Ez a hét olyan kimerítő volt, fizikailag is, érzelmileg is, hogy úgy döntöttem, hosszú hónapok után ma először reggel nem kelek fel 5-kor kenyeret gyúrni. Tegnap este 7-kor elvittük Adhaimhín házához a sütiket, heti munkám gyümölcsét. (Apropó, most egy életre megtanultam, hogy kell helyesen leírni Adhaimhín nevét, hová is kerül a hosszú í.) Mavis (p.k.) is éppen akkor érkezett, számos doboznyi tejkaramellával, csinos celofánba csomagolta őket. Mint kiderült, nemcsak mi öten sütöttünk, jóval többen küldtek sütiket-tortákat a fesztiválra... sokan megragadták az alkalmat, hogy egy kis extra bevételre tegyenek szert, s még csak nem is kell órákig a pult mögött állniuk :-)
Az alvásból nem lett semmi, mert fél ötkor felébredtem egy alapos hasfájásra, s hatig a nappaliban tekeregtem egy forró vizes palack és két pokróc alatt, reménykedve a csodában. Ennyi erővel akár süthettem is volna. Hatkor sikerült végre elbóbiskolnom, s hétkor pedig ébresztett a telefon. Csodás.
Ennek köszönhetően minden kérdést csak másodszorra értettem meg a kávékuckóban, leöntöttem magam tejjel, számos kanalat és sütit elpottyantottam... csak 11 felé tértem magamhoz, amire leért a kávé :-) Betty megkért, hogy a hétfői területi meeting-re süssek desszertet, úgyhogy se ma, sem holnap - a fesztivál után - nem fogok unatkozni.
A piac ma remekül ment, csak pár szelet banánkenyér és 5 gyömbéres süti maradt, minden más gazdára talált. Még a chocolate biscuit cake szeletek is elfogytak. Apropó, ebből már odahaza a hűtőből "elpárolgott" pár darab, az uram járt rá, aki azóta megkedvelte, sőt, javasolta, hogy rakjak bele mazsolát is :-))
Az uram bement dolgozni, majd 12 előtt eljött értem a piacra, és önfeláldozóan segített mosogatni, és feltakarítani. Olyan büszke vagyok rá, senki más férje nem jön fel segíteni, csak ő!
Piac után aztán mentünk Dun Laoghaire-be, megnézni a fesztivált. A Cool Earth helyszíne bent van a City Hall épületében, de elég ócskán van kitáblázva, véletlenül, az épület üvegajtaja mögé beállított nagy kék poszterről vettem csak észre, hogy a megfelelő épület előtt vagyunk. Bent meleg volt, fülledt, ragadós levegő. A piac pultja fő helyen volt, aki bement a belső terembe, egyből szembetalálta magát a sütikkel. Sheila, Adhaimhín és Sheila nővére, Mary árult ma. Mire odaértünk, már elfogyott a gingerbread men-ek fele, és a színes aprósütijeim negyede. Megbeszéltük, mikorra kell holnap odaérni, kell-e valamit vinni... Közben V. körbejárta a termet, s megállapította, hogy a sarokban ír zenét játszó zenekarnak nem lenne szüksége erősítésre, mert nagyon elnyomja a vevők és eladók között folyó beszélgetést, és a színpad elé rakott székek miatt az emberek nem járnak körbe, megakadnak az ott ülőkben, s nem nézik meg a többi kiűllítókat, akik a terem másik oldalán helyezkednek el...
Ez után megnéztük a kinti sátrakat, ahol mindenféle finomságokat kínáltak, libanonitól, az olaszon át németig sokféle nemzet kajáit meg lehetett kóstolni. Megint sikerült ennem finom német perecet, V. pedig szert tett egy szép darab darab olasz sajtra, én pedig szilvalekvárt vettem tőlük. Rengetegen voltak, főleg családosok, többször majdnem orra buktam az elém tolt babakocsikban. A kézművesek sátrait is megnéztük, a szlovákoknál és a litvánoknál álltunk meg bámészkodni egy kicsit. Bájos kis festményt láttam a litván sátor falán: pufók angyalka két, még pufókabb madarat etet. Giccs is akadt, de jóval-jóval kevesebb, mint pl. a Tinahely show helyszínén. S egy nagy újdonságot is kipróbáltunk: végre elkészültek a Dart árkának lefedésével, most sétálóutca van felette, fehér betonból - végigbaktattunk rajta. Nem túl szép a kopár betonjárda, de majd idővel szürkére tapossák, köpködik rágóval a sétálók :-)
Még volt egy kis időnk, így betértünk a könyvesboltba, megvenni egy könyvet a globális kajapazarlásról, s ott mindjárt kaptam egy brosúrát a közelgő könyvfesztiválról. Trish már mondta, hogy egyik-másik felolvasásra elmenne, mit szólok hozzá... Hm, egy kis kultúra rám férne, főleg olyanoktól, mint Sebastian Faulks, akinek első világháborúról szóló könyve nagy élményem volt (Birdsong), ajánlom is boldog-boldogtalannak, ha hozzáfér. Nemrég olvastam, hogy legújabb könyvéhez - mely a mai Angliát mutatja be - milyen alapos kutatómunkát végzett, pl. elolvasta a Koránt. S a véleménye aligha fog tetszeni a muzulmánoknak... Vajon majd őt is úgy fogják üldözni, mint annak idején Salman Rushdie-t??
Ebédelni hová menjünk? Egyszerűen beléptünk az első útbaeső kávézóba, ami a Sunshine Café névre hallgatott. Micsoda remek hely! A Dun Laoghaire-t hosszában végigszelő főutcán van, a kórháztól kicsit északabbra. Külső fala sárga, a kinti asztalok fölött világoszöld ponyva, bent galéria, festmények mindenféle stílusban, halk zene... Ami leginkább tetszett, hogy az utánunk betérő család gyerekeit kifestőkönyvvel és zsírkrétával látta el a hozzájuk lépő tulaj, így a gyerekek le voltak foglalva, míg elkészültek a rendelt szendvicsek. Szép tortákat kínáltak szeletenként, de aprósüti nem volt, mondtam is V.-nek, hogy ide visszajöhetnék a gingerbread men-jeimmel, vagy karácsony előtt a hópelyhekkel, hóemberekkel... hátha érdekelné őket. V. javasolta, hogy menjünk le két-három hetente, hogy megismerjék az arcunkat, s aztán már rá lehet kérdezni, hogy érdekelné-e őket a sütijeim :-)
Idehaza aztán azonnal aludni mentem, hogy legyen erőm sütni kora este. A brownie már kész, a sütitészta kikeverve holnapra, a citromtart-ok tésztahéja hűl a hűtőben... Még egy nap, s véget ér ez a fárasztóra, de élménydúsra sikeredett hét. Remélem, elfogynak a sütijeim holnap az utolsó szemig...
Az alvásból nem lett semmi, mert fél ötkor felébredtem egy alapos hasfájásra, s hatig a nappaliban tekeregtem egy forró vizes palack és két pokróc alatt, reménykedve a csodában. Ennyi erővel akár süthettem is volna. Hatkor sikerült végre elbóbiskolnom, s hétkor pedig ébresztett a telefon. Csodás.
Ennek köszönhetően minden kérdést csak másodszorra értettem meg a kávékuckóban, leöntöttem magam tejjel, számos kanalat és sütit elpottyantottam... csak 11 felé tértem magamhoz, amire leért a kávé :-) Betty megkért, hogy a hétfői területi meeting-re süssek desszertet, úgyhogy se ma, sem holnap - a fesztivál után - nem fogok unatkozni.
A piac ma remekül ment, csak pár szelet banánkenyér és 5 gyömbéres süti maradt, minden más gazdára talált. Még a chocolate biscuit cake szeletek is elfogytak. Apropó, ebből már odahaza a hűtőből "elpárolgott" pár darab, az uram járt rá, aki azóta megkedvelte, sőt, javasolta, hogy rakjak bele mazsolát is :-))
Az uram bement dolgozni, majd 12 előtt eljött értem a piacra, és önfeláldozóan segített mosogatni, és feltakarítani. Olyan büszke vagyok rá, senki más férje nem jön fel segíteni, csak ő!
Piac után aztán mentünk Dun Laoghaire-be, megnézni a fesztivált. A Cool Earth helyszíne bent van a City Hall épületében, de elég ócskán van kitáblázva, véletlenül, az épület üvegajtaja mögé beállított nagy kék poszterről vettem csak észre, hogy a megfelelő épület előtt vagyunk. Bent meleg volt, fülledt, ragadós levegő. A piac pultja fő helyen volt, aki bement a belső terembe, egyből szembetalálta magát a sütikkel. Sheila, Adhaimhín és Sheila nővére, Mary árult ma. Mire odaértünk, már elfogyott a gingerbread men-ek fele, és a színes aprósütijeim negyede. Megbeszéltük, mikorra kell holnap odaérni, kell-e valamit vinni... Közben V. körbejárta a termet, s megállapította, hogy a sarokban ír zenét játszó zenekarnak nem lenne szüksége erősítésre, mert nagyon elnyomja a vevők és eladók között folyó beszélgetést, és a színpad elé rakott székek miatt az emberek nem járnak körbe, megakadnak az ott ülőkben, s nem nézik meg a többi kiűllítókat, akik a terem másik oldalán helyezkednek el...
Ez után megnéztük a kinti sátrakat, ahol mindenféle finomságokat kínáltak, libanonitól, az olaszon át németig sokféle nemzet kajáit meg lehetett kóstolni. Megint sikerült ennem finom német perecet, V. pedig szert tett egy szép darab darab olasz sajtra, én pedig szilvalekvárt vettem tőlük. Rengetegen voltak, főleg családosok, többször majdnem orra buktam az elém tolt babakocsikban. A kézművesek sátrait is megnéztük, a szlovákoknál és a litvánoknál álltunk meg bámészkodni egy kicsit. Bájos kis festményt láttam a litván sátor falán: pufók angyalka két, még pufókabb madarat etet. Giccs is akadt, de jóval-jóval kevesebb, mint pl. a Tinahely show helyszínén. S egy nagy újdonságot is kipróbáltunk: végre elkészültek a Dart árkának lefedésével, most sétálóutca van felette, fehér betonból - végigbaktattunk rajta. Nem túl szép a kopár betonjárda, de majd idővel szürkére tapossák, köpködik rágóval a sétálók :-)
Még volt egy kis időnk, így betértünk a könyvesboltba, megvenni egy könyvet a globális kajapazarlásról, s ott mindjárt kaptam egy brosúrát a közelgő könyvfesztiválról. Trish már mondta, hogy egyik-másik felolvasásra elmenne, mit szólok hozzá... Hm, egy kis kultúra rám férne, főleg olyanoktól, mint Sebastian Faulks, akinek első világháborúról szóló könyve nagy élményem volt (Birdsong), ajánlom is boldog-boldogtalannak, ha hozzáfér. Nemrég olvastam, hogy legújabb könyvéhez - mely a mai Angliát mutatja be - milyen alapos kutatómunkát végzett, pl. elolvasta a Koránt. S a véleménye aligha fog tetszeni a muzulmánoknak... Vajon majd őt is úgy fogják üldözni, mint annak idején Salman Rushdie-t??
Ebédelni hová menjünk? Egyszerűen beléptünk az első útbaeső kávézóba, ami a Sunshine Café névre hallgatott. Micsoda remek hely! A Dun Laoghaire-t hosszában végigszelő főutcán van, a kórháztól kicsit északabbra. Külső fala sárga, a kinti asztalok fölött világoszöld ponyva, bent galéria, festmények mindenféle stílusban, halk zene... Ami leginkább tetszett, hogy az utánunk betérő család gyerekeit kifestőkönyvvel és zsírkrétával látta el a hozzájuk lépő tulaj, így a gyerekek le voltak foglalva, míg elkészültek a rendelt szendvicsek. Szép tortákat kínáltak szeletenként, de aprósüti nem volt, mondtam is V.-nek, hogy ide visszajöhetnék a gingerbread men-jeimmel, vagy karácsony előtt a hópelyhekkel, hóemberekkel... hátha érdekelné őket. V. javasolta, hogy menjünk le két-három hetente, hogy megismerjék az arcunkat, s aztán már rá lehet kérdezni, hogy érdekelné-e őket a sütijeim :-)
Idehaza aztán azonnal aludni mentem, hogy legyen erőm sütni kora este. A brownie már kész, a sütitészta kikeverve holnapra, a citromtart-ok tésztahéja hűl a hűtőben... Még egy nap, s véget ér ez a fárasztóra, de élménydúsra sikeredett hét. Remélem, elfogynak a sütijeim holnap az utolsó szemig...
2 megjegyzés:
Hmmm, Bayerische Brezen mit italienische Käse.... Bär neidet abseits:P
Hatodik rákattintásra ment át. Az "m" bötűmet meg megette a rendszer, vagy Bierfest után nem tudok gépírni, se egeret kezelni:(...
Megjegyzés küldése