Yes, it's a good day, how could anything go wrong?

Ez egy remek nap volt. Daphne tegnap üzent, nem tudnék-e ma vele ebédelni, csak egy bagel, utána séta Dun Laoghaire-ben a mólón, s nem mellesleg odaadja a szórócukrokat és a kiszúrókat, amiket New York-ban vett nekem.

Soha még ilyen izzó sms-ezést nem folytattam, mint vele, az elmúlt héten, míg a tengerentúlon volt. Jöttek az sms-ek, "Itt vagyunk, milyen kiszúró kell?", "Nincs nekik olyan, valami más?", Találtam szórócukrot, virágos jó lesz?" Nincsen nála lelkesebb jóakaróm, aki még a nyaralása alatt is képes időt szánni az én hülyeségeimre.

9 napra ment, meglátogatni a lányát, akit odavetett az élet, egy német származású fura fiú oldalára, feleségként. Mint kiderült, Daphne a volt férjével ment, megnézni az anyóst-apóst, sétáltak rengeteget, ellátogattak sokfelé, s betértek néhány konyhafelszerelési boltba. Megnyugtatott, hogy nemcsak a kedvemért.

Tehát ma fél egyre elautóztam Dun Laoghaire-be, ahol az egyirányú utcák útvesztőjén át csak sikerült a házához közel jutnom. Vittem neki festett tojást, átadta a kiszúrókat (tűzoltós), a szórócukrokat (virágos, magas sarkú cipős, lepkés), majd - mivel szorított az idő - gyorsan irány az "Itsa" bageles hely. Ami tömve volt így, ebédidőben.

Kávé és forró leves mellett csevegtünk, úrrá lettem a folytonos dumálhatnékomon, s csak kérdésekre szorítkoztam. Mesélt, mesélt, mesélt. Nagyon tetszett neki a város, azt mondta, ha valaha eljutok oda, az Ellis Island-on kezdjem, hogy megértsem, micsoda keverék ez a város, mennyiféle náció él ott, s aztán vessem bele magam a forgatagba.

"Ebéd" után elindultunk a mólón, ő, mint mindig, sebes lépésekkel, én egyre elakadóbb lélegzettel - először is a kövérségem miatt, másodszor, mert a szikrázó napsütés úgy csillogott a vizen, hogy egyre csak tátogtam: De szép! A vizen ringatózó csónakok, kishajók, a sok villogó fénysáv, a nem-is-annyira-messze elhúzó nagy komp (Hello, Wales!), a dublini öbölben lassan araszoló teherhajók látványa - no, és az újonnan helyreállított zenekari emelvény - folyton arra késztetett, hogy megtorpanjak, ámuldozzak. Tudtam, ez nem jó, ha egyszer az ember lendülettel nekiindul, akkor haladjon. Az uram is utálja, ha a bray-i promenádon nekiindul, én pedig megállok megcsodálni egy madarat, vagy bájos kutyát - ahelyett hogy a haladásra koncentrálnék. Így próbáltam lépést tartani barátnőmmel, pihegve, míg ő egyfolytában mesélt.

Ez a kép semmit sem ad vissza a látott szépségekből.
A púp Howth félszigete

Kiderült, volt férje valaha a yacht-kikötő forgalmáért volt felelős, és volna-e kedvünk, nekem és V.-nek holnap este Sidney Poitier-filmvetítésre menni, a Royal Yacht Club-ba? Vacsorával fejenként csak 20 euro, such fun, én lihegtem, hogy az uram nem rajong a régi fekete-fehér filmekért, és dolog is van, Húsvét, és tojások, és nemistudom - közben azon töprengtem, hogy honnan van ennyi energiája, így ügetni végig a mólón, s közben beszélni, miközben az ember száját elvileg betömi a tenger felől jövő "szembeszél"?!

A móló jó hosszú, és visszafelé, amíg a napsütés és a vizen játszó fények vakítanak, muszáj megállni - fenébe a lépés ütemével! - Dun Laoghaire-vel szemben, mutatni Daphne-nak, hol lakott barátunk, Botond a Jelly Tots cukorkáért rajongó gyermekeivel, s megmutatni, hogy annak a hegynek a tövében laktunk mi, 8 évig, a látvány csodás, hirtelen hálás vagyok az életért, hogy fényes délben itt sétálhatok, gondtalanul, és vitorláshajók ringatóznak előttem, s nem büdös forgalom, és pöfögő buszok rondítanak az orrom alá. "Ez remek - mondja Daphne - máskor is jöhetnél, amikor egyedül vagyok, sétálhatnánk, jót tenne" - s ha nem venné tolakodásnak, megölelném ezért az élményért, de nem teszem, mert mégiscsak hűvös angol, Northumberland-ből, s az angolok nem egy ölelgetős-puszilkodós népség.

Aztán vásárolni megyek, az N11-es végén baleset, borzongva autózom el a mentő, a söprűs ember, a rendőrök mellett. Aztán haza, kicsit kertészkedni. Ki a kertbe, az etetőről seregélyt riasztok fel, nem megy messze, csak a legközelebbi kis fáig, onnan tart szóval. Füttyög, visszafüttyögök. Nyekereg - visszanyekergek. Próbálkozom másféle zajokkal is, a nyelvcsettintgetéstől mintha ingerült lenne, ha csettingetek, a csőrét vadul egy ágba törli, majd fülel. Csettingetek - csőrt töröl. Nyervákolok - visszaénekel. Már ha éneknek lehet nevezni azt a zajt, ami kijön a csőrén. A Nap melengeti a hátamat, míg a komposztot lapátolom a cserepekbe - magyar virágmagokat ültetek, ajándékba kaptam, még régebben, egy látogatótól. A seregély elunja a párbeszédet, távozik, magamra maradok a cserepekkel, amiket elrendezgetek az alacsony falon - a régiek alól riadtan menekülnek az ászkák. Magamban sorra veszem, mit kell sütni-főzni az elkövetkező 3 napban, de tudom, hogy ma már nem kezdek semmi újba. Túlságosan jó, túlságosan élményteli volt ez a nap.

"Cause it's a good day for paying your bills;
And it's a good day for curing your ills,
So take a deep breath and throw away your pills;
`Cause it's a good day from morning' till night."