogy akkor szólok, amikor nincsenek nyitva. (Csak átfut az agyamon, hogy nem is nézett akkor business mailt két ünnep között?) Ismételgetem a rövidke mondatomat, nehogy bármit is rosszul mondjak, sajnálom, hogy csalódást okoztam, de többet nem szállítok, végül csak annyit mond, ok, és lerakja a kagylót. Nyilván az ötödik ismétlés után neki is nyilvánvaló lett, hogy komolyan gondolom.

Lerakom én is, belélegez-kifúj, s vasalok tovább, de észreveszem, hogy a kezemben szaporán billeg a vasaló. Remeg a kezem, a gyomrom. Nem nekem való ez. S mint mindig - a fene egye meg -, magamban keresem a hibát, azonnal eszembe jut, hogy talán másképp kellett volna ezt csinálnom? Január a legcsendesebb hónap, bőven ideje új termékekkel pótolni az enyémeket... Vagy talán nem volt jó az emailcím, amit a kávézó weboldaláról vettem le? Megyek, megnézem, s a biztonság kedvéért továbbítom neki az eredeti mailt egy tőlük jött régebbi levél címét felhasználva (az emailcím egyezik). Majd keresem az uram, az ő józan hangja kell, hogy megnyugtasson. Megnyugtat, főleg mert ésszel érvel, s nem gyomorból és szívből, gondolkodás nélkül cselekszik, mint én szoktam. Kiküld az udvarra, mély levegőt venni, majd örömmel meséli, hogy a tegnap az Ebay-ről rendelt kiszúrókat mindjárt kifizeti, valamint a remek formájú macskás kiszúróra ő az egyetlen bidder.

Nekem pedig már azon jár az agyam, hol tehet nekem keresztbe ex-főnököm, mert tudom, hogy most aztán tényleg szereztem egy ellenséget magamnak. Egy igazit. De az én kis vidéki létem, piaci klienseim, üzleti kapcsolataim és az ő fővárosi neves kávézójának közönsége között elég kicsi az átfedés. Két piaci vevőmről tudom, hogy járnak oda néha... na és?

Az "unprofessional" jelzőt pedig felvésem a képzeletbeli táblára, az "obnoxious" mellé, amit egykor a managerem vágott az arcomba, amikor eljöttem a boltból. Egészen biztos, hogy egyik sem vagyok (de talán tényleg adhattam volna több notice-t?), de fáj, s egy darabig biztosan ezt a jelzőt sem fogom elfelejteni.

Mit tesz az ember egy ilyen dráma után? Angolszász módra stiff upper lip-et mímel, vizet forral, tejes teát iszik, és kiblogolja magából a feszültséget.

11 megjegyzés:

Erika írta...

Szép volt Moni!!!!! Nem engedtél neki!!!! És nem is mentél bele parttalan vitába!!! Szuper!!!
Persze az proffessional, ahogy ő fizetett...
Volt egyszer egy barátnőm ő azt mondta, azon sose emészd magad, ha valakinek nincs igaza, azon már sokkal inkább, ha igen. Első hallásra furcsa, de nagyon igaza volt. Ha unprofessional lettél volna most emészthetnéd, magad, nem voltál az, három mély levegő és felejtsd el a nőt!!!

bodzazsuzsa írta...

Úgy tűnik, mindent megtettél a kapcsolat normális befejezéséhez, úgyhogy nyugodtan engedd ki magadból a gőzt, és teljes mellbedobással a következő feladatokra koncentrálj!

Emőke írta...

Jaj, nagyon át tudom érezni a helyzetedet, én is ilyen lelkizős vagyok, akkor is, ha nincs rá okom (mint most neked)...szívdobogás, önmarcang, ismerős!

Nekem ráadásul megrendezett színjátéknak tűnik a telefonhívás (az hihető, hogy nem tudja a címedet?), ahol eljátssza a volt főnöknőd, hogy még nem olvasta a mailt, nem tud semmit, és egyébként is fizet, mint a katonatiszt.

De egyébként ha nem fizet, be lehet valamilyen kamaránál panaszolni, hogy "unprofessional" és az adósod maradt?

Ági írta...

Nekem is az jutott eszembe, hogy úgy emlékszem, eddig nem fizettek, amíg rongyosra nem rágtad a fülüket, most meg felhív, hogy milyen címre írja a csekket. Azt pedig te is megjegyezted, hogy furcsa lenne, ha ne olvasna business mail-t. Szóval, csatlakozom az előttem szólókhoz, miszerint nem te vagy/voltál unprofessional.

Alexandra írta...

Szia Moni! Nekem is "bűzlik" ez a hirtelen telefonhívás. Igazuk van a többieknek, csak színjáték lehetett, hogy még Te érezd rosszul Magad, hiszen ő "előzékenyen" jelentkezett a máskor nehézkesen kikönyörgött csekkel. Az egész cirkusz őt minősíti. Gondolom most fő a feje rendesen :) Rá se ránts! Egy gonddal kevesebb! :)

Fernel írta...

Basszus Moni, mintha az én volt főnöknőmet hallottam volna. Csak pont egy hónappal korábban mondta, mind a tied.
Amikor sárosak, akkor csak sértegetni tudnak? Vajon, amikor fizetni kellett volna, hol volt a fene nagy önérzetük?
ÁÁÁÁ...., én már lehiggadtam, remélem te is higgadt voltál, mert igencsak nagy meglepetést tud okozni a higgadtság egy kis mosollyal fűszerezve.
Én most jutottam oda, 41 évesen, hogy mosolyogva tudtam elmondani a mondandómat. Igen, az Ember megértése, támogatása sokat jelent. Add át üdvözletem V-nek!
Igen, el fog múlni a lelked fájdalma. Csak idő kell.

zebrina írta...

Emőke megjegyzéséről jut eszembe, a lányom egyszer már fordult egy szervezethez Írországban (sikeresen), ahol az ilyesfajta panaszokat kivizsgálják. Ha érdekel, megkérdezem.
Remélem, azért erre nem kerül sor, hanem fizet a volt főnököd hamarosan, mint a köles.

Pappito írta...

Moni, no worries!

A remegős hang se baj, az egyetlen hiba amit elkövethettél volna az az, hogy tovább szállítasz neki és görgeted ugyanazt a kupac szart magad előtt, tovább.

Nem voltál inkorrekt, nem voltál aljas és nem voltál unprofessional.

Figyeld meg, hogy lesz másik a helyére, ahova dolgozhatsz, akiket majd nem fogsz engedni elúszni a fizetéssel, mert most megtanultad.

Névtelen írta...

Jol csinaltad!!!! Igy kell ezt!!!! Es ne legyen lelkifurdalasod, ilyen (ketszinu)ember miatt nem erdemes. Tovabbi sok sikert!!!!! Erzso

Cat(harine) írta...

Csatlakozom... Szerintem is "büdi", hogy most ennyire hirtelen fontos lettél. Nálunk is van egy ilyen ember... Mindenki hibázhat, de ő nem, ha mégis megcáfolhatatlan, hogy hibázott, akkor elkezd vigyorogni meg heherészni, hogy hát ezért meg ezért, és ő sem tökéletes... (Ha másra nem, a számítógépre mindent rá lehet kenni...) De másnak a fejét leszedi egy pillanat alatt. Na kb. ilyen lehet a te volt ex főnököd is. Vannak ilyen gerinctelen emberek.

Névtelen írta...

Csatlakozom. Ez a nő arra számított, hogy amikor felhív és kérdi, hová küldje a csekket, akkor majd beájulsz, hogy végre fizet, és boldogan szállítasz tovább. Azt hitte blöffölsz.

Milyen "notice" kellett volna neki? Két kopasz néger kést fogjon a torkához, hogy fizess!?

Aztán még a címedet se tudja, olyan fontos voltál neki...

Barna