Kedves Emese és Laci!

Az uram tegnap felhívott, kicsit kétségbeesetten, hogy mondjam meg neki, ugye, nem ő a hülye, nem ő a túlbuzgó... A többi kollégák nem veszik valami komolyan az állásukért tartandó interjúzást, az okítást elröhögcsélik, s olyan gondjaik vannak, hogy éppen az interjújuk előestéjén mennének kocsmázni, mert "jönnek vidékről a haverok", s hát alighanem kicsit másnaposan fognak majd interjúzni... de sebaj. Vagy meccsre mennek Angliába... ami fontos, ezért nem lehetne-e tolni az interjút... Nálunk pedig már beosztva a hétvégék, lemondva a baráti vacsorameghívás, mert készülés van. Ugye, ugye, nem lihegi túl?!

Nem medvém, nem.

Próbáltam érvelni, nyugtatni, hogy ezek az emberek sosem voltak munka nélkül, s ha igen, volt segély, vagy apu-anyu, és a "jóvilágban" kaptak munkát, amikor még boom volt, s talán nem is sejtik, hogy nem mindenhol kapnak ennyi benefit-tel járó helyet, s nem voltak olyan helyzetben, hogy minden a munkahely meglététől függött... vagy legalábbis majdnem minden.

***

Aztán nagy meglepetésemre Kate hívott, a Tarte Tatin tulajdonosa, hogy érdeklődjön, csinálok-e még mézes házakat. Két hete sms-eztem neki erről, de nem válaszolt, már le is írtam (tavaly 6 ház kelt el a segítségével). Elnézést kért, mondta, mostanság inkább az üzlet papírügyei után futkos, igen elfoglalt, stresszes az élete. Kérdezte, hogy megy a biznisz, erre elmeséltem regisztrációm történetét, azt is, hogy szétnéztem egyes piacokon... Aztán én kérdeztem, hogy ő hogy s mint, mire tíz percben elmesélte. 60 %-kal visszaesett a forgalmuk, a luxusdolgok árusítását teljesen megszüntették, csak a kávézóra, ebédeltetésre helyezik a hangsúlyt, s "second best" csokikat, sütiket stb. forgalmaznak, sok a "speciális ajánlat", a "kettőt-egy áráért"... olcsóbb kávét használnak, a kézzel gyártott csokik, francia aprósütemények helyett inkább szendviccsel és olcsóbb tortákkal töltik meg a pultot. Sajnálkoztam, nem hittem volna, hogy így visszaesik a forgalom. Mindenért készpénzzel fizetnek, nincs csekkezés, s mivel minden pénzük ebben az üzletben fekszik, igen-igen igyekeznek nem elsüllyedni. A Lidl-ben vásárol, s a volt ügyintézője munkáját végzi... Először csak képet kért a házról, mondván, kiakasztja a kávézójában, végül én mondtam, hogy viszek egy mintát, ingyen, mert az emberek szeretik látni, mekkora holmit kapnak a pénzükért, mi van rajta, hogy néz ki erről-arról az oldalról. Ha nem kel el, nem gond, majd megpróbálom eladni a Karácsony előtti utolsó piacnapon, ne aggódjon. Így jövő héten megyek hozzájuk, viszem a házat, hátha akad vevő. Ez a nő korábban a Four Seasons szálló személyzetise volt, mesélte, ott is nagyon visszaesett a forgalom, nemcsak a kisebb, névtelen szállodák, de a nagyok is lasszóval fogják a vendéget.

***

Ma levettem a madáretetőt, mert most a szarkák fedezték fel maguknak, hogy kirabolható. Rárepültek, s ügyesen célozva, villámgyorsan kikapták a lyukon a mogyorót, anélkül, hogy rákapaszkodtak volna az etetőre... Nagy szárnysuhogás, etető kileng, szarka diadalmasan el, majd ugyanez megismételve. Sokszor. Két óra alatt kiürült az etető.

Pedig már örültem, hogy a műanyagcső etetőnek hála, a kis szőrös barátom (barátaim) leszoktak a fára mászásról, erre jöttek a szarkák. Muszáj fémhálós etetőt beszereznem, talán ahhoz nem fér hozzá se fog, se nagy csőr.

***

Ma a vad szél és az átvonuló felhőzet/eső szünetében ilyen szivárványok tűntek fel az égen, többször is. Sokkal élénkebb színűek voltak, mint a képen, nagyon feldobták a kedvem. Az is jó volt, hogy Peter extra megrendelést adott le holnapra, volt mit csinálnom a szokásos rutin mellett.

Ma a biztonság kedvéért megnéztem a nagy asztal alatt őrizgetett minta mézes házat (ott van leginkább biztonságban, máshol láb alatt van), s sajnos, olvadoznak az ablakok. Még nem vészesen, de az ajtón eltorzultak a ráhúzott vonalak. A lehetséges megoldás este jutott eszembe, amikor lehajoltam a tv alatt lévő dvd-lejátszóhoz, CD-t cserélni: a kezemet megcsapta az ablakfülke felől jövő hideg. Nem tudom, a párásság vagy a szoba melege miatt puhultak-e az ablakok, de most odatettem a házat az ablakfülkébe, talán ott jobb lesz neki. Egy hetet kibírt eddig is, az elég jó.

Ma megsütöttem Stephanie karácsonyi tortáját, és két kisebb tortát. Nagyon finom szárított cseresznyét kaptam a Tesco-ban, nem a megszokott Bing cseresznyét, hanem kisebbet, savanykásabbat... Szárított tőzegáfonyával, bogyósgyümölcsökkel és kevés mazsolával kevertem, rájuk öntöttem 6 evőkanál whiskey-t, s abban áztak egy éjszakát. Az alkohol elpárolgott a sütés alatt, ezért majd még etetni kell a tortákat, kétszer-háromszor kapnak 2-3 kanál italt, annyi elég lesz a finom ízhez. Aztán lefedem őket marcipánnal, cukormázzal, s megpróbálom eladni a piacon.

Továbbá ma kipróbáltam a karácsonyi "nyomdámat", hóembert, hópelyhet, karácsnyfa-mintát lehet nyomni a sütibe, remek. Majd csinálok egy teljesen fehér tortát, körben hópehely mintával.

Most estére meghidegedett az idő, és nyugaton további esők rontják az árvizes helyzetet. Most már Középföldén is, pl. Athlone-ban is elárasztott a víz lakónegyedeket... A kormány félretett néhány milliót a károsultak megsegítésére, és kérik a biztosítótársaságokat, hogy ne üljenek el a kárigények felmérésén, hanem fizessenek iziben.

Szóba került, ami eddig nekem, városinak, eszembe sem jutott: nemcsak lakónegyedek, városrészek kerültek víz alá, hanem farmok is... Galway-ban pl. 3 km-re a legközelebbi folyótól vannak elárasztott farmok, a dombokról zúdult le az esővíz, nem sáros folyóvíz, hanem esővíz! Ki kell menteni az állatokat, a víz néhol elvitte a takarmányt, nincs fedél az állatok feje fölött, van, ahol nem tudják fejni őket, mert nincs mivel (mármint gép), kézi fejéshez túl sok állat van... A farmerek persze, egymást próbálják segíteni kölcsöngépekkel... de így is nagyon-nagyon kétségbeejtő a helyzet. Mindeközben itt volt a sztrájk, nagyon vegyes visszhangokkal, a közalkalmazottak tervezik a következőt, aztán hamarosan kihirdetik a költségvetést... Cudar világ.