Rossz kedv, kert és eső

Már harmadik napja nyavalygok a torkommal, emberes méretű afta okoz gondokat (megint). Enyhe láz, fájdalmas nyelés, nyomorultság-érzet - ahogy kell. Tegnap olyan nyögvenyelősen dolgoztam, csuda, hogy elkészültem. Minden egyes munkafázisra külön nekikészültem, bíztattam magam, gyerünk, közben vágyakozó pillantásokat vetettem az ágyra, hogy én most inkább lefeküdnék, mint sütnék. S ma sem jobb.

A kedvemet a reggeli szállításkor csak tovább rontotta, hogy - ez szinte már megszokott! - a csekkem most sem volt aláírva. Még egy hét várakozás. Legnagyobb meglepetésemre egy kerek üvegedény is állt a kávézó pultján, benne egy Goldie nevű aranyhallal. Hal, mint dekoráció. Azon a pulton, ahol eddig is kevéske volt a hely. Csak le ne verjék!

Szégyentelenül megnéztem, maradt-e süti a múlt heti szálíltmányból. Egy sem volt. Egyetlenegy darabka sem. S mégsem szól senki, hogy csináljak több aprósütit, gingerbread man-t. Ha nem, hát nem. Akkor kérés nélkül fogom megemelni a sütik számát. Majd szólnak, ha sokallják.

A munkakedvem a padlón. A Corsodyl-os üveg állandó készenlétben gargalizáláshoz. S csak azért nem nyelek mézet fájós torkomra, mert sok benne a kalória. Gyömbéres tea talán....?

A jó hír azonban az, hogy Bella, piacos társam javasolta, csináljak kóstoló falatkákat a kenyereimből, ismerjék meg azok is, akik eddig még nem próbálták. S ő, személyesen majd odaáll a pult mögé, és beszél a vásárlóknak a kenyerekről, ha kell. Hogy az a rozskenyér mennyire finom! Sokáig friss marad - majd ő elmondja ezeket mindenkinek. Rendkívül jól esett, hogy így akar segíteni.

***

Az idő sokadik napja (hete?) folyamatosan pocsék, hajnalban 4-6 fokokkal, ami kivégezte a paradicsomnövényeimet. Willie mondta is, hozzam be őket éjszakára, korai még kint hagyni őket, de én nem kivántam sáros cserepet hurcolászni ide-oda, kint hagytam őket éjszakára, s meg is lett az eredménye.

Szombaton újakat kell vennem.

Amúgy a kerti növények jobbára jól vannak, mármint azok, amelyek bírják a klímát. A tree fern három (sajnos, elég nyeszlettnek tűnő) új levéllel ajándékozott meg. Ahogy pöndörödtek kifelé, néha megsimogattam őket, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy az egyikük pihepuha, szőrös tövéből valami sötétbarna, sima felületű hegyes izé áll ki. Egy botocskával megpiszkáltam, mire az a földre esett. Francba, egy báb! Volt pár traumatikus élményem bábokkal, lárvákkal kapcsolatban, úgyhogy a hideg rázott már csak a láttára is. De azért ott hagytam, a tree fern lakhelyéül szolgáló autógumi szélén. Ki tudja, mi kel ki belőle, de ne a tree fern-ünket válassza lakásnak, még ha ideiglenesen is.

A bokraink kétarasznyit nyúltak, akárcsak az a lassú növésű fenyőféle is, ami a kertet kettéválasztó fal túloldalán nővöget. A borostyán, ami remélhetőleg idővel az egész falat befutja, csodaszép, friss zöld leveleket nevel, megpróbáltam lefényképezni, de a fotó nem adja vissza a zöldnek azt a sokféle árnyalatát, ami ott díszlik.


Az egres összes virágát (sok volt rajta) vagy az eső verte le, vagy a szél, nem tudom, most csak kettő, borsónyi zöld egres található a levelek között. A lóheréim remekül ézik magukat, szétterültek, rengeteg levelet hoztak, élénkzöldek. A gyöngyvirág virágzik. Pár hete a csodában reménykedve elültettem néhány sokéves büdöske-magot, és borzas katát - most bújnak ki aprócska zöld levélkéik a földből, talán megmaradnak. Az astilbe már hozza a virágait, így a szokottnál is nagyobb lendülettel hajtom el róla a galambokat, amikor mag után keresgélve taposnak rajta, a dögök.

Az egyetlen epernövényem hat virágot hozott. Két rózsabokrom egy-egy bimbót nevel, remélem, később lesz több is. A ládába vetett kevert salátából már kétszer is vágtam vacsorához zsenge leveleket. De inkább díszítésként szolgálnak, komoly mennyiséget nem lehet egy ládából kitermelni. Amire büszke vagyok, az a klematiszom, szépen fut a falon, új leveleket és nagy virágokat hozott:

A gerlék szerelmes időszakukat élik, néha nagy szárnycsapkodós szerelmezés folyik a falon, sűrű ide-oda röpködéssel. A múltkor két eső között itt napoztak leengedett szárnyakkal, kissé felfújva magukat. Nem sokáig napozhattak, jött a soros eső. Nagyon szottyos minden, kiskertem földje itt-ott gyanúsan zöld. Ha lenne kapám, megborzolnám a föld felszínét.

Továbbra is harcolok a patkánnyal. Vagy patkányokkal. Már a harmadik zacskó mérget szórtam ki a tálba, de az csak egyre fogy.

***

V. hetfő-kedden megjárta Ingolstadt városát, egy Audit fotóztak. Kértem, hozzon nekem új utazó állatot, bajor medvét a müncheni reptérről. A legkisebb is 70 eurót kóstált, így nem lett új utazó állat. A tegnapi napot pedig Naas mellett, egy hangárban töltötte, megint csak fotózással. Két kolléga "segített", aminek az lett a vége, hogy V. csinálta a fotózások nagyját, ők pedig elmentek ebédszünetre. Képesek voltak visszajönni Dublinba, ebédelni, a Gyárba! Hitetlenkedtem. Nem is lettek készen hamar, pedig nagyon reménykedett az uram, hogy az egyszer korán hazaér.

Egyéb kellemetlenség is érte: mint kiderült, meghosszabbították Trish tanuló jogsiját, pedig ő azt hitte, már a mostani volt a harmadik jogsija, nincs lehetősége hosszabbításra. Mégis lett. Trish örült, "pressure is off", értsd, még nem kell levizsgáznia. Ez szerintem felesleges időhúzás. Persze, nekünk jó ez, hogy más veszi a benzint, megtakarítás stb. de, annak mi értelme, hogy Trish ennyit húz-halaszt? Nem vesz órákat oktatótól, lehet, hogy lesz egy-két rossz beidegződése, túlságosan megszokja, hogy csakis és kizárólag A és B között vezet, és sosem próbálkozik eljutni C-be, minek is, nincs szükség rá... tapasztalatból mondom, hogy ez nem tesz jót.

Most, hogy nem megyünk az idén haza, V.-nek rengeteg szabadsága gyűlik fel, s mivel nem lehet azokat a végtelenségig tologatni egyik-évről a másikra, ezért lehet, hogy kivesz két napot az egyik-másik hét elején, s lazítunk. Idén alighanem ilyen hosszított hétvégés pihenések lesznek soron az egyetlen, hosszú nyaralás helyett. Ideje elővenni a túrázós könyveket :-)

***

K. időnként egy-egy sms-ben jelzi, merre jár. Eddig Westport tetszett neki legjobban. Ma Dingle van soron. Jaj, csak jó ideje legyen!