Ha egy ajtó becsukódik - kinyílik egy másik?

Tegnap kora délután kint voltunk a reptéren, ahová Pétert vittük ki, akinek óriási mázlijára a havazás ellenére indult a gépe Budapest felé - bár a hírekben és az információs weboldalon is azt állították, hogy a reptér bizonytalan ideig le van zárva. Csak mert leesett némi hó. A reptéren óriási volt a tömeg, de a becsekkelés azért zökkenőmentesen sikerült, és azóta Péter - igaz, a csomagja nélkül -, megérkezett haza. (Hogyan hagyhat itt egy közvetlen járat csomagot, ne kérdezzétek. Talán a kései becsekkelés volt az oka.) Péter ránk hagyta az autóját, amit holnap V. visz el egy szerelőhöz, hogy rendbetegye. Így most két Alfa áll a lakás előtt, egy szolid bordó, és egy sportos fekete :-)

A pár centi hó miatt a piac is elhalasztódott, pedig már elindultunk oda V.-vel, amikor Bray közepén ért a telefonhívás, hogy ne menjek, nincs piac. (Sebaj, ahogy írtam, megesszük az eladásra szánt árut, kivéve a sütiket, mert azok elállnak.) Jól teletömtük magunkat kenyérrel és felvágottal, utóbbit a pukkadásig tömött Tesco-ból szereztük be, ahol volt egy olyan érzésem, hogy mindenki pánikolva vásárol, a "szörnyű időjárás" miatt. Minden adva volt egy lusta, laza szombat délutánhoz, amikor késő délután Daphne kissé lélekszakadva hívott, hogy annyira izgatott, és húmegha, azonnal fel kellett hogy hívjon, mert talált nekem egy helyet, ahová szállíthatnék. S öt perc múlva egy sms jött a hely nevével, a tulaj nevével, a manager nevével, s tudnék-e már holnap menni, és bemutatkozni, és beszélni velük? Mert nagyon érdeklődnek a sütijeim után.

Micsoda? Csak kapkodtam a fejem.

Bing, Google, mivel a hely elég új, ezért alig találtam róla infót. Kellemes kávézónak tűnt a két bejegyzés alapján, amit bányásztam róla, ahol jó a kaja, de nehézkes a kiszolgálás. Miért ne mennénk oda egy vasárnapi brunch-ra? Így délelőtt nem keltünk olyan jajdekésőn, hanem fél 12-re odamentünk Daphne-hoz, és onnan elballagtunk a kávézóba.

Amikor beültünk, és megláttam az igen tetszetősen berendezett pulton a dús választékot, kicsit megsüllyedt a szívem, nem kellek én ezeknek. Sokféle sütijük van, igaz, olyan amit én csinálok, nem volt :-) A gingerbread man-jük pedig elég felejtős, állapítottam meg némi szakmai büszkeséggel. Nem annyira lopva meglestem a választékot közelről (s nem utolsósorban az áraikat), a kávézó szintjén mozognak, bár a kaja csöppet olcsóbb.

A hely tiszta, világos, tágas, a logó pofásan megtervezett, az asztalok, a berendezés ízléses, a hatalmas ablakokon végig lehet látni Dun Laoghaire főutcáján. Botondék régi lakóhelyétől, a Connaught Place-től egy köpésnyire, a York street sarkán van a Giddy Goose kávézó. Nemrég, valamikor ősszel nyitottak. A felszolgálók, a személyzet logós köpenyben és pólóban sürögtek, a menü jól áttekinthető. A negatív review ellenére a kiszolgálást igen figyelmesnek találtam, noha evőeszközt, szalvétát tényleg külön kérni kellett. Felemlítettem a rossz reviewt Daphne-nak, mire elmesélte, hogy a nyitás óta már új a személyzet, új a manager, a kezdeti nehézségeken, botlásokon már túl vannak, s valóban, igen kedves, figyelmes volt a kiszolgálás. Szavunk nem lehetett. Egy kövérkés srác azonnal jött, hozta a menüt, és rendelés után mosolyogva tűrte Daphne ezernyi extra kérését, amivel jó párszor visszaküldte a kávét, a sonkás croissant-ját. A sokadik óhajával egy csöppet felidegesítette az uramat, aki a wc-be menekült mély levegőt venni. Én pedig csendben pirultam.

Daphne végtelenül rendes, segítőkész ember - azt hiszem, ezt nem kell bizonygatnom -, de néha igen nehéz kliens tud lenni... tudom, voltam már vele pár leülős helyen, és dolgoztam már neki párszor. Van benne valami örökös rezegés, valami pattanásig feszülés, amiért gyakran úgy érzem, egy transzformátorházzal állok szemben. Amelyik folyamatosan zümmög, és korántsem csendben. Zizeg, na.

A managerrel a brunch után beszéltünk. Fiatal nő, egy hete dolgozik itt, korábban event management-tel foglalkozott. A mintasütik tetszettek neki, a látott fotók is, látott fantáziát bennük. Hosszan magyaráztam a lehetőségeket, hogy tapasztalatom alapján mi tetszik az embereknek, mit szeretnek, mit szoktak kérni. Sajnos, a tulaj nem volt jelen, de a manager megígérte, hogy a héten felhívnak, s esetleg megint leülünk beszélni. Lehet, hogy csak az elfogyasztott finom szendvics és a forró kávé okozta a jóleső melegséget a gyomromban, de szerintem lesz belőle valami.

Daphne szinte zavaróan zengte rólam a dicshimnuszt a beszélgetés közben. Ha őt hallja az ember, azt hihetné, istencsászár vagyok, vagy mi.

Fél szemmel néztem a közönséget, a kisgyerekekes mamától az idős, kereskesszékes hölgyig mindenféle ember megfordult ott. A manager mesélte, hogy a nap minden szakában megvan a maguk vevőköre, hivatali alkalmazottak, gyereküket iskolába kísérő mamák, nyugdíjasok... A hét minden napján nyitva vannak, és annak ellenére, hogy a közelben vannak más kávézók is, sürgő-forgónak tűnt a hely.

Jó érzéssel jöttem el, a hely tetszett, V.-nek is, de persze, semmi sem biztos még, csevegtünk, ennyi. Egy lehetőség. Este pedig elküldtem ex-főnökömnek a mailt, benne a szállítási feltételeimmel. S most úgy ülök itt, hogy akármi lesz is, nem üli meg a gyomrom, mert fogom tudni kezelni.