Az uram tegnap felhívott, kicsit kétségbeesetten, hogy mondjam meg neki, ugye, nem ő a hülye, nem ő a túlbuzgó... A többi kollégák nem veszik valami komolyan az állásukért tartandó interjúzást, az okítást elröhögcsélik, s olyan gondjaik vannak, hogy éppen az interjújuk előestéjén mennének kocsmázni, mert "jönnek vidékről a haverok", s hát alighanem kicsit másnaposan fognak majd interjúzni... de sebaj. Vagy meccsre mennek Angliába... ami fontos, ezért nem lehetne-e tolni az interjút... Nálunk pedig már beosztva a hétvégék, lemondva a baráti vacsorameghívás, mert készülés van. Ugye, ugye, nem lihegi túl?!
Nem medvém, nem.
Próbáltam érvelni, nyugtatni, hogy ezek az emberek sosem voltak munka nélkül, s ha igen, volt segély, vagy apu-anyu, és a "jóvilágban" kaptak munkát, amikor még boom volt, s talán nem is sejtik, hogy nem mindenhol kapnak ennyi benefit-tel járó helyet, s nem voltak olyan helyzetben, hogy minden a munkahely meglététől függött... vagy legalábbis majdnem minden.
***
Aztán nagy meglepetésemre Kate hívott, a Tarte Tatin tulajdonosa, hogy érdeklődjön, csinálok-e még mézes házakat. Két hete sms-eztem neki erről, de nem válaszolt, már le is írtam (tavaly 6 ház kelt el a segítségével). Elnézést kért, mondta, mostanság inkább az üzlet papírügyei után futkos, igen elfoglalt, stresszes az élete. Kérdezte, hogy megy a biznisz, erre elmeséltem regisztrációm történetét, azt is, hogy szétnéztem egyes piacokon... Aztán én kérdeztem, hogy ő hogy s mint, mire tíz percben elmesélte. 60 %-kal visszaesett a forgalmuk, a luxusdolgok árusítását teljesen megszüntették, csak a kávézóra, ebédeltetésre helyezik a hangsúlyt, s "second best" csokikat, sütiket stb. forgalmaznak, sok a "speciális ajánlat", a "kettőt-egy áráért"... olcsóbb kávét használnak, a kézzel gyártott csokik, francia aprósütemények helyett inkább szendviccsel és olcsóbb tortákkal töltik meg a pultot. Sajnálkoztam, nem hittem volna, hogy így visszaesik a forgalom. Mindenért készpénzzel fizetnek, nincs csekkezés, s mivel minden pénzük ebben az üzletben fekszik, igen-igen igyekeznek nem elsüllyedni. A Lidl-ben vásárol, s a volt ügyintézője munkáját végzi... Először csak képet kért a házról, mondván, kiakasztja a kávézójában, végül én mondtam, hogy viszek egy mintát, ingyen, mert az emberek szeretik látni, mekkora holmit kapnak a pénzükért, mi van rajta, hogy néz ki erről-arról az oldalról. Ha nem kel el, nem gond, majd megpróbálom eladni a Karácsony előtti utolsó piacnapon, ne aggódjon. Így jövő héten megyek hozzájuk, viszem a házat, hátha akad vevő. Ez a nő korábban a Four Seasons szálló személyzetise volt, mesélte, ott is nagyon visszaesett a forgalom, nemcsak a kisebb, névtelen szállodák, de a nagyok is lasszóval fogják a vendéget.
***
Ma levettem a madáretetőt, mert most a szarkák fedezték fel maguknak, hogy kirabolható. Rárepültek, s ügyesen célozva, villámgyorsan kikapták a lyukon a mogyorót, anélkül, hogy rákapaszkodtak volna az etetőre... Nagy szárnysuhogás, etető kileng, szarka diadalmasan el, majd ugyanez megismételve. Sokszor. Két óra alatt kiürült az etető.
Pedig már örültem, hogy a műanyagcső etetőnek hála, a kis szőrös barátom (barátaim) leszoktak a fára mászásról, erre jöttek a szarkák. Muszáj fémhálós etetőt beszereznem, talán ahhoz nem fér hozzá se fog, se nagy csőr.
***
Nem medvém, nem.
Próbáltam érvelni, nyugtatni, hogy ezek az emberek sosem voltak munka nélkül, s ha igen, volt segély, vagy apu-anyu, és a "jóvilágban" kaptak munkát, amikor még boom volt, s talán nem is sejtik, hogy nem mindenhol kapnak ennyi benefit-tel járó helyet, s nem voltak olyan helyzetben, hogy minden a munkahely meglététől függött... vagy legalábbis majdnem minden.
***
Aztán nagy meglepetésemre Kate hívott, a Tarte Tatin tulajdonosa, hogy érdeklődjön, csinálok-e még mézes házakat. Két hete sms-eztem neki erről, de nem válaszolt, már le is írtam (tavaly 6 ház kelt el a segítségével). Elnézést kért, mondta, mostanság inkább az üzlet papírügyei után futkos, igen elfoglalt, stresszes az élete. Kérdezte, hogy megy a biznisz, erre elmeséltem regisztrációm történetét, azt is, hogy szétnéztem egyes piacokon... Aztán én kérdeztem, hogy ő hogy s mint, mire tíz percben elmesélte. 60 %-kal visszaesett a forgalmuk, a luxusdolgok árusítását teljesen megszüntették, csak a kávézóra, ebédeltetésre helyezik a hangsúlyt, s "second best" csokikat, sütiket stb. forgalmaznak, sok a "speciális ajánlat", a "kettőt-egy áráért"... olcsóbb kávét használnak, a kézzel gyártott csokik, francia aprósütemények helyett inkább szendviccsel és olcsóbb tortákkal töltik meg a pultot. Sajnálkoztam, nem hittem volna, hogy így visszaesik a forgalom. Mindenért készpénzzel fizetnek, nincs csekkezés, s mivel minden pénzük ebben az üzletben fekszik, igen-igen igyekeznek nem elsüllyedni. A Lidl-ben vásárol, s a volt ügyintézője munkáját végzi... Először csak képet kért a házról, mondván, kiakasztja a kávézójában, végül én mondtam, hogy viszek egy mintát, ingyen, mert az emberek szeretik látni, mekkora holmit kapnak a pénzükért, mi van rajta, hogy néz ki erről-arról az oldalról. Ha nem kel el, nem gond, majd megpróbálom eladni a Karácsony előtti utolsó piacnapon, ne aggódjon. Így jövő héten megyek hozzájuk, viszem a házat, hátha akad vevő. Ez a nő korábban a Four Seasons szálló személyzetise volt, mesélte, ott is nagyon visszaesett a forgalom, nemcsak a kisebb, névtelen szállodák, de a nagyok is lasszóval fogják a vendéget.
***
Ma levettem a madáretetőt, mert most a szarkák fedezték fel maguknak, hogy kirabolható. Rárepültek, s ügyesen célozva, villámgyorsan kikapták a lyukon a mogyorót, anélkül, hogy rákapaszkodtak volna az etetőre... Nagy szárnysuhogás, etető kileng, szarka diadalmasan el, majd ugyanez megismételve. Sokszor. Két óra alatt kiürült az etető.
Pedig már örültem, hogy a műanyagcső etetőnek hála, a kis szőrös barátom (barátaim) leszoktak a fára mászásról, erre jöttek a szarkák. Muszáj fémhálós etetőt beszereznem, talán ahhoz nem fér hozzá se fog, se nagy csőr.
***
Ma a biztonság kedvéért megnéztem a nagy asztal alatt őrizgetett minta mézes házat (ott van leginkább biztonságban, máshol láb alatt van), s sajnos, olvadoznak az ablakok. Még nem vészesen, de az ajtón eltorzultak a ráhúzott vonalak. A lehetséges megoldás este jutott eszembe, amikor lehajoltam a tv alatt lévő dvd-lejátszóhoz, CD-t cserélni: a kezemet megcsapta az ablakfülke felől jövő hideg. Nem tudom, a párásság vagy a szoba melege miatt puhultak-e az ablakok, de most odatettem a házat az ablakfülkébe, talán ott jobb lesz neki. Egy hetet kibírt eddig is, az elég jó.
Ma megsütöttem Stephanie karácsonyi tortáját, és két kisebb tortát. Nagyon finom szárított cseresznyét kaptam a Tesco-ban, nem a megszokott Bing cseresznyét, hanem kisebbet, savanykásabbat... Szárított tőzegáfonyával, bogyósgyümölcsökkel és kevés mazsolával kevertem, rájuk öntöttem 6 evőkanál whiskey-t, s abban áztak egy éjszakát. Az alkohol elpárolgott a sütés alatt, ezért majd még etetni kell a tortákat, kétszer-háromszor kapnak 2-3 kanál italt, annyi elég lesz a finom ízhez. Aztán lefedem őket marcipánnal, cukormázzal, s megpróbálom eladni a piacon.
Továbbá ma kipróbáltam a karácsonyi "nyomdámat", hóembert, hópelyhet, karácsnyfa-mintát lehet nyomni a sütibe, remek. Majd csinálok egy teljesen fehér tortát, körben hópehely mintával.
Most estére meghidegedett az idő, és nyugaton további esők rontják az árvizes helyzetet. Most már Középföldén is, pl. Athlone-ban is elárasztott a víz lakónegyedeket... A kormány félretett néhány milliót a károsultak megsegítésére, és kérik a biztosítótársaságokat, hogy ne üljenek el a kárigények felmérésén, hanem fizessenek iziben.
Szóba került, ami eddig nekem, városinak, eszembe sem jutott: nemcsak lakónegyedek, városrészek kerültek víz alá, hanem farmok is... Galway-ban pl. 3 km-re a legközelebbi folyótól vannak elárasztott farmok, a dombokról zúdult le az esővíz, nem sáros folyóvíz, hanem esővíz! Ki kell menteni az állatokat, a víz néhol elvitte a takarmányt, nincs fedél az állatok feje fölött, van, ahol nem tudják fejni őket, mert nincs mivel (mármint gép), kézi fejéshez túl sok állat van... A farmerek persze, egymást próbálják segíteni kölcsöngépekkel... de így is nagyon-nagyon kétségbeejtő a helyzet. Mindeközben itt volt a sztrájk, nagyon vegyes visszhangokkal, a közalkalmazottak tervezik a következőt, aztán hamarosan kihirdetik a költségvetést... Cudar világ.
9 megjegyzés:
Nyugtasd meg a párod (persze már megtetted), hogy a befektetett munkának gyümölcse szokott lenni...DE!!! Az interjú reggelén azt is mondd el neki, hogy ő _mindent_ megtett az ügy sikeréért és a hátralevő órákon lazítás!!!! Különben görcsölni fog. Ne tegye! A jól végzett munka és a szakmai értékeinek biztos tudatával üljön le az interjúztatókkal szemben. Én résztvettem egy pár interjún már úgyhogy talán nem tolakodás a fenti tanács. Nagyon drukkolok neki.
Tíz év Gyárban dolgozással is félni kell az interjútól??? Fél hogy 'piros sapka' lesz rajta aznap? Margit
Erika, köszönöm :-)
Kedves Margit... sajnos, igen. Rátapintottál a lényegre.
Ha a tíz én nem számit, akkor mi?! Még mindig csak egy kelet-európai, hiába az asztalra letett évek? Nem értem én ezt az interjúvolásos húzást. Margit
Nem az számít, hogy kelet-európai. Hála az Égnek, ez sosem számított. Mindenkit meginterjúvolnak, az íreket éppúgy, mint a francia srácot, a németet, a spanyolt stb. Még 7 embertől kell megválniuk, s e nyakatekert módon döntik el, ki menjen. Furmányos módszer, nem értem én sem, de ez van.
Fingers crossed! Margit
Őszintén nehéz elképzelnem, hogy ha az interjúhoz így állnak a kollégák, akkor a munkához másképpen. És remélem, hogy a férjed tudásán kívül a főnököknek feltűnik az ő másfajta mentalitása. Nagyon drukkolok!
Moni e-mail ment SOS
Szerintem 10 év letöltése önmagában nem számít, de 10, eredményeket hozó, termékeny év igen. Ezt az írekkel igen nehéz megértetni, mivel nem termelékenyek, viszont hatékonytalanok és célszerűtlenek (ezt a mondatot valaki legyen kedves magyarítani:)), tehát nekik a letöltött időn kívül (tisztelet a kivételnek) nincs mit felmutatniuk. Egyébként maximálisan megértem, igen, így kell tenni: ő tudja magáról, hogy megtett mindent, és a tőle telhető legjobban felkészült, tehát nem tehet magának szemrehányást. Várjuk a jó hírt:)!
A jó hírekre amúgy is szükség van: szombaton felmentünk Ballinasloe-ba (régi lakhelyünk, a nagyobbik bocs szülőhelye), és még mindig a fél Megye el van árasztva, Nenagh és Portumna (Eyrecourt, Laurencetown) közötti részre egyszerűen nem tudtunk bejutni (pedig mentünk bátran, csak akkor fordultunk meg, ahol már a kipufogó beleért a vízbe). Shannonbridge-ben az erőmű belső kiszolgáló útjaira terelték a forgalmat. Gort és Galway között egyszerűen eltűnt az út, a teljes forgalmat Loughrea felé terelik el. Szóval sok idő, pénz és munka kell, mire ebből kilábalunk...
Megjegyzés küldése