Banánkenyér - banana bread

A kenyérkóstoló igen jól sikerült, az összes kenyerem elfogyott. Egy farmerkenyér felét felszeleteltem apróra (Bella szerint nem elég apróra), és egy fél rozsbaguette-et is vékonyan felkarikáztam. Megvajaztam, tányérra raktam őket, s a többit Bellára hagytam, aki - mint már írtam -, felvállalta, hogy majd elmond mindent a kenyerekről az érdeklődőknek. S mivel titokban reménykedtem a sikerben, ezért a szokásosnál kétszer annyi farmerkenyérrel indultam neki a piacnak. Elfogyott mind a hét! A kóstolóból megmaradt fél farmerkenyér pedig V.-nek szolgált vacsoraként vasárnap, amikor a még szombaton, a magyar boltban vett, fenségesen illatozó mangalicakolbász mellé keresett kísérőt.

Azt javasolták, a kóstolót ismételjem meg megint. Remélem, a kóstoló után is fogyni fog a kenyér, nem csak akkor, amikor - Bella szerint túlságosan nagylelkűen kimért - falatkákat rakok eléjük.

Pár hete megcsappant a torták sikere, a narancstortából rendszeresen hazahoztam a felét. Adhaímhin mondta is, ne hozzak annyit, inkább fogyjon el két torta biztosan, mind megmaradjon a harmadik fele. Így lemondtam a naracstortáról. De mindenképpen akartam valamit vinni helyette. A már erősen barnuló banánokra esett a tekintetem a konyhapulton. Őket a diétát segítendő vettem, de nem fogytak el. Lemértem a maradékot: éppen fél kiló volt. Csudás. Banánkenyér lesz belőle.

A banánkenyér nem kenyér, hanem sütemény. Az írek nagyon szeretik ezt az amerikai eredetű, kenyérformájú sütit. Julie Duff összeállított egy remek könyvet, "Cakes - Regional and Traditional" címmel, keresgéltem, de ebben nem szerepel, mert - mint réjöttem - nem tartozik sem az angolok, skótok, sem a welsh-ek vagy az írek hagyományos süteményei közé. Tehát nem ők vitték az Újvilágba. Később találtam ír süteményeskönyvben banana cake receptet, de ott is külön kiemelik az amerikai eredetét. Számos változata van, akad olyan, amely sütőporral készül, akad olyan, amely szódabikarbónával, vagy élesztővel, de az enyém simán sütőporos lisztet használ. A receptet volt főnököm mamájától, Máíre-től kaptam, aki munkába állásom első pár napján megmutatta nekem, hogyan csinálja az írek legkedveltebb süteményeit: a scone-t, a piskótát, a banánkenyeret.

A gyümölcstálban árválkodó, már erősen barnuló banánok a legjobbak hozzá, az sem baj, ha már egészen szottyadtan puha a banánhéj tartalma: ebbe a sütibe felhasználható.

Hozzávalók:

225 g sütőporos liszt (vagy 225 g sima liszt, két csapott teáskanál - 12 g - sütőporral)
1/2 csapott kkanál só

100 g felkockázott vaj a hűtőből
175 g kristálycukor
100 g mazsola
100 g felnegyedelt, cukorbevonatától mosással megfosztott koktélcseresznye (glacé cherries)
25 g apróra vágott dió vagy mogyoró
2 nagy tojás

450 g igen érett banán, még a héjában

Valamint szükség van egy olyan négyszögletes kenyérsütő formára, mint amilyenben a tea brack készül.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A lisztet a sóval összekeverjük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, és egybemorzsoljuk, vagy a géppel elkeverjük benne a vajat, míg olyan nem lesz, mint a finom kenyérmorzsa. Hozzáadjuk a cukrot, a mazsolát, a diót és a felnegyedelt koktélcseresznyét. Egy tálba beleverjük a tojásokat, és a meghámozott banánokat belerakjuk a tálba. Villával jól összetörjük, a tojásokkal alaposan összekeverjük. Majd hozzáadjuk a lisztes keverékhez, és a géppel elkeverjük. Nem baj, ha csomók maradnak benne, szépen egybe fog sülni az egész.

A kenyérsütő formát kivajazzuk, és sütőpapírral kibéleljük. Belekanalazzuk a keveréket. A sütőben 1 óra 20 - 1 óra 30 percig, tűpróbáig sütjük. Amikor megsült, rácsra téve hűtjük, de a formából csak akkor vegyük ki, ha már langyos. Amikor hideg, lehúzzuk róla a papírt és máris nekiesünk. Szeletelve tálaljuk, tea mellé kiváló. Van, aki vajjal szereti. Ha már pár nap után kezd kiszáradni ez az amúgy igen puha sütemény, akár meg is piríthatjuk.

(A kép a http://blog.fatfreevegan.com oldalról származik)

(Angolosok, van valakinek ötlete, hogyan mondjam magyarul, ha egy sütemény "moist"? Mert a nedves, nyirkos szót mégsem használhatom rá. Mindig bajban vagyok, ha egy "moist" süteményt kell dicsérnem, s általában úgy vágom ki magam, hogy "sokáig friss marad, nem szárad ki"...)