Tegnap boldogan vettem magamhoz a havi csekket a piacon. Visszanéztem, s tavaly szeptember óta nem volt ennyi bevételem. (Tovább nem tudtam visszanézni, mert elkevertem a régi szállító könyvemet.) Már meg van a helye a pénznek, Böhömre fogjuk költeni. S most már biztos, hogy több bevételem van a piacról, mint a kávézónak végzett, heti egy szállításból.
Trish - amikor meghallotta, hogy már megint Böhömre kell költeni -, megkérdezte V.-t, hogy ér-e annyit az az autó, amennyit rákölt? Ennyire látszik, hogy bár napi kapcsolatban vannak/vagyunk vele, nem ismeri V.-t, s hogy mennyire fontos neki az az autó. Nekem is fontos, s akármilyen kakában leszünk, nem adjuk el. Annyira senki nem szeretné, mint mi, annyira nem lenne senkinek fontos, mint nekünk. Annyit senki sem adna érte, mint amit ér. Mármint nekünk.
Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy miért fontos, de amióta először lapultam bele az ülésébe egy gyorsításkor, amióta először melegítette fel a fenekemet fagyos reggelen az ülés, azóta fontos. Marad.
***
Mostanában szombatonként 5-kor kelek fél 6 helyett, így a kenyereket már nem forrón kell szállítani, s még reggelire is marad idő, s elvégezni azokat az apróságokat, mik a piacozással járnak. Persze, előre is dolgozhatnék péntek este, s akkor is lenne idő kényelmes reggelire, de valahogy kifogy belőlem a szusz péntek estére. Akár korábban kelek, akár nem, a kenyérnek mindenképpen idő kell. Még mindig elfogynak, még mindig feltűnést keltenek. Egyik piaci kollégám mesélte, hogy egy nő így beszélt a parti kenyeremről: "Már csak azért is megveszem, hogy gyönyörködhessek benne!" Ezek után azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért megy nekem, amúgy születetten lusta disznónak a heti egyszeri koránkelés. Mintha hájjal kenegetnének, amikor ilyeneket hallok vissza. Gondolkozom rajta, hogy többet sütök a parti kenyerekből, csak nem tudom, hogyan férnének be a sütőbe a formák!
A piacnak nagyon jót tett az Irish Times-ban megjelent cikk. Sok új ember jön, főleg fiatalabbak, gyerekekkel. Most szombaton rekord bevételem volt a kávékuckóban, 120+ euróért vettek kávét, teát, sütit az emberek. Büszkén vittem a pénztárosnak a bevételt. A piac is jól teljesített, V.-nek mondta a pénztáros, hogy 3300 euró bevétel volt.
Három híján eladtam mind a 38 szelet tortát, más nem is maradt. S ha nem hülyéskedem el az időt pénteken, még belefért volna egy újabb 10 szeletes torta megsütése. De milyet süssek? Most találtam egy narancsos-citromos tortareceptet a hétvégi újságban, roppant igéretesen néz ki, majd kipróbálom. Bár narancstortát már sütök a piacra... Vagy a zebratortát, amit már több gasztroblogon is láttam, s csíkos mintázatával igen vonzó. Jövő hétre van egy elsőáldozási torta-megrendelésem, kicsit babrás lesz a díszítése, s nagyon ki kell tennem magamért. A megrendelője bizalmasan elárulta, hogy a gyermek és a szülei a barátaik, de a tágabb családi kör nem rajong értük, s ezért ünnepeken mindig igyekeznek a legjobb ajándékkal, a legnagyobb feltűnést keltő sütivel stb. kirukkolni.
Furcsa volt, hogy a megrendelőkönyvbe a "communion cake" helyett Clarissa, aki a megrendeléseket nyilvántartja, "party cake"-et írt be. Kérdeztem, miért? "Nem akarom, hogy valakinek az érzékenységét sértse a communion szó" - kaptam válaszul. Ámuldoztam. Már megint ez a mindenhol ott lévő, de sosem említett protestáns-katolikus minek-nevezzem, ami inkább csak egy sejtés, de szavakkal nem mondja ki senki, csak ilyenkor. Nem rivalizálás, nem ellentét, de ott van. "Meg kellene változtatnom a vallásomat, hogy jobban beilleszkedjek?" - kérdeztem tőle, mire nevetett. Elég megkapargatni a felszínt, és előtűnik ez a téma. Ugyanakkor szerintem ez csak Clarissa gondja, nem tudom elképzelni, hogy bárki felhánytorgatná nekem, sehová be nem sorolható gyüttmentnek, hogy egy katolikus ünnepre készítek tortát.
A múltkor panaszkodtam Olive-nak, hogy egy ideje nem hallom a harangszót - a közeli templomot felújítják, a távolabbi hangját pedig elfújja a szél. Melyik templomra célzok, arra, ami a domb tetején van? Nem, arra, ami a város aljában van, a folyóparthoz közel. Ó, azt nem ismerem, felelte Olive, "the other one is my church, the Curch of Ireland one. That is my church." Most tehát tudom, hogy ő is protestáns. Clarissa pedig katolikus.
***
V. felajánlotta, hogy korábban értem jön, segít takarítani piac után. Alig érkezett meg, már befogták, ablakot pucolni! Szegénykém, a kávékuckóbeli laza söprögetés helyett neki jutott az összes ablak, kívül-belül. S közben jöttek a megjegyzések, "jaj, de drága férjed van, otthon is így segít? Ha eddig nem, majd ezután fog, nézd, de ügyesen csinálja". Szegény V. vörös fejjel húzkodta a nyeles ablakmosót Bella oldalán. Ugyanis havonta kétszer nagytakarítás van a piacon, az éppen soron lévők igyekeznek a takarítást piacnap végén letudni, így esett az uram áldozatul az éppen soros Bellának és Mavis-nek.
V. ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen a piacra a Fiattal. A ferdén lehajtott ülésekre félig feltolva éppen csak elfért a két doboznyi és egy szatyornyi áru. Amúgy a kocsi kellemes, a tetőablaknak köszönhetően tágasnak, világosnak tűnik, de az biztos, hogy négy személy sehogysem fér bele. V. mesélte, hogy az eddig általa látott Fiatokat mind nők vezették...
A kis pirosról sokan azt hitték, ez az új kocsink, úgyhogy V. elmagyarázta minden érdeklődőnek a helyzetet. Ketten ki is próbálták az autót, beleültek, megcsodálták. S aztán jöttek az óvatos, tapogatózó kérdések, mi a baj a másik kocsival, hol, melyik garázsban van... Idősek, mindent tudni akarnak. Esemény!
***
Daphne - drága Daphne - szerzett nekem egy leányzót, aki elfoglalt, vagyonos embereknek főz, de sütni nem tud. Mondván, milyen jól kisegíthetnénk egymást. Megköszöntem az erőfeszítését, s hangot adtam aggodalmamnak, miszerint én aligha tudnék a leányzónak új kuncsaftokat szerezni, nincsenek kapcsolataim, ellenben sütni biztos tudnék neki... Majd valamikor szervez nekünk egy közös kávézást... a lány ismeri a kávézót, tehát valami elképzelése van a sütijeimről. Daphne annyira igyekszik, hogy nekem konyhát, extra bevételt szerezzen, a múltkor már kénytelen voltam kerek-perec megmondani neki, hogy most aztán végleg nincs pénzem konyhára, kérem, ne erőltesse magát ez ügyben.
***
Biztosan Ti is hallottatok a holland királyi menetben a tömegbe hajtó autósról. Amikor reggel mondta a tévé, hogy a merénylő (vagy minek nevezzem?) is meghalt, kibukott belőlem, hogy "megérdemelte". Erről eszembe jutott, hogy Ti mit gondoltok a szemet-szemért, fogat-fogértról? Mostanában annyi olyan bűneset van, ahol érzésem szerint a kapott büntetés nem áll arányban a bűntettel, hogy néha nem is tudom, a törvény kinek az oldalán áll? Miért tűnik úgy nekem, hogy a törvény néha jobban védi a tettes érdekeit, mint az áldozatét? Emberi jogaik vannak... az áldozatnak nem? S hogy néha a védőügyvédnek hogy van gyomra "védeni?
***
Nem egészen ehhez a témához kapcsolódik, de talán mégis. Nagy megelégedésemre V. egy másik befektetési céghez rakta át a nyugdíját az Irish Life helyett, s ha már így tett, körbeküldött egy mailt a kollégáinak a Tobin-féle esetről (www.ciaran-tobin.com). Talán emlékeztek, ő volt a leányfalui (ír) gázoló, aki a járdán elgázolt két kisgyereket. Az Irish Life-nál dolgozott/dolgozik. Még ma sem töltött le egy napot sem a balesetért kapott nyúlfarknyi büntetéséből. (Megjegyzem, nem utolsó sorban, a magyar hivatalok bénaságának is köszönhető ez.)
Petra és Marci szülei nem kívánják, hogy Tobin is veszítse el a két gyerekét, őket nem érdekli, a szemet-szemért: ők csak azt szeretnék, hogy ülje le, amit a törvény büntetésként kimért rá.
Trish - amikor meghallotta, hogy már megint Böhömre kell költeni -, megkérdezte V.-t, hogy ér-e annyit az az autó, amennyit rákölt? Ennyire látszik, hogy bár napi kapcsolatban vannak/vagyunk vele, nem ismeri V.-t, s hogy mennyire fontos neki az az autó. Nekem is fontos, s akármilyen kakában leszünk, nem adjuk el. Annyira senki nem szeretné, mint mi, annyira nem lenne senkinek fontos, mint nekünk. Annyit senki sem adna érte, mint amit ér. Mármint nekünk.
Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy miért fontos, de amióta először lapultam bele az ülésébe egy gyorsításkor, amióta először melegítette fel a fenekemet fagyos reggelen az ülés, azóta fontos. Marad.
***
Mostanában szombatonként 5-kor kelek fél 6 helyett, így a kenyereket már nem forrón kell szállítani, s még reggelire is marad idő, s elvégezni azokat az apróságokat, mik a piacozással járnak. Persze, előre is dolgozhatnék péntek este, s akkor is lenne idő kényelmes reggelire, de valahogy kifogy belőlem a szusz péntek estére. Akár korábban kelek, akár nem, a kenyérnek mindenképpen idő kell. Még mindig elfogynak, még mindig feltűnést keltenek. Egyik piaci kollégám mesélte, hogy egy nő így beszélt a parti kenyeremről: "Már csak azért is megveszem, hogy gyönyörködhessek benne!" Ezek után azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért megy nekem, amúgy születetten lusta disznónak a heti egyszeri koránkelés. Mintha hájjal kenegetnének, amikor ilyeneket hallok vissza. Gondolkozom rajta, hogy többet sütök a parti kenyerekből, csak nem tudom, hogyan férnének be a sütőbe a formák!
A piacnak nagyon jót tett az Irish Times-ban megjelent cikk. Sok új ember jön, főleg fiatalabbak, gyerekekkel. Most szombaton rekord bevételem volt a kávékuckóban, 120+ euróért vettek kávét, teát, sütit az emberek. Büszkén vittem a pénztárosnak a bevételt. A piac is jól teljesített, V.-nek mondta a pénztáros, hogy 3300 euró bevétel volt.
Három híján eladtam mind a 38 szelet tortát, más nem is maradt. S ha nem hülyéskedem el az időt pénteken, még belefért volna egy újabb 10 szeletes torta megsütése. De milyet süssek? Most találtam egy narancsos-citromos tortareceptet a hétvégi újságban, roppant igéretesen néz ki, majd kipróbálom. Bár narancstortát már sütök a piacra... Vagy a zebratortát, amit már több gasztroblogon is láttam, s csíkos mintázatával igen vonzó. Jövő hétre van egy elsőáldozási torta-megrendelésem, kicsit babrás lesz a díszítése, s nagyon ki kell tennem magamért. A megrendelője bizalmasan elárulta, hogy a gyermek és a szülei a barátaik, de a tágabb családi kör nem rajong értük, s ezért ünnepeken mindig igyekeznek a legjobb ajándékkal, a legnagyobb feltűnést keltő sütivel stb. kirukkolni.
Furcsa volt, hogy a megrendelőkönyvbe a "communion cake" helyett Clarissa, aki a megrendeléseket nyilvántartja, "party cake"-et írt be. Kérdeztem, miért? "Nem akarom, hogy valakinek az érzékenységét sértse a communion szó" - kaptam válaszul. Ámuldoztam. Már megint ez a mindenhol ott lévő, de sosem említett protestáns-katolikus minek-nevezzem, ami inkább csak egy sejtés, de szavakkal nem mondja ki senki, csak ilyenkor. Nem rivalizálás, nem ellentét, de ott van. "Meg kellene változtatnom a vallásomat, hogy jobban beilleszkedjek?" - kérdeztem tőle, mire nevetett. Elég megkapargatni a felszínt, és előtűnik ez a téma. Ugyanakkor szerintem ez csak Clarissa gondja, nem tudom elképzelni, hogy bárki felhánytorgatná nekem, sehová be nem sorolható gyüttmentnek, hogy egy katolikus ünnepre készítek tortát.
A múltkor panaszkodtam Olive-nak, hogy egy ideje nem hallom a harangszót - a közeli templomot felújítják, a távolabbi hangját pedig elfújja a szél. Melyik templomra célzok, arra, ami a domb tetején van? Nem, arra, ami a város aljában van, a folyóparthoz közel. Ó, azt nem ismerem, felelte Olive, "the other one is my church, the Curch of Ireland one. That is my church." Most tehát tudom, hogy ő is protestáns. Clarissa pedig katolikus.
***
V. felajánlotta, hogy korábban értem jön, segít takarítani piac után. Alig érkezett meg, már befogták, ablakot pucolni! Szegénykém, a kávékuckóbeli laza söprögetés helyett neki jutott az összes ablak, kívül-belül. S közben jöttek a megjegyzések, "jaj, de drága férjed van, otthon is így segít? Ha eddig nem, majd ezután fog, nézd, de ügyesen csinálja". Szegény V. vörös fejjel húzkodta a nyeles ablakmosót Bella oldalán. Ugyanis havonta kétszer nagytakarítás van a piacon, az éppen soron lévők igyekeznek a takarítást piacnap végén letudni, így esett az uram áldozatul az éppen soros Bellának és Mavis-nek.
V. ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen a piacra a Fiattal. A ferdén lehajtott ülésekre félig feltolva éppen csak elfért a két doboznyi és egy szatyornyi áru. Amúgy a kocsi kellemes, a tetőablaknak köszönhetően tágasnak, világosnak tűnik, de az biztos, hogy négy személy sehogysem fér bele. V. mesélte, hogy az eddig általa látott Fiatokat mind nők vezették...
A kis pirosról sokan azt hitték, ez az új kocsink, úgyhogy V. elmagyarázta minden érdeklődőnek a helyzetet. Ketten ki is próbálták az autót, beleültek, megcsodálták. S aztán jöttek az óvatos, tapogatózó kérdések, mi a baj a másik kocsival, hol, melyik garázsban van... Idősek, mindent tudni akarnak. Esemény!
***
Daphne - drága Daphne - szerzett nekem egy leányzót, aki elfoglalt, vagyonos embereknek főz, de sütni nem tud. Mondván, milyen jól kisegíthetnénk egymást. Megköszöntem az erőfeszítését, s hangot adtam aggodalmamnak, miszerint én aligha tudnék a leányzónak új kuncsaftokat szerezni, nincsenek kapcsolataim, ellenben sütni biztos tudnék neki... Majd valamikor szervez nekünk egy közös kávézást... a lány ismeri a kávézót, tehát valami elképzelése van a sütijeimről. Daphne annyira igyekszik, hogy nekem konyhát, extra bevételt szerezzen, a múltkor már kénytelen voltam kerek-perec megmondani neki, hogy most aztán végleg nincs pénzem konyhára, kérem, ne erőltesse magát ez ügyben.
***
Biztosan Ti is hallottatok a holland királyi menetben a tömegbe hajtó autósról. Amikor reggel mondta a tévé, hogy a merénylő (vagy minek nevezzem?) is meghalt, kibukott belőlem, hogy "megérdemelte". Erről eszembe jutott, hogy Ti mit gondoltok a szemet-szemért, fogat-fogértról? Mostanában annyi olyan bűneset van, ahol érzésem szerint a kapott büntetés nem áll arányban a bűntettel, hogy néha nem is tudom, a törvény kinek az oldalán áll? Miért tűnik úgy nekem, hogy a törvény néha jobban védi a tettes érdekeit, mint az áldozatét? Emberi jogaik vannak... az áldozatnak nem? S hogy néha a védőügyvédnek hogy van gyomra "védeni?
***
Nem egészen ehhez a témához kapcsolódik, de talán mégis. Nagy megelégedésemre V. egy másik befektetési céghez rakta át a nyugdíját az Irish Life helyett, s ha már így tett, körbeküldött egy mailt a kollégáinak a Tobin-féle esetről (www.ciaran-tobin.com). Talán emlékeztek, ő volt a leányfalui (ír) gázoló, aki a járdán elgázolt két kisgyereket. Az Irish Life-nál dolgozott/dolgozik. Még ma sem töltött le egy napot sem a balesetért kapott nyúlfarknyi büntetéséből. (Megjegyzem, nem utolsó sorban, a magyar hivatalok bénaságának is köszönhető ez.)
Petra és Marci szülei nem kívánják, hogy Tobin is veszítse el a két gyerekét, őket nem érdekli, a szemet-szemért: ők csak azt szeretnék, hogy ülje le, amit a törvény büntetésként kimért rá.
3 megjegyzés:
Szió! Pont most kellett -igaz ennél egy kicsit durvább témában, a halálbüntetésről-írnunk. Ennek kapcsán találtam ezt http://jesz.ajk.elte.hu/toth14.html az oldalt, ami első olvasásra elég kinerítőnek tűnt a témában. Lehet, hogy csak nekem vannak benne új ínfók, de elgondolkodtatóak az érvek. pro és kontra is. Igen, egyébként azt gondolom, hogy az ember első gondolata a "megérdemelte", ugyanakkor ma már annyira összetett a világ, hogy nem tudhatjuk mi állt a háttérben (persze ez nem jogosította fel a tettére), de ki tudja, lehet, hogy ha jól körülnézünk, akad ott még erkölcsileg nála bűnösebb lélek is.
Ja és még valami. Én teljes szívemből hiszek abban, hogy midenki megkapja az élettől, ami jár neki. Tobin is fizetni fog, hidd el, mielőtt elhagyja ezt az árnyékvilágot.
Köszönöm a linket!
Második megjegyzésedre: én is valami ilyesmiben bízom.
Megjegyzés küldése