Angeluskor tegnap is, ma is kitártam az ajtót, hadd tóduljon be az a csodás tavaszi illat a harangszóval. Olyan rigóhangoskodás folyt odakint, hogy csuda. Néha ismeretlen - nekem az - madárdalt is lehetett hallani. Mi lehet? Az ember leül az ágyra, hallgatja ezt a nagyszerű tavaszi zsivajt, a levegő friss - délelőtt már egy órán át szellőztettem! -, még nincs sötét, a bokrok, a virágok, a cserepek körvonalai még kivehetők - nagyon szép. Egy-két perc teljes, háborítatlan nyugalom, lelki béke, a telep útja mellett gyúlnak fel a lámpák... Aztán bemegy az ember a dolgozószobába, bekapcsolja a gépet, Index-et olvas (minek is?), olvas Veszprémről, beteg kisgyerekről, s már nem nyugodt.
A fenébe a hírekkel.
***
Ma reggel kellemes meglepetésként ért, hogy a 10-én este megrendelt könyvek máris megérkeztek az Amazonról. Micsoda gyorsaság, éppen tegnap láttuk egy, a könyvkiadásról, -kereskedelemről szóló műsorban az Amazon (egyik?) angliai raktárát, a pakoló fiatalokat... Eddig mindig meg voltam velük elégedve, remek cég. A könyv pedig, ah, nagy gyönyörűségemre szolgál, már nagyon vártam: Shreve Stockton The Daily Coyote c. könyve. Igen, ez ugyanaz a nő, aki a "Kötelező olvasmányok" között található weboldalt is vezeti. A képek mellé most már kerek történet is kerül. A könyv kevesebb és valahogy fakóbb képeket közöl, mint vártam, talán a nyomtatás minősége a bűnös, nem tudom, de a közelébe sem érnek azoknak a csodás képeknek, amiket a weboldalon látni, vagy amiket keddenként kapok, mint a többi, levlistára feliratkozott rajongó. Nagyon örülök, hogy egykori lakótársam elküldte nekem a weboldal címét, az egyik legérdekesebb "kicsiállatos" weboldal azok közül, amiket olvasok. Azok a fotók...!
A fenébe a hírekkel.
***
Ma reggel kellemes meglepetésként ért, hogy a 10-én este megrendelt könyvek máris megérkeztek az Amazonról. Micsoda gyorsaság, éppen tegnap láttuk egy, a könyvkiadásról, -kereskedelemről szóló műsorban az Amazon (egyik?) angliai raktárát, a pakoló fiatalokat... Eddig mindig meg voltam velük elégedve, remek cég. A könyv pedig, ah, nagy gyönyörűségemre szolgál, már nagyon vártam: Shreve Stockton The Daily Coyote c. könyve. Igen, ez ugyanaz a nő, aki a "Kötelező olvasmányok" között található weboldalt is vezeti. A képek mellé most már kerek történet is kerül. A könyv kevesebb és valahogy fakóbb képeket közöl, mint vártam, talán a nyomtatás minősége a bűnös, nem tudom, de a közelébe sem érnek azoknak a csodás képeknek, amiket a weboldalon látni, vagy amiket keddenként kapok, mint a többi, levlistára feliratkozott rajongó. Nagyon örülök, hogy egykori lakótársam elküldte nekem a weboldal címét, az egyik legérdekesebb "kicsiállatos" weboldal azok közül, amiket olvasok. Azok a fotók...!
Ez a nő megvalósította kamaszkori álmomat: elment a "vadonba", és ott éldegél egy kis faházban. Valaha Alaszkába akartam menni. Jack London-t, Robert F. Leslie-t és Farley Mowat-ot vádolom emiatt, az ő könyveik, az ő életük inspirált. S talán valami idióta film is, Alaszkában rekedt gyermekekről. Oda akartam menni, én, aki utál korán kelni, képtelen lenne egy kiskertet, csapdákat rendben tartani, és kilométereket gyalogolni. S valószínűleg hangosan nyafogna a hideg-meleg folyó víz hiánya miatt.
(Fát hasogatni ellenben tudok. Gyakoroltam eleget, a nagyanyám házában, és szüleim pincéjében. Szép is lenne, ha nem tudnék, egy erdőmérnök apa neveltjeként!)
(Fát hasogatni ellenben tudok. Gyakoroltam eleget, a nagyanyám házában, és szüleim pincéjében. Szép is lenne, ha nem tudnék, egy erdőmérnök apa neveltjeként!)
Marad a könyv. Nem Alaszka ugyan a helyszín, hanem Wyoming, de a történet legalább olyan érdekes, magával ragadó (és, khm, romantikus), mintha ott játszódna. Valamint, ne feledjük, "kicsiállat" is van mellé. Ez a lényeg.
***
Még tegnap keresett Lydia a kávézóból, hogy tudnék-e nekik segíteni. A Bord Gais rendelt 1000 cupcake-et, rajtuk logóval és felirattal. Bemennék-e, felkanyarítani rájuk a logókat? Ofkorsz. Hurrá. Meló. Hétfőre már be is ütemeztem magam. Aztán ma kaptam egy hívást Amandától, hogy van-e itthon cupcake-hez való ezüst papírkosárkám, s mennyi. Nézem, van vagy száz, felét még Susan lányától kaptam, másikat még Karácsonykor vettem. Jajdejó, nem akarok-e 100 cupcake-et sütni, mondjuk vasárnap, kisegítésképpen, mert neki egyedül kell elkészíteni azt az ezer cupcake-et, és 900 az ugye, mégsem ezer... Megbeszéltük, hogy megcsinálom. Kicsit később üzent, hogy ugye, azok a papírkosárkák elég nagyok, hogy ugyanakkorák legyenek a cupcake-ek, mint amit ő csinál, mert ex-főnököm aggódik... Visszaírtam, hogy csak a kosárkák fele ugyanolyan nagy, de aligha fogják észrevenni a pár mm-es különbséget. Egyetértettünk. Majd a rakás aljára rakjuk az enyémeket... vagy nagyobbra sütöm őket.
Az is kiderült, hogy csak 500 cupcake-re kerül fel a Bord Gais logója, a másik 500-ra kétszavas feliratot kértek. Ha az érdeklők vetnek rá egy pillantást, kiderül, hogy a logó elég egyszerű, s mégsem vállalták el, odaadták nekem a melót. Nem panaszképpen, de ez annyira egyszerű logó... Vagy idejük nincs rá.
Ex-főnököm egyébként ma négykor hívott, s hadarva mondott valamit süteményekről. Mi, hogy, merre, meddig? Hogy nem tudnék-e még több szivet bevinni, ha mondjuk, éppen a város felé járnék holnap? Átfutott az agyamon, hogy odaadjam-e neki azokat, amiket a piacra szánok, és esetleg bevinné az uram, míg én piacozom - de aztán gondolatban legyintettem, és hangosan nemet mondtam. 15 szivet mertem gyártani a rendelt 20 egyéb sütin felül, mert ugye, "nem megy a bolt". A sziveket ma szállítottuk le V.-vel, s lám, elfogytak. Nem lesz Bálint-napra szív. Mostmilesz.
Miért vagyok kissé bosszús? Mert ilyenkor az emberek - már bocsánat - minden szart megvesznek, csak legyen piros és/vagy szív alakú. Tavaly is eladtunk jó sokat, negyvenet legalább. Mármint azon az egy napon. Eddig harmincat szállítottam neki, holnapra egy sincs már. Én - ugye - nem pofátlankodhatom oda, hogy figyuzz, itt a negyven, hadd menjen. Ne már én gondolkozzam helyette. Aztahétmeganyócát. Amikor előjöttem az ötleteimmel, még boldogult alkalmazott koromban, sosem lett belőlük semmi. Akkor most se várja el tőlem, hogy helyette tervezzek.
***
Amúgy drukkoltattam magamnak egy hétig, mert múlt pénteken szállításkor egyszerre három, volt kollégám fogadott azzal, hogy majd fog ám engem keresni egy nő Wicklow-ból, aki kávézót akar nyitni Laragh-ban. Kapkodtam a fejem, micsoda? Végül a manager mondta, hogy bement hozzájuk ez a nő, hogy szeretné, ha az új kávézóját a Cake Café látné el sütivel. Elutasították, hogy sajnos, az nem fog menni, de itt vagyok én, beszéljen velem, a piacon szombatonként megtalál. Vártam is múlt héten, minden új arcot alaposan megnéztem, hátha az a nő lesz az, vagy inkább ez? De senki nem jött oda hozzá üzleti ajánlattal. Le is törtem, mint a bili füle. De ami meglepett, hogy a manager, amikor elmondta ezt nekem, megjegyezte, hogy ez legyen a mi titkunk. Vagyis ő/ők, ex-főnököm háta mögött úgy döntöttek, hogy nem kell nekik ez az üzlet. Vagy nem bírnák gőzerővel. Vagy mittudomén. Nahát.
***
A kávékuckóba kitaláltam egy "Kilternan Country Market ajánlja" feliratú táblát, ahová piacokról, a mai élelmiszeripar viselt dolgairól, a szemétfeldolgozásról s hasonló témákat boncolgató könyvekről kerülhetnének fel "ajánlók". Akad szakácskönyv is, mely a piacolók receptjeit foglalja össze. Lefénymásolnám a borítókat és kiraknám, hadd csemegézzenek.
***
***
Még tegnap keresett Lydia a kávézóból, hogy tudnék-e nekik segíteni. A Bord Gais rendelt 1000 cupcake-et, rajtuk logóval és felirattal. Bemennék-e, felkanyarítani rájuk a logókat? Ofkorsz. Hurrá. Meló. Hétfőre már be is ütemeztem magam. Aztán ma kaptam egy hívást Amandától, hogy van-e itthon cupcake-hez való ezüst papírkosárkám, s mennyi. Nézem, van vagy száz, felét még Susan lányától kaptam, másikat még Karácsonykor vettem. Jajdejó, nem akarok-e 100 cupcake-et sütni, mondjuk vasárnap, kisegítésképpen, mert neki egyedül kell elkészíteni azt az ezer cupcake-et, és 900 az ugye, mégsem ezer... Megbeszéltük, hogy megcsinálom. Kicsit később üzent, hogy ugye, azok a papírkosárkák elég nagyok, hogy ugyanakkorák legyenek a cupcake-ek, mint amit ő csinál, mert ex-főnököm aggódik... Visszaírtam, hogy csak a kosárkák fele ugyanolyan nagy, de aligha fogják észrevenni a pár mm-es különbséget. Egyetértettünk. Majd a rakás aljára rakjuk az enyémeket... vagy nagyobbra sütöm őket.
Az is kiderült, hogy csak 500 cupcake-re kerül fel a Bord Gais logója, a másik 500-ra kétszavas feliratot kértek. Ha az érdeklők vetnek rá egy pillantást, kiderül, hogy a logó elég egyszerű, s mégsem vállalták el, odaadták nekem a melót. Nem panaszképpen, de ez annyira egyszerű logó... Vagy idejük nincs rá.
Ex-főnököm egyébként ma négykor hívott, s hadarva mondott valamit süteményekről. Mi, hogy, merre, meddig? Hogy nem tudnék-e még több szivet bevinni, ha mondjuk, éppen a város felé járnék holnap? Átfutott az agyamon, hogy odaadjam-e neki azokat, amiket a piacra szánok, és esetleg bevinné az uram, míg én piacozom - de aztán gondolatban legyintettem, és hangosan nemet mondtam. 15 szivet mertem gyártani a rendelt 20 egyéb sütin felül, mert ugye, "nem megy a bolt". A sziveket ma szállítottuk le V.-vel, s lám, elfogytak. Nem lesz Bálint-napra szív. Mostmilesz.
Miért vagyok kissé bosszús? Mert ilyenkor az emberek - már bocsánat - minden szart megvesznek, csak legyen piros és/vagy szív alakú. Tavaly is eladtunk jó sokat, negyvenet legalább. Mármint azon az egy napon. Eddig harmincat szállítottam neki, holnapra egy sincs már. Én - ugye - nem pofátlankodhatom oda, hogy figyuzz, itt a negyven, hadd menjen. Ne már én gondolkozzam helyette. Aztahétmeganyócát. Amikor előjöttem az ötleteimmel, még boldogult alkalmazott koromban, sosem lett belőlük semmi. Akkor most se várja el tőlem, hogy helyette tervezzek.
***
Amúgy drukkoltattam magamnak egy hétig, mert múlt pénteken szállításkor egyszerre három, volt kollégám fogadott azzal, hogy majd fog ám engem keresni egy nő Wicklow-ból, aki kávézót akar nyitni Laragh-ban. Kapkodtam a fejem, micsoda? Végül a manager mondta, hogy bement hozzájuk ez a nő, hogy szeretné, ha az új kávézóját a Cake Café látné el sütivel. Elutasították, hogy sajnos, az nem fog menni, de itt vagyok én, beszéljen velem, a piacon szombatonként megtalál. Vártam is múlt héten, minden új arcot alaposan megnéztem, hátha az a nő lesz az, vagy inkább ez? De senki nem jött oda hozzá üzleti ajánlattal. Le is törtem, mint a bili füle. De ami meglepett, hogy a manager, amikor elmondta ezt nekem, megjegyezte, hogy ez legyen a mi titkunk. Vagyis ő/ők, ex-főnököm háta mögött úgy döntöttek, hogy nem kell nekik ez az üzlet. Vagy nem bírnák gőzerővel. Vagy mittudomén. Nahát.
***
A kávékuckóba kitaláltam egy "Kilternan Country Market ajánlja" feliratú táblát, ahová piacokról, a mai élelmiszeripar viselt dolgairól, a szemétfeldolgozásról s hasonló témákat boncolgató könyvekről kerülhetnének fel "ajánlók". Akad szakácskönyv is, mely a piacolók receptjeit foglalja össze. Lefénymásolnám a borítókat és kiraknám, hadd csemegézzenek.
***
Bálint-napra igen giccses cupcake-ekkel készültem, a szívek és a feliratos kekszek mellett. Igen csúnyára sikeredtek, nem is készült fotó. Helyette itt vannak a szívek. S hogy legyen valami kis 13-a is ebben a péntekben, elrontottam a citromos sütimet. Nem puha, és szivacsszerű lett a teteje, hanem sütés végeztével kissé merev, roppanós kéreg fedte le a citromos tölteléket. Sebaj, megesszük a hétvégén!
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése