Rally Ireland : USA = 1:0

Az éjszakai nagy hideg eléggé megviselte a növényeket. A még virágzó muskátlik összefonnyadtak, a ciklámenek levelei összepöndörödtek, valahogy mindegyik olyan hökkenten áll és néz. A műholdas tányérról arasznyi jégcsap lógott ma reggel: a bojlerünk éppen a tányérra fújja ki a forró levegőt, nem csoda, hogy jégcsap nőtt oda. A levegő nem mozdul, s bár süt a nap, hideg van, itteni mércével „freezing cold”. A magyar mínuszokhoz képest ez kismiska (s gáz is van, fűteni), de a dupla réteg pulcsi még a szobában is kell.

Éjjel, mikor jöttünk haza Carlow-ból, -3 volt, s reggelre szépen befagyott minden madáritató. Deres a gyep, a földfelület, amit tegnap szétteregettem a kiskertemben. Egy cseréppel tudtam csak feltörni a centi vastag réteget a vizes edényekben. S amilyen gondatlan vagyok, eszembe sem jutott, hogy befagytak, és ez gond, amíg meg nem láttam, hogy egy cinke kopogtatja a víz felületét, de nem megy vele semmire.

Növényeim hökkentségéhez hozzájárul még, hogy eső sem esett régen, semmilyen csapadék, így a földjük is száraz. Lehet ilyenkor locsolni? Vagy csak ártok vele? Jó tanácsot szívesen fogadok, nem akarom őket tudatlanságból elpusztítani.

***

A tegnap jó hosszúra sikerült. Tegnap is ma feküdtünk le. Este ugyanis Carlow-ba mentünk, a rally marsalok eligazítására. V. vigyorogva jött haza, hogy ő már mindenkinek azt meséli, marsalok leszünk, ugye-ugye én is feliratkozom. Jaj, dehogyis. Egy 150 centis kissé kövérkés, feliratos dzsekiben pattogó marsalt aligha fognak komolyan venni az út mentén drukkoló, netán a pályára tévedő langaléta kamasz donegaliak, mondjuk. Nagyon szép, válogatott kifejezésekkel tudnám leugatni a fejüket, de másra nem lennék képes. Hiába bizonygatta az uram, hogy ha rendbontó van, azt nem nekem kell elintézni, de én inkább Sebastien Loeb-nek mérném ki a csoki tortát, mint hogy az út szélén irányítgassam a nézőket.

Ráadásul azt is elmondta, hogy a tervezett amerikai útja éppen a rally idejére esnék. Küldenék őt a Gyár központjába. Elszomorodtam, mert a rally lenne szeptemberig az egyetlen kimozdulás, s most pénz is lenne rá, nehogymá’ ne menjünk... Végül ma lemondta az utat (Zita és Dávid meg fogják ölni, hogy nem megy), a főnöke megértően bólogatott, rallyzunk ámerikázás helyett.

***

A fejtágítás megint ugyanott volt, másfél óra alatt le is értünk Carlow-ba. V. addig bíztatott, hogy menjek be vele én is, hallgassam meg, mit mondanak. Egy pint sört volt csak időm magamhoz ragadni, s már menni is kellett a terembe. Sajnáltam akkor már, hogy a szép kék, Ford-os és rally-s logókkal televarrt fleece-em nincs rajtam, mindenki erősen be volt öltözve, rally-s esőkabát, rally-s pulcsik, egymásnak odabiccentő emberek, csupa autóklubos bennfentes. Az uram ezúttal már nem Levente Conway-ként szerepelt a névsorlistán, mint az első alkalommal, amikor valaki ügyesen összekeverte a családi- és keresztnevek oszlopait.

A fejtágítás abból állt, hogy volt egy Powerpoint bemutató, és felolvasták azt, amit a vetítővásznon lehetett látni. Óriási megtiszteltetés érte az íreket, idén Írországból indul a rally éves programja, elégedettek voltak a 2007-es szervezéssel – bár emlékszem még igen csak jól, mennyit morgott V. a szervezetlenség miatt. Az előadó kiemelte, hogy jaj de jó, milyen sok önkéntes jelentkezett, ugyanakkor előadás előtt egy Sean nevű ember, akivel V. beszélgetett, arra panaszkodott, hogy nincs elég önkéntes. V. próbált korábban beszervezni munkatársakat, de csak az érdekelte őket, mennyit fizetnek. Amikor kiderült, hogy ez saját zsebre megy, senki sem iratkozott fel a Gyárban.

Szopogattam a sörömet, próbáltam okos arccal figyelni a két órásra nyúlt fejtágítás alatt. A legnagyobb mulatságot az okozta, hogy egy rövidfilmet is bemutattak a 2007-es rally-ról, s a nyilatkozó rallyversenyzők teljesen ki voltak akadva az ír időjárástól. Volt, aki elképedt arccal beszélt és keresetlen jelzővel illette az éppen lefutott szakaszt - a keskeny, huppanós, sáros, birkaszaros utakat, semmiből előbukkanó kőfalakat. Hja, kérem, ez nem Monte Carlo.

Lesznek éjszakai futamok! S városi futam, Donegal városában. Hú, jó volna, ha az éjszakaiakhoz osztanának be bennünket. Hideg lesz, de majd alaposan felöltözünk, a múltkori rally alatt egy életre megtanultam, hogy nem szabad számítani arra, hogy elég lesz a zokni-harisnya. Sosem elég. Fejben már össze is állítottam, miféle rétegeket fogok magamra ölteni. Termosz is kell, még egy zseblámpa, szendvics is, mert a múltkor is elfogyott a kajajegy, mire hajnali 4-kor odaértünk az marsalokat elosztó ponthoz, s hiába ígérték, nem volt kaja. Egy – a rallysok kedvéért – éjjel is nyitvatartó (!) északír boltocskában vettünk szenyát és nyelvgyököt forrázó teát. Még szerencse, hogy elfogadták az eurót.

Donegal-ban – mivel a városon belül több templom is van – előbbre hozzák a miséket, hogy az emberek a misére is, a rally-ra is el tudjanak menni, ne legyen fennakadás az útlezárások miatt. Kaporszakállú a legnagyobb szponzor, ezek szerint :-)

Amikor aztán szétoszlatták a t. megjelenteket, V. ment, hogy végre kiharcolja magának azt a rallys dzsekit, amit anno nem kapott meg a futamok végeztével. Most, alig 14 hónap várakozás, ácsingózás után hozzájutott. S még jó is rá! Nagyon csinosan néz benne ki, hatalmas OFFICIAL felirattal a galléron, tele mindenféle logóval, mutatós darab. Média marsalságra számít, valószínűleg oda osztják be, tavalyelőtt is az volt. Majdnem „tavalyt” írtam, nagyon élnek még bennem a rally emlékei, a hajnali autózás az északír határon át az erdő felé, ahol az egyik szakasz volt.

***
Gollum nevű olvasóm feladta a leckét, az írek származásával kapcsolatban. Erről kellene írnom. Mivel a The Blood of the Irish c. filmsorozat, amely ezt a témát boncolgatja, jövő héten fog befejeződni (s akkor én Bp.-en leszek), ezért majd csak 2 hét múlva fogok eleget tenni a kérésének. Anyag akad bőven a neten, angolul, igyekszem majd összeszedni őket.