Míg a világot a sertésinfluenza tartja lázban (hahaha!), addig minket a számgépes vírusok. A laptopot szerencsére ma sikerült V.-nek napközben lepucolgatni a Gyárban, így most tudok írni. De a nagy gép tisztasága még mindig kétséges, V. még mindig izzad felette. Egész éjjel ment a vírusirtás, de még nem vagyunk kint a vízből. Még nem tudom, mi minden veszett el.
***
A drukkokat köszönöm. Nagy szükség van rá. Egyelőre a reménybeli klienstől várt, megígért telefonhívásnak nyoma sincs, igaz, íreknél ez nem meglepő, ezért még nem ugrik össze csomóba a gyomrom az idegességtől, hogy "mé'nemhívmááá'" - majd meglátjuk, mi lesz.
V. ma reggel azzal szólt ki a konyhából, hogy de jó bodzaillat van! Nézem a fazekat (még egy-két napot kellett volna érnie), hát a virágok és a citrom szeletek eléggé neki voltak szorulva az üvegfedőnek. Rosszat sejtve felemeltem, a folyadék habzott - a fenébe is, megbuggyant. Emlékszem, Nagyi mindig haragudott, ha emelgettem az érlelődő bodzaszörp edényének tetejét, hogy jaj, kosz megy bele, megromlik! Alighanem nálam pontosan ez történt, sokat nézegettem, kóstolgattam, belekerülhetett bármi, az erjedésnek az is elég volt.
Most egy másféle, kétnapos recepttel próbálkozom. Még jó, hogy mára megint kisütött a nap, és tudtam virágot szedni a bokorról. Sőt, a jó időt kihasználva elültettem Willie paradicsompalántáit. S remekül szórakoztam a feketerigó csemetén, aki ott ugrált apukája körül a teraszon, tátogva, szárnyrezegtetve: adjál, adjál, adjál! Aztán amikor apu elunta a nyaggatást, s elrepült, az addig gyámoltalannak tűnő, kissé még bébitollas fióka - majdnem felnőtt méretű már -, odaugrált a földre rakott magokhoz, amiket nemrég öntöttem ki, s teletömte magát. Akárki szállt le a közelében, zöldike, cinke vagy veréb, mind elhajtotta. A kis "elesett", akit még etetni kell... Aztán lelapulva napozott a meleg köveken, majd elrepült maga is.
Van itt élet :-)
***
Nagyon büszke vagyok, mert tőlem szokatlan módon betartottam az időbeosztásom menetét. Ma megjártam Tolnát és Baranyát, tortadobozt és kartont vettem Dun Laoghaire-ben, majd elmentem Sallynogginba, szerezni egy nagybanihoz kártyát, amit majd négy hét múlva küldenek, de addig is kaptam napijegyet, s máris vásároltam: hurrá, most már tudok venni nagyzsákos cukrot, lisztet, nagydobozos fűszerszámokat! Nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne kapjon el a hév, s ne vegyek felesleges dolgokat, csak azért, mert ott olcsó. Most már csak azt nem tudom, hová rakom a lakásban a zacskó cukrokat, a bödön mézet és társait. Át kell majd rendeznem a kamrát.
Most pedig igazi, ámerikai recept szerinti choc chip cookies-t sütök a kávékuckónak - diónyi méretű gömböcöket raktam a tepsire, de nem tartották meg a formájukat, szétfolytak, óriásiak lettek. V.-nek ízlik, kiváncsi vagyok, majd az öregasszonyok mit fognak szólni az óriási sütikhez.
S az a nagyszerű érzés fog el időnként, hogy ha figyelmesen beosztom az időmet, akkor minden rendben, nincs kapkodás, mindenre kerül idő. Csak nem szabad ellustulni, elinternetezni az időmet.
A többi adósságomról majd legközelebb.
***
A drukkokat köszönöm. Nagy szükség van rá. Egyelőre a reménybeli klienstől várt, megígért telefonhívásnak nyoma sincs, igaz, íreknél ez nem meglepő, ezért még nem ugrik össze csomóba a gyomrom az idegességtől, hogy "mé'nemhívmááá'" - majd meglátjuk, mi lesz.
V. ma reggel azzal szólt ki a konyhából, hogy de jó bodzaillat van! Nézem a fazekat (még egy-két napot kellett volna érnie), hát a virágok és a citrom szeletek eléggé neki voltak szorulva az üvegfedőnek. Rosszat sejtve felemeltem, a folyadék habzott - a fenébe is, megbuggyant. Emlékszem, Nagyi mindig haragudott, ha emelgettem az érlelődő bodzaszörp edényének tetejét, hogy jaj, kosz megy bele, megromlik! Alighanem nálam pontosan ez történt, sokat nézegettem, kóstolgattam, belekerülhetett bármi, az erjedésnek az is elég volt.
Most egy másféle, kétnapos recepttel próbálkozom. Még jó, hogy mára megint kisütött a nap, és tudtam virágot szedni a bokorról. Sőt, a jó időt kihasználva elültettem Willie paradicsompalántáit. S remekül szórakoztam a feketerigó csemetén, aki ott ugrált apukája körül a teraszon, tátogva, szárnyrezegtetve: adjál, adjál, adjál! Aztán amikor apu elunta a nyaggatást, s elrepült, az addig gyámoltalannak tűnő, kissé még bébitollas fióka - majdnem felnőtt méretű már -, odaugrált a földre rakott magokhoz, amiket nemrég öntöttem ki, s teletömte magát. Akárki szállt le a közelében, zöldike, cinke vagy veréb, mind elhajtotta. A kis "elesett", akit még etetni kell... Aztán lelapulva napozott a meleg köveken, majd elrepült maga is.
Van itt élet :-)
***
Nagyon büszke vagyok, mert tőlem szokatlan módon betartottam az időbeosztásom menetét. Ma megjártam Tolnát és Baranyát, tortadobozt és kartont vettem Dun Laoghaire-ben, majd elmentem Sallynogginba, szerezni egy nagybanihoz kártyát, amit majd négy hét múlva küldenek, de addig is kaptam napijegyet, s máris vásároltam: hurrá, most már tudok venni nagyzsákos cukrot, lisztet, nagydobozos fűszerszámokat! Nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne kapjon el a hév, s ne vegyek felesleges dolgokat, csak azért, mert ott olcsó. Most már csak azt nem tudom, hová rakom a lakásban a zacskó cukrokat, a bödön mézet és társait. Át kell majd rendeznem a kamrát.
Most pedig igazi, ámerikai recept szerinti choc chip cookies-t sütök a kávékuckónak - diónyi méretű gömböcöket raktam a tepsire, de nem tartották meg a formájukat, szétfolytak, óriásiak lettek. V.-nek ízlik, kiváncsi vagyok, majd az öregasszonyok mit fognak szólni az óriási sütikhez.
S az a nagyszerű érzés fog el időnként, hogy ha figyelmesen beosztom az időmet, akkor minden rendben, nincs kapkodás, mindenre kerül idő. Csak nem szabad ellustulni, elinternetezni az időmet.
A többi adósságomról majd legközelebb.
6 megjegyzés:
Nálunk egyszer az ablakba fészkelt a feketerigó. Teljesen megszokták az embereket.
Kata
Nekem meg a citromfáim legfrissebb leveleit szeretik lecsipkedni a dögök! :)
Zebrina, ha már citromfák: az enyémek még kicsit, másfél évesek, alig fél méteresek talán, de a legfelső leveleik furán összegyűrődtek. Nem betegek, nem szárazak, egyszerűen csak nem akarnak levélalakúra kisimulni. Van valami ötleted, mi lehet ez? Mert amúgy szépek... Küldenék fotót, de a laptopon át nem tudok feltenni, a nagygép még mindig virusirtás alatt áll...
Sajna nem tudom, mitől gyűrődhetnek össze. Esetleg arra gondolok, hogy eddig szobában voltak, most kerültek ki a szabad levegőre és az árthatott meg nekik, bár akkor el is lennének száradva. (A növények ugyanúgy rosszul reagálnak a napsütésre, mint az emberi bőr, ha hirtelen sok éri, akkor le/meg/ég.) Nézd meg tüzetesen, van-e rajtuk valami apró kis rovar, hernyó, ezt tartom a legvalószínűbbnek.
:-( Köszönöm. Mindig is szobaiak voltak, nem merem őket kirakni, annyira hullámzó az időjárás. Kerestem hernyót, s hasonlót, de nincs semmi. Már arra is gondoltam, hogy valami belső baj. S az a fura, hogy a levelek közben nőnek, de nem simulnak ki. Nézegettem már okos oldalakat, de nincs magyarázat :-(
Szólj V-nek, hogy a növényeket is vírustalanítsa! :)
Bővebben:
http://www.edenkert.hu/cikkek/novenydoktor/tamadnak-a-leveltetvek/
Megjegyzés küldése