Ez a hét nem volt annyira munkával teli, mit ahogy reméltem. Szerdára volt egy kis extra megrendelés a kávézóból (kemény 8 euró értékben kellett nagyméretű vőlegény-menyasszony sütiket készítenem egy, a homoszexuálisok egyenlőségét támogató kampány fotóihoz).
A kép bal felső részén látható a vőlegény-menyasszony süti
Mivel nem autóztunk volna be Dublinba ennyi sütivel, hozzácsapták még a szokásos pénteki megrendelést is, vagyis kedden annyit sütöttem, hogy még. Titokban reméltem, hogy péntekre is lesz hasonlóan megrendelés, de tegnap csak elutasító választ kaptam a kávézóból. Amanda örült volna neki, hiszen az ő munkáját nagyban megkönnyítette volna a 6 extra torta- és citromos tart, de sajnos, a főnökség beleegyezése nélkül nem rendelhet csak úgy. Eh.
***
Kertsarok korábban
Így a csütörtök a piacra való sütéssel telt, aprósütiket sütöttem. Valamint belefért némi "kertészkedés", ami az elszáradt ciklámenek letépdesésén kívül abból állt, hogy leguggoltam a virágyágyásom mellé, és gügyögtem az immáron 13-ra szaporodott fürtös gyöngyike-kezdeményeknek. Olyan kicsik, hogy a képen nem is látszanak! Hétfőn még csak egy zöld valami bújt ki a föld alól, mára már szépen megszaporodtak. Ami aggaszt, hogy a többi növénykének se híre, se hamva...
Kertsarok most
Amúgy pedig tapsvihar kérem, kinyílt az első nárciszom, ahogy számítani lehetett rá, a ház napos oldalán. Nagyon szórakoztatóak ezek a virágok, nyúlnak, nyúlnak az égnek, mintha egy megvastagodott kis buzogány lenne a szár végén, aztán hirtelen 90 fokban megbillentik a fejük, s mire észbekap az ember, már ott lengedezik a sárga-fehér illatos csoda. Gyerekkoromban, 3 évig Marcaliban laktunk, és volt a közelben egy elhagyott temető, sövénnyel körülvéve. Az egész temetőt belepték a nárciszok, lépni is alig lehetett. Apám oda vitt biciklin virágot szedni, hatalmas csokrokkal vittük haza. Örök emlék, mélyen belém égett benyomás. A virágok ropogós, ha-eltöröm-nyálkás szára, a rengeteg virágfej... Emlékszem, egyszer Sopronban munkából mentem hazafelé, s egy átjáróban egy néni nárciszcsokrokat árult. Annak ellenére, hogy nem voltam egy jól fizetett valaki, egy vagyont hagytam ott, és elhoztam az összes csokrot, átfogni is alig tudtam. A sarkon túl már szíven ütött a rémület, hogy miből lesz kaja hó végén, de aztán belefúrtam az orrom a virágok közé és nem érdekelt a filléreskedés.
***
Megtanultam kocsit mosni! Focis ma bekerült az itteni Ford-kereskedésbe, nagyszervízre. Illett hát lemosni. Nem is merem leírni, mikor volt lemosva szegény utoljára... V. eljött velem a közeli Maxol-kútig, ahol van kézimosó, és amennyire tőle tellett, elmagyarázta, hogyan is illenék egy ilyen kocsimosást elvégezni. Azért mondom, hogy "amennyire tőle tellett", mert nem mindig van tekintettel arra, hogy nekem mindent szájbarágósan kell elmagyarázni, mert bármilyen tevékenység, aminek során esetleg hülyét csinálhatok magamból, mélységes, hónaljnedvesítő félelemmel tölt el.
De azért sikerült megtanulnom, hová pötyögjük be a kis cetlin kapott kódokat, s hogy milyen sorrendben mossuk az autót, és mivel, valamint milyen közel kell állnunk a kefékhez, hogy azok elérjenek majd a kocsi másik felére. Néha azért - rajtam kívül álló okokból, úgymint testmagasság - voltak gondok, mert alig-alig tudtam lemosni a kocsi tetejét, meg is jegyezte az én uram, milyen jó, hogy nem egy 4x4-ral közlekedem... Hahaha. Az utolsó fázisként használt "hot vax"-os lemosó vízsugara olyan erős volt, hogy hátratántorodtam, majd sikerült párszor hozzávernem a cső végét imádott autómhoz.... nem beszélve arról, milyen nehezen sikerült szétválasztanom a két különféle víz- és habforrás összecsavarodott csövét... miközben teltek az értékes, kifizetett percek.
Van még mit gyakorolni. Mosás közben a közelben rajzottak a szemközti iskolába menet édességet, kólát vásároló diákok, akik iskola előtt még beugrottak a benzinkúthoz apróságokért - senki nem vetett rám ügyet, csak én éreztem úgy, hogy mindenki engem néz.
***
Trish lakásához tegnap leszállították az autóját. Ha minden igaz, holnap megyünk megünnepelni, ezt is, és a születésnapját is, az általa kiválasztott vendéglőbe. Ugyan fogalmunk sincs, mikor van a születésnapja, csak sejtjük, hogy valamikor mostanság, mert nem hajlandó elárulni a pontos dátumot. A vacsora napja egybeesik a házassági évfordulónkkal, de abból nem csinálunk ügyet, mondta az uram, majd összekacsintunk a kaja felett és kész.*
***
A héten egyébként egyik este ráálltam a mérlegre, s másnap gyalog mentem bevásárolni. Híztam, megint, s most 11 kilóval vagyok nehezebb az orvosilag egészségesnek minősíthető súlyomnál. Majdnem egyhatodom felesleges zsír. Ijesztő. Ez és a két hete vacakoló gyomrom aggaszt, de még nem aggaszt annyira, hogy komolyabb edzésbe kezdjek. Pedig mondja a doktor, mindig, mondta a térdemet csavargató Bartha doktor is, hogy tessék valamit csinálni magunkkal...
De ma is jó kislány voltam, mert Focis leadása után gyalog jöttem haza a város másik végéből, és gyalog cipeltem haza a jó pár kiló bevásárlást. Még az is megfordult a fejemben, hogy veszek egy kisebb bevásárlókocsit, s ezután mindig gyalog járok vásárolni, akárhány kiló is a beszerzendők összsúlya (általában sok: 6 kiló liszt, 2 liter tej, 48 tojás, 2 kiló vaj, magok, tejszín stb.)
Amikor elmentem gyalog a Tesco-ba, a dombra érve már oda kellett figyelnem a légzésemre, éreztem, csorog a víz a hátamon. Ma sem úsztam meg izzadás nélkül: diszkréten próbáltam törölgetni az arcom, homlokom, míg bevásároltam. Ez talán a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy eltunyultam. Még V. is elcsodálkozott rajta. Nemrég elhatároztuk, hogy vasárnap megpróbálunk felmászni a Sugarloaf tetejére. Ha nem esik - tette hozzá V. Van egy könnyed és egy nehezebb útvonal. Majd meglátjuk.
Amúgy pedig szépen süt a nap, fel is húztam a függönyöket, nyitva hagytam az ablakot, így a nappali közepéig benyúlik a napfény. Esténként már csak 18 óra felé kezd sötétedni. A kései napsugarak már egészen mélyen bevilágítanak a kertbe. Talán a napsütés miatt is, de a boltban, izzadás stb. ellenére határozottan pozitív életérzés fogott el, vettem is egy csomag paradicsommagot, hátha idén nagyobb sikerem lesz velük, mint tavaly :-)
* Sajnos, a vendéglőben nem volt hely, egy héttel halasztódik az ünneplés.
De azért sikerült megtanulnom, hová pötyögjük be a kis cetlin kapott kódokat, s hogy milyen sorrendben mossuk az autót, és mivel, valamint milyen közel kell állnunk a kefékhez, hogy azok elérjenek majd a kocsi másik felére. Néha azért - rajtam kívül álló okokból, úgymint testmagasság - voltak gondok, mert alig-alig tudtam lemosni a kocsi tetejét, meg is jegyezte az én uram, milyen jó, hogy nem egy 4x4-ral közlekedem... Hahaha. Az utolsó fázisként használt "hot vax"-os lemosó vízsugara olyan erős volt, hogy hátratántorodtam, majd sikerült párszor hozzávernem a cső végét imádott autómhoz.... nem beszélve arról, milyen nehezen sikerült szétválasztanom a két különféle víz- és habforrás összecsavarodott csövét... miközben teltek az értékes, kifizetett percek.
Van még mit gyakorolni. Mosás közben a közelben rajzottak a szemközti iskolába menet édességet, kólát vásároló diákok, akik iskola előtt még beugrottak a benzinkúthoz apróságokért - senki nem vetett rám ügyet, csak én éreztem úgy, hogy mindenki engem néz.
***
Trish lakásához tegnap leszállították az autóját. Ha minden igaz, holnap megyünk megünnepelni, ezt is, és a születésnapját is, az általa kiválasztott vendéglőbe. Ugyan fogalmunk sincs, mikor van a születésnapja, csak sejtjük, hogy valamikor mostanság, mert nem hajlandó elárulni a pontos dátumot. A vacsora napja egybeesik a házassági évfordulónkkal, de abból nem csinálunk ügyet, mondta az uram, majd összekacsintunk a kaja felett és kész.*
***
A héten egyébként egyik este ráálltam a mérlegre, s másnap gyalog mentem bevásárolni. Híztam, megint, s most 11 kilóval vagyok nehezebb az orvosilag egészségesnek minősíthető súlyomnál. Majdnem egyhatodom felesleges zsír. Ijesztő. Ez és a két hete vacakoló gyomrom aggaszt, de még nem aggaszt annyira, hogy komolyabb edzésbe kezdjek. Pedig mondja a doktor, mindig, mondta a térdemet csavargató Bartha doktor is, hogy tessék valamit csinálni magunkkal...
De ma is jó kislány voltam, mert Focis leadása után gyalog jöttem haza a város másik végéből, és gyalog cipeltem haza a jó pár kiló bevásárlást. Még az is megfordult a fejemben, hogy veszek egy kisebb bevásárlókocsit, s ezután mindig gyalog járok vásárolni, akárhány kiló is a beszerzendők összsúlya (általában sok: 6 kiló liszt, 2 liter tej, 48 tojás, 2 kiló vaj, magok, tejszín stb.)
Amikor elmentem gyalog a Tesco-ba, a dombra érve már oda kellett figyelnem a légzésemre, éreztem, csorog a víz a hátamon. Ma sem úsztam meg izzadás nélkül: diszkréten próbáltam törölgetni az arcom, homlokom, míg bevásároltam. Ez talán a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy eltunyultam. Még V. is elcsodálkozott rajta. Nemrég elhatároztuk, hogy vasárnap megpróbálunk felmászni a Sugarloaf tetejére. Ha nem esik - tette hozzá V. Van egy könnyed és egy nehezebb útvonal. Majd meglátjuk.
Amúgy pedig szépen süt a nap, fel is húztam a függönyöket, nyitva hagytam az ablakot, így a nappali közepéig benyúlik a napfény. Esténként már csak 18 óra felé kezd sötétedni. A kései napsugarak már egészen mélyen bevilágítanak a kertbe. Talán a napsütés miatt is, de a boltban, izzadás stb. ellenére határozottan pozitív életérzés fogott el, vettem is egy csomag paradicsommagot, hátha idén nagyobb sikerem lesz velük, mint tavaly :-)
* Sajnos, a vendéglőben nem volt hely, egy héttel halasztódik az ünneplés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése