2009. március 11.

Tavasz!

Olyan fantasztikusan selymes odakint a levegő, illatok és döngi-csélő méhek (na jó, abból csak kettő), őszapókák az etetőn, nagyfejű nárciszok, teljesen tavasz van.

Délutánra persze, már ünneprontó esőt ígérnek, de addig is tárva-nyitva minden ablak, hadd szívja meg magát a lakás a friss levegővel. A krókuszok tejesen széttárt szirmokkal napoznak, és nagy örömömre a hátsó kerti virágágyásban újabb növények bújtak ki, pedig már attól féltem, elrohadtak az odaültetett gumók.

A boiler egyre aggasztóbban viselkedik, a nyomás most már nagyon hamar, egy nap alatt visszaesik, nincs mese, hívni kell az embert. Lelki szemeim előtt felbontott padlózat és lyukas falak, fogalmam sincs, hogyan fogják kideríteni, hogy hol ereszt a rendszer.

Pappito éppen ma tett fel egy bejegyzést a kiskertjéről, csendben irigykedtem. Bezzeg ha hozzánk is besütne a Nap! Most már olyan magasan jár, hogy délutánonként a hátsó kerti fal egynegyedét megsüti, sőt, reggel, a bokor alatti virágágyás csücskét is. De ez paradicsomokhoz aligha elég. Azokat majd a ház elé, a napos oldalra, nagy cserepekbe ültetem. Igaz, az az oldal a szelesebb, de nem lehet minden tökéletes!

A hétvégén bejött a piacra egy ember, a földjén 40-60 nm-es ún. konyhakerteket (allotment) lehetne bérelni, márciustól-decemberig. Gyanúm, hogy azért jött be hozzánk, mert nem fogynak a helyek, hiszen már március közepe van. Hamar fellelkesedtem, de aztán az uram visszarántott a földre, hogy nem lesz ilyesmire időm, van elég zöldséget termelő ember a piacon. Azt már nem tette hozzá, hogy nem éppen a kitartásomról és a szorgalmamról vagyok híres, tehát előbb-utóbb elhanyagolnám a kiskertet, valamint ki a fene fogja öntözni, amíg nyaralunk? Puffogva hallgattam egy félórát, de hát igaza van. Maradnak a cserepes növénykék az előkertben.

Múlt szombaton remekül ment a piac, Daphne-nak voltak extra megrendelései (erről majd még írok), sőt, csináltam narancstortát, ami igen finom, el is fogyott egy szelet híján az egész. Valamint csináltam rozsbagetteket, fejenként egy euróért, elvitte a nép. Egy adag kenyértésztából négy jön ki. Előző este persze, megettünk egyet, a férjem sokat sóhajtozott, hogy milyen finom házi vajjal, úgyhogy meg voltam magammal elégedve.

Most pedig csak ámulok-bámulok, mert gyakorlatilag két óránként hívtak a kávézóból, újabb és újabb rendelésekkel péntekre. 31 nyúlsüti, virágos. 12 kekszsüti, valakinek a nevével. A legextrémebb 12 gyömbéres keksz lesz, amire udvari bohóc fejet kell rajzolnom. Még jó, hogy újra rákérdeztem az imént Lydiánál erre a rendelésre, mert kiderült, hogy betűk is kellenek alája, valami rövidítés... ex-főnököm néha igen szétszórt, ha rendelésekről van szó!

Elvileg ma délben Susan-hoz mentem volna, egy kis kávézós csevegésre, gondoltam is, hogyan fogom a sütiket, a látogatást és a Trish-nek készülő, több óráig sütendő vacsorát (+ takarítást) összehozni? Erre, amint éppen a kajához szükséges burgundi bor választéka felett merengtem a Tesco-ban, Susan hívott, hogy lemondja a találkát. Boszorkány vagyok! Így lesz időm mindenre.

Most már lógok egy pár bejegyzéssel: tea brack receptje Erikának, Daphne legújabb sikeréről is be akarok beszámolni, és a burgundi beef receptjét is szívesen felraknám, nagyon ígéretes. Apránként...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
kisrumpf írta...

Kedves Rita, a receptet elküldtem, de a megjegyzésedet levettem, hogy nehogy spamokat kapj az emailcímedre.