Nagyon szépen köszönöm a sok hasznos jótanácsot a patká-nyokkal kapcsolatban, de sajnos, a mérgen kívül más eszközöm nincsen. Nem tudom, sajnos, szellősebbé, búvóhelyektől mentessé tenni a kertet, hacsak le nem mondunk a házikóról. Mivel a lakáshoz nem tartozik pince, amolyan "muszáj" tárolóhely. Pinky, a sok éve használaton kívüli biciklim így is a kerékpártárolóban rozsdásodik, néha valaki hozzázárja a saját biciklijét, más haszna nincs szegénynek - és még örülhetek, hogy nem itt a teraszon kell tárolni.
A kisházikó így néz ki, a képen jól látható, hogy nincs hátulja. Teljesen nyitott, ráadásul - mivel alapja sincs rendes -, a köveken időnként előre dől, ilyenkor vissza kell lökni a falhoz, s akkor az ajtaja is normálisan nyitható. Mellette alig fél méterrel jobbra a komposztálóedény, azzal a kavicshalommal körbevéve, amit a kiskert helyéről lapátoltam fel.
A téli vizek megártottak neki, a teteje belül meglehetősen foltos, és az ajtaja megvetemedett - csak úgy tudom becsukni, ha eléje rakom Böhöm egy régi kerekét, ami betámasztva tartja az ajtót. A polcain és belül - annak ellenére, hogy a tetejénél lévő szigetelés már rég elvált a faltól - azért még biztonságban pihennek a szerszámok és a kerti bútorok, amiket még sosem használtunk, s a egyelőre a porosodáson, pókhálóval való bevonásos túl más kár nem érte őket. Ja, és a patkánykaki, de az alul gyűlt.
Eddig.
Ma elmentem, s megvettem a következő adag gyilkoló eszközt, kék színű búzaszemek, kis műanyag tálkán. Ma este kirakom, aztán meglátjuk, hányszor kell frissítenem a búzakupacot.
Ma félórát rászántam a galambokkal való hadakozásra is. Amíg kertészkedtem, folyton ott röpködtek nagy szárnysuhogtatással a kert felett, s amint eltűntem, leszálltak, taposni szegény növényemet, keresve a magokat a tövénél. Minden egyes leszálláskor elkergettem őket, de elég lassan érte el az agyukat az üzenet. Kár, hogy nincs csúzlim.
Tudom, tegyem odébb az astilbét, s akkor béke lesz...
No, és persze, a napsütéssel együtt megjelentek a legyek is. Próbáltam alaposan kiszellőztetni, aminek a jó illaton, friss levegőn túl még az is lett az eredménye, hogy légyirtóval a kezemben kellett lesbe állnom, s könyörtelenül lefújnom a dögöket, mihelyt be merték tenni a lábukat a lakásba. Errefelé a szúnyogháló ismeretlen, marad az émelyítő ál-virágillattal dúsított irtó.
Sajnos, hiába a meleg, a szárító szél, s kiskertem elég viharvert benyomást kelt, a múlt heti eső sajnos, teljesen szétverte a virágokat.
A kisházikó így néz ki, a képen jól látható, hogy nincs hátulja. Teljesen nyitott, ráadásul - mivel alapja sincs rendes -, a köveken időnként előre dől, ilyenkor vissza kell lökni a falhoz, s akkor az ajtaja is normálisan nyitható. Mellette alig fél méterrel jobbra a komposztálóedény, azzal a kavicshalommal körbevéve, amit a kiskert helyéről lapátoltam fel.
A téli vizek megártottak neki, a teteje belül meglehetősen foltos, és az ajtaja megvetemedett - csak úgy tudom becsukni, ha eléje rakom Böhöm egy régi kerekét, ami betámasztva tartja az ajtót. A polcain és belül - annak ellenére, hogy a tetejénél lévő szigetelés már rég elvált a faltól - azért még biztonságban pihennek a szerszámok és a kerti bútorok, amiket még sosem használtunk, s a egyelőre a porosodáson, pókhálóval való bevonásos túl más kár nem érte őket. Ja, és a patkánykaki, de az alul gyűlt.
Eddig.Ma elmentem, s megvettem a következő adag gyilkoló eszközt, kék színű búzaszemek, kis műanyag tálkán. Ma este kirakom, aztán meglátjuk, hányszor kell frissítenem a búzakupacot.
Ma félórát rászántam a galambokkal való hadakozásra is. Amíg kertészkedtem, folyton ott röpködtek nagy szárnysuhogtatással a kert felett, s amint eltűntem, leszálltak, taposni szegény növényemet, keresve a magokat a tövénél. Minden egyes leszálláskor elkergettem őket, de elég lassan érte el az agyukat az üzenet. Kár, hogy nincs csúzlim.
Tudom, tegyem odébb az astilbét, s akkor béke lesz...
No, és persze, a napsütéssel együtt megjelentek a legyek is. Próbáltam alaposan kiszellőztetni, aminek a jó illaton, friss levegőn túl még az is lett az eredménye, hogy légyirtóval a kezemben kellett lesbe állnom, s könyörtelenül lefújnom a dögöket, mihelyt be merték tenni a lábukat a lakásba. Errefelé a szúnyogháló ismeretlen, marad az émelyítő ál-virágillattal dúsított irtó.
Sajnos, hiába a meleg, a szárító szél, s kiskertem elég viharvert benyomást kelt, a múlt heti eső sajnos, teljesen szétverte a virágokat.
De a japán juharom remekül néz ki, rengeteg levelet hozott, most már nincs olyan megkínzott formája, mint tavaly.
A szomszéd klemátisza (befutotta az egész falat, sőt, a kert túloldalán lévő bokrokat is!) már virágzik, az enyém még csak bimbós (hiába, a nap hiánya). A promenád felé vezető úton van egy ház, amelynek a kerítése egyetlen nagy, halvány rózsaszín virágtömeg, hiába, ott jobban éri a klemátiszt a nap. S virágzó illatos, dús, méhdöngéses orgonabokrot is láttam azon az úton!
***
A nap híre még, hogy tegnap este kissé remegő kezekkel, de jelentkeztem online a Flora Mini Maratonra, amit Trish tavaly lefutott - idén sétálni fog a kedvemért. Van 8 hetem, hogy némi edzést végezzek. 10 km. Nem vészes, gyalogolva, de már nem bízom magamban. Régen volt, amikor még - nyögve, a végére bedurrant térdekkel, de - sikerült a Tongariro Crossing... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése