Utálom

... ezt a visszafelé számolós egy órát. Amikor már úgy sejtem, hogy leszállt, amikor úgy tudom, már megérkezett... de mégsincs még itt.

Még nem szállt le. Késik a gép. Miért? Miért éppen 6 percet? Már 11-et? De miért??

Mindig más hozza haza, nem én, hanem busz, vagy kolléga, s legalább egy óra, mert útközben még másvalakit is hazavisznek.... visszafelé számolok, mennyi ideig tarthat, kétszer letérni az M50-esről? Nagy a forgalom? Ilyenkor már csak nem! Milyen gyorsan vezet az a kolléga? Ráérősen vezet-e? Vagy megkockáztat néhány ripsz-ropsz előzést, mert már ő is szeretne otthon lenni, várja az asszony a meleg vacsorával és az ágyba bújtatott gyerekkel?

Utálom ezt az egy-másfél órát. Fejben számolok, odaképzelem őket az útra, a kocsiba... ugye, nem lesz baj az M50-esen. Nem lesz tötymörgés a csomagokkal, s gyorsan jön haza...

Végre, telefon, már leszálltak, már jönnek.

Addig kisütöm a húst.