2009. december 27.

Soha többet...?

Ugye, említettem a múltkor, hogy van még mit tanulnom. Bizony, van. Elő a "szakmai" nyafogással: Hogyan kell pl. a roll-out icinghoz hasonló sugarpaste-et helyesen kezelni? Hiába állította a néni a boltban, hogy teljesen egyforma a kezelésük, a sugarpaste sokkal nehezebben gyurmákolható, nyújtható, mint a roll-out icing. Másfél igen kemény órámba került, mire apró adagokban, Sally-ék meleg konyhájában nyújthatóra sikerült varázsolnom a több részletre szedett tömböt. Mire átügettem a tömbökkel a fűtetlen ipari konyhájukba, és nyögve kinyújtottam vékonyra a bevonatot, és bevontam vele a három tortát, addigra gyűlöltem az egész feladatot.

A középső, 10 inch-esre ígért torta nem tíz inch volt, hanem kisebb, így farigcsálnom kellett a torta alá kerülő karton cake board-on. A mérete miatt agyoncsapta a teljes torta formáját, tervezett lépcsőzetességét. A chocolate biscuit cake (ahogy sejtettem) dudoros volt, egyenetlen, íme egy fotó róla:


Igen, a fekete foltok lyukak... S még ne kapjak idegrohamot a láttán? Most már hivatalosan is gyűlölöm ez a fajta "tortát", és SOHA többet nem vállalom a befedését.

Ez itt alul pedig a végeredmény. 5 órát dolgoztam rajta. Tapasztalatok: a felragasztott figuráknak kellő száradási időt kell hagyni, akár marcipánból, akár sugarpaste-ből vannak. Egy nappal előbb meg kell őket csinálni, kész. Ne vállaljuk más által sütött torta dekorálását - nem tudhatjuk, mit kapunk a kezünk alá. A középső gyümölcstorta marcipánnal is be volt vonva, eléggé összecsapottan, dudoros volt a teteje, próbáltam lapogatni, de sikertelenül, mert már keményre száradt rajta a marcipán réteg.

Ne egy nap alatt akarjuk kidekorálni a tortákat. Adjunk nekik száradási időt eleget.


Fogalmam sincs, hogyan jut el a torta Kilkenny-be, ahol a kastélyban lesz az esküvő. John, Sally férje azt álította, tálcástól beemelik a kocsiba, és úgy viszik. Hm. Megemelni egyedül nem tudtam. Csak a sugarpaste bevonat 4.75 kiló rajta! Most kedd estig azon fogok imádkozni, hogy szállítás, emelgetés során ne mozduljanak el a torták egymáson... A tortákat cake board választja el egymástól. Ne kérdezzétek, nem tudom, hogyan fogják felvágni. A tortákat méz segítségével ragasztottam a cake board-okra, illetve már eleve olyan puha volt az aljuk, hogy önként és dalolva rátapadtak a cake board-okra. A méz ugyan nem "hivatalos" megoldás, de cukormáz nem volt kéznél. Sally azt mondta, elég, ha egymásra rakom a tortákat, a súlyuknak köszönhetően nem fognak elmozdulni. Tényleg? Úgy legyen. Mivel a torta most egy napig érintetlenül fog ülni a hideg konyhában, talán valóban eléggé összetapadnak a rétegek ahhoz, hogy ne mozduljanak el szállítás közben. Eljövetelem előtt kicsit megpróbáltam megmozgatni őket - úgy tűnt, fixek. Úgy tűnt...

A sárga rózsák vajkrémből készültek a torta szélei körül, azok alatt rejtőznek a cake board-ok szélei. A képen viszonylag simának látszó, elefántcsontszínű sugarpaste korántsem sima, itt-ott apró repedések, gyűrődések láthatók rajta - legjobb igyekezetem ellenére sem lett teljesen sima mindenhol. S persze, dudoros...

Sally mesélte, már csinált ilyet egy esküvőre. Szerintem pontosan azért kért meg rá, mert tudta, milyen eszméletlen melóval jár. Soha többet nem vállalok ilyet. Susan lányának lesz az esküvője valamikor az év közepén, még azt megcsinálom, aztán kész. Ehhez iskolai képzés kell, szakmai trükkök alapos ismerete, VAGY az, hogy az ember maga süthesse meg a hozzávaló tortákat, s abból EGY SE legyen choc biscuit cake.

Ja, és idő, idő, idő! S egy liternyi forró kávé sem árt :-)

2 megjegyzés:

bodzazsuzsa írta...

Milyen érdekes belelátni egy ilyen tortakészítés rejtelmeibe...

Cat(harine) írta...

hűűűű, nem kis darab...
Látszik, hogy sokat melóztál vele