Tegnap azért megünnepeltük az évfordulót. Több part menti kocsmába, vendéglőbe is benéztünk, de a szombat este és a rögbimeccs (győztünk! Izé, remek küzdelem után győztek az írek) miatt minden tele volt. Végül a Barracudában kötöttünk ki. Egész idő alatt a feltűnően jóalakú hostess-hölgyet kritizáltuk, méregettük, mint két leánykereskedő, mert a hölgy lehet olyan negyven +, de az alakját egy kamaszlány is megirigyelhetné.
Extra kilóink nem akadályoztak meg benne, hogy együnk egy kiadósat, némi sör kíséretében. Nem volt a kaja valami fergetegesen jó, átlagos szték és átlagos Cézár-saláta került elénk, de a hagymás krumplipüré és a fokhagymás fonnyasztott spenót finom volt.
Távozáskor, az épület előtt én jobbra húztam V.-t, ő balra ment volna. Megígérte, így ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk el még a Harbour Bar-ba egy sörre (hátha ott van a macska). Ezúttal egyenesen a kocsma részbe mentünk, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy rajtunk kívül mindenki ismer mindenkit, és mindenki idősebb. Öszülő hajú fejek mindenhol, ötvenes párok iszogattak békésen a pultnál, az asztaloknál. Kivéve azt a kínai párt, akik ott ültek még az ajtó mellé szorulva, gondolom, ők is a zene miatt jöttek, vagy igyekeztek beilleszkedni, nem tudom. Macska, sajnos sehol, hely is csak leghátul, a férfi wc mellett volt, az ún. snug-ban, kis ablakkal elkülönített részben. Ellenben megláttam a zeneszerszámokat a fal mellé támasztva - ígéretes, igen ígéretes!
Míg a kocsma felé sétáltunk, előttünk egy idősebb férfi és egy kamaszlány haladt, a kocsma előtt elváltak, a lány a kocsmába ment be, a férfi továbbment. Még meg is jegyeztem magamban, na, ilyen fiatal, aztán így este 10-kor kocsmába megy... Legnagyobb meglepetésemre a kislányt később pohárleszedőként láttam viszont, úgy hárompercenként odakukkantott hozzánk, van-e pohár, elvinni való?
V. azonnal sudoku-zni kezdett, mert sem a zene, sem a helyiek nem érdeklik, sőt az ilyen programok eléggé megviselik a türelmét. (De szeret, így hát maradt. Ha ott a macska, még azt is eltűrte volna a kedvemért, hogy mellém üljön a "dög" a rugóit szemérmetlenül mutogató kanapéra. De a dög nem volt jelen.)
Így aztán sört iszogatva hallgatóztam, figyeltem az összeszokott társaságot. Hamarosan némi cincegés, pengetés után teljes erőbedobással elkezdődött a zene, így engedélyeztem magamnak félóra lábdobogtatós, fejbiccentős, ujjakkal ütemet verő élvezetet, megcsodáltam, hogyan ropja (roppant nagy lelkesedéssel, de elég tehetségtelenül) két pasi, majd hazamentünk.
Utoljára kocsmában zenét évekkel ezelőtt hallgattam, fent, a hegyen, régi lakóhelyünkhöz közel, a Blue Light nevű intézményben. Vendégeket vittünk oda, akik nagyon élvezték a zenét, pedig nem is népzenét játszottak, hanem régi nagy rock-számokat, amelyiknek még itt-ott tudtam is a szövegét. De ott is úgy éreztem magam, mint egy turista, akárcsak tegnap este. Lehet, hogy Trish-t kellene magunkkal vinni, hogy sör és zene mellett legyen kivel csevegnem - angolul?
Extra kilóink nem akadályoztak meg benne, hogy együnk egy kiadósat, némi sör kíséretében. Nem volt a kaja valami fergetegesen jó, átlagos szték és átlagos Cézár-saláta került elénk, de a hagymás krumplipüré és a fokhagymás fonnyasztott spenót finom volt.
Távozáskor, az épület előtt én jobbra húztam V.-t, ő balra ment volna. Megígérte, így ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk el még a Harbour Bar-ba egy sörre (hátha ott van a macska). Ezúttal egyenesen a kocsma részbe mentünk, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy rajtunk kívül mindenki ismer mindenkit, és mindenki idősebb. Öszülő hajú fejek mindenhol, ötvenes párok iszogattak békésen a pultnál, az asztaloknál. Kivéve azt a kínai párt, akik ott ültek még az ajtó mellé szorulva, gondolom, ők is a zene miatt jöttek, vagy igyekeztek beilleszkedni, nem tudom. Macska, sajnos sehol, hely is csak leghátul, a férfi wc mellett volt, az ún. snug-ban, kis ablakkal elkülönített részben. Ellenben megláttam a zeneszerszámokat a fal mellé támasztva - ígéretes, igen ígéretes!
Míg a kocsma felé sétáltunk, előttünk egy idősebb férfi és egy kamaszlány haladt, a kocsma előtt elváltak, a lány a kocsmába ment be, a férfi továbbment. Még meg is jegyeztem magamban, na, ilyen fiatal, aztán így este 10-kor kocsmába megy... Legnagyobb meglepetésemre a kislányt később pohárleszedőként láttam viszont, úgy hárompercenként odakukkantott hozzánk, van-e pohár, elvinni való?
V. azonnal sudoku-zni kezdett, mert sem a zene, sem a helyiek nem érdeklik, sőt az ilyen programok eléggé megviselik a türelmét. (De szeret, így hát maradt. Ha ott a macska, még azt is eltűrte volna a kedvemért, hogy mellém üljön a "dög" a rugóit szemérmetlenül mutogató kanapéra. De a dög nem volt jelen.)
Így aztán sört iszogatva hallgatóztam, figyeltem az összeszokott társaságot. Hamarosan némi cincegés, pengetés után teljes erőbedobással elkezdődött a zene, így engedélyeztem magamnak félóra lábdobogtatós, fejbiccentős, ujjakkal ütemet verő élvezetet, megcsodáltam, hogyan ropja (roppant nagy lelkesedéssel, de elég tehetségtelenül) két pasi, majd hazamentünk.
Utoljára kocsmában zenét évekkel ezelőtt hallgattam, fent, a hegyen, régi lakóhelyünkhöz közel, a Blue Light nevű intézményben. Vendégeket vittünk oda, akik nagyon élvezték a zenét, pedig nem is népzenét játszottak, hanem régi nagy rock-számokat, amelyiknek még itt-ott tudtam is a szövegét. De ott is úgy éreztem magam, mint egy turista, akárcsak tegnap este. Lehet, hogy Trish-t kellene magunkkal vinni, hogy sör és zene mellett legyen kivel csevegnem - angolul?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése