Ma végre elolvastam azt a cikket, amit a Sunday Times teljes egészében 1989-nek szentelt magazinjában jelent meg. Érdekes összefoglaló arról az évről, amely egyesek szerint az újkori történelem legnagyobb változásait hozta magával. Felolvastam pár sort V.-nek is, a Sopron melletti Pán-Európai Piknikről írtakat, aztán csak azon vettem észre magam, hogy elcsuklik a hangom.
A papám volt az egyik lelkes szervező. A Piknik napja házassági évfordulójuk napja is. Azóta is mindig megünneplik anyámmal, a többiekkel, az akkor történteket. Hivatalosan, most már, kiállítással, megemlékezésekkel. Koncerttel. Majd ha eljön a 20. évforduló igazi napja, írok erről hosszabban, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon büszke vagyok a szüleimre, főleg apura, azért, amit ott csináltak.
Nekem még akkor sem volt benőve a fejem lágya, nem nagyon értettem az abban az évben beállt változások jelentőségét, mert egészen mással voltam elfoglalva, s mint most, akkor sem voltam annyira értelmes, hogy megértsem a körülöttem történteket. Tyúkagy. Abban az évben lefoglalt, hogy új állásom volt az egyetemen belül, hogy Londonba mehettem - ugyan elmentem az egyetemiekkel a Nagy Imre-újratemetésre, őrizgetek is pár gyűrött újságkivágást, de hogy pl. miről is beszélt Orbán Viktor, arra nem emlékszem. Csak a tömegre. Hogyan sorakoztak a koszorúkkal a városok küldöttei a Hősök terén. S hogy utána néztük a tv-ben, feltűnik-e apám a koporsó mellett, és jé, ott mutatják a jókora SOPRON-táblát.
Dolgok-emlékek elmosódnak. Mentem hát a naplómhoz, hátha segít emlékezni. Fellapozom az adott napot - semmi! Kínosan röhögcséltem a kamrában, basszus, ez voltam én, kis marhaságokkal elfoglalva, miközben körülöttem történelmet írtak - hogy nagyobb közhelyet ne mondjak. Íme, ez volt a bejegyzésem a piknikről:
"A piknik jó volt. Az NDK-sok tömegével mentek át a határon, a németek és az osztrákok már várták őket. Ebből a szempontból abszolút sikeres volt a PEP, ahogy Apa nevezi. Eztán minden évben lesz ilyen. (Kérdés, hogy az NDK-sok kit szólnak a dologhoz, nem is beszélve a magyar nagyfejűekről). Sok cikk és kép (TV-ben is) a PEP-ről."
Ennyi. 23 éves fejjel... Nem vagyok rá büszke. Nagy Imre újratemetéséről írtam két mondatot. Az én uram akkor már sokadik éve járt tüntetni március 15-én, nekem pedig az volt fontos, hogy melyik filmet tudom majd még rányomorítani életem első videókazettájára. VHS-re.
A papám volt az egyik lelkes szervező. A Piknik napja házassági évfordulójuk napja is. Azóta is mindig megünneplik anyámmal, a többiekkel, az akkor történteket. Hivatalosan, most már, kiállítással, megemlékezésekkel. Koncerttel. Majd ha eljön a 20. évforduló igazi napja, írok erről hosszabban, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon büszke vagyok a szüleimre, főleg apura, azért, amit ott csináltak.
Nekem még akkor sem volt benőve a fejem lágya, nem nagyon értettem az abban az évben beállt változások jelentőségét, mert egészen mással voltam elfoglalva, s mint most, akkor sem voltam annyira értelmes, hogy megértsem a körülöttem történteket. Tyúkagy. Abban az évben lefoglalt, hogy új állásom volt az egyetemen belül, hogy Londonba mehettem - ugyan elmentem az egyetemiekkel a Nagy Imre-újratemetésre, őrizgetek is pár gyűrött újságkivágást, de hogy pl. miről is beszélt Orbán Viktor, arra nem emlékszem. Csak a tömegre. Hogyan sorakoztak a koszorúkkal a városok küldöttei a Hősök terén. S hogy utána néztük a tv-ben, feltűnik-e apám a koporsó mellett, és jé, ott mutatják a jókora SOPRON-táblát.
Dolgok-emlékek elmosódnak. Mentem hát a naplómhoz, hátha segít emlékezni. Fellapozom az adott napot - semmi! Kínosan röhögcséltem a kamrában, basszus, ez voltam én, kis marhaságokkal elfoglalva, miközben körülöttem történelmet írtak - hogy nagyobb közhelyet ne mondjak. Íme, ez volt a bejegyzésem a piknikről:
"A piknik jó volt. Az NDK-sok tömegével mentek át a határon, a németek és az osztrákok már várták őket. Ebből a szempontból abszolút sikeres volt a PEP, ahogy Apa nevezi. Eztán minden évben lesz ilyen. (Kérdés, hogy az NDK-sok kit szólnak a dologhoz, nem is beszélve a magyar nagyfejűekről). Sok cikk és kép (TV-ben is) a PEP-ről."
Ennyi. 23 éves fejjel... Nem vagyok rá büszke. Nagy Imre újratemetéséről írtam két mondatot. Az én uram akkor már sokadik éve járt tüntetni március 15-én, nekem pedig az volt fontos, hogy melyik filmet tudom majd még rányomorítani életem első videókazettájára. VHS-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése