Csak beköszönök

Volna írnivalóm, de majd később. Tegnap este V. észrevette, hogy a számgéppel valami nem stimmel, így ellenőrizni kezdte, s rá is akadt egy alattomos vírusra. Olyanra, ami az új vírusírtó elindítása után tette tönkre a programokat, ha jól értettem. Hajnali kettőig bajlódott vele, de most is használhatatlan a gép. A laptop, amin pöntyögök, nem rendelkezik Outlook-kal, úgyhogy a mára tervezett levélírások elmaradnak. Helyette vasalást, takarítást tervezek, meg kell venni a heti sütéshez a hozzávalókat, a bankba is be kell térnem... Elmenni a Woodies-ba paradicsomnak földért... Mindehhez hűvös idő van, olyan se nem nyárias, se nem tavaszias az idő, szombaton-vasárnap újra fűtöttünk, mert a kinti 8 fok miatt lehűlt a lakás.

A mini maraton kapcsán megjelent egy kissé gúnyoros szerkesztői ezemegaz a hétvégi újságban, hogy miért maraton, ha alig ezren futják-kocogják végig, a maradék negyvenvalahányezer nő csak végigsétálja, urambocsá', közben megáll egy kávéra (cigire... no comment, ez tényleg megdöbbentő volt). S minek ezért lezárni a várost, s megbénítani a közlekedést, micsoda félszívvel végzett megmozdulás is ez. Arról a tényről, hogy mennyi pénzt gyűjtenek össze azok a nők (is), akik nem képesek, vagy nem akarják végigfutni ezt a távot, de szívesen tennének valamit charity-k érdekében, arról nem szólt a megjegyzés - amire csak annyit mondanék, csinálj jobbat, ha tudsz. S sose kerülj oda, hogy valamelyik charity-nek kelljen állnia a kezelésed/ápolásod költségét, te pikírt hím.

Lehet, hogy a kívülállóak számára amatőrszagúnak tűnik ez a talán tévesen futóversenynek titulált, 1983 óta minden évben megrendezésre kerülő esemény - amin híres futók is részt vesznek ám -, de csak azért, mert több a sétáló, mint a futó, azért nem kellene így tollhegyre hányni.

Voltam színházban Trish-sel, erről majd még írok. Aztán Erika lánya, Csuri (a What's With You? blog tulajdonosa) hazatért az USA-ban töltött tanév után, volt alkalmam röviden beszélni vele, s azóta is kis aggodalom fog el, ha rá gondolok. Nagy tervei vannak, amikről TUDOM, hogy meg fogja valósítani őket, de az oda vezető út... no, az lesz nehéz. Csak azt remélem, hogy az irigység nem fogja útját állni a tehetségének.

Egy kocka vaj kapcsán leckét kaptam globalizációból. Majd erről is lesz beszámoló. Talán lesz egy újabb megrendelőm (kéretik drukkolni!), de egyelőre az agyam az előttem álló sűrű hét körül forog inkább. Extra süti, ügyintézés, market meeting, és a kastély-torta... nem fogok unatkozni.

Szóval, ha nem jelentkeznék, jó hetet mindenkinek, és jó időt mellé!