Tőlünk igencsak szokatlan önfegyelemmel ma reggel szállítás után nem bújtunk vissza az ágyba (pedig be csábító volt! az a sok paplan-takaróréteg), hanem sétálni mentünk. Magunkra húztunk még egy réteg meleget, sapkát-kesztyűt, s irány a tengerpart. Kocsival. Tudom, tudom, miért nem gyalog tettük meg azt a párszáz métert... Ott aztán rájöttem, hogy a több réteg a lábaimon is elkelt volna, ezért sietős léptekkel indultunk neki a promenádnak. Nem voltunk egyedül, volt pár gyorsan baktató néni, és kutyasétáltató - egyikük kislapátot lóbált a kezében, kutyakaki felszedése céljából - igen dicséretes - bárcsak a járdákon is összeszednék, mert néhol életveszélyes nem földre szegezett tekintettel sétálni. A promenádon bámészkodva is lehet baktatni, nincs kaka. Amikor megálltam volna bámészkodni (szép fénysorok a távolban, aranyló fénycsík a horizonton) az uram közölte, ilyet ne tegyek, mert a lendületbe jött nagy testet nehéz ám megállítani...
De azért csak érdekelni kezdte őt is az az aranyló csík, ami a napfelkeltét sejttette. Amikor múlt szombaton fél 9 magasságában elindultam a piac felé, a hátsó útra érve már mögöttem felkelt a Nap, minden világos lett, aranybarna fényben úszó - ha tehetem, megállok nézelődni, de ez nem lett volna célszerű egy kanyargós, keskeny vidéki úton. Így csak a visszapillantóból láttam a Napot, és csodálhattam az előttem lévő domboldal színeit. De most, a promenádon állva reménykedtem, hogy igazi, tengerből felkelő napkeltét láthatok.
De nem. Hiába vártunk, hiába sétáltunk fel-alá, a Nap csak nem kelt fel. Vagy nem ott, ahol mi számítottunk rá. Pedig még séta után tettünk egy kört a kocsival, remélve, hogy csak megpillantjuk valamikor. Titokban úgy gondoltam, hogy Bray Head dombja mögött már fel is kelt, mert egyre világosabb lett, minden körvonal, madár, sétáló, tereptárgy tisztán kivehető volt - de maga a Nap sehol. Eltűnt a felhők között, mielőtt rájöhettünk volna, merre is van. Végül V. elunta a kerengést, s hazamentünk. Ma csalódást okozott a Nap.
***
De azért csak érdekelni kezdte őt is az az aranyló csík, ami a napfelkeltét sejttette. Amikor múlt szombaton fél 9 magasságában elindultam a piac felé, a hátsó útra érve már mögöttem felkelt a Nap, minden világos lett, aranybarna fényben úszó - ha tehetem, megállok nézelődni, de ez nem lett volna célszerű egy kanyargós, keskeny vidéki úton. Így csak a visszapillantóból láttam a Napot, és csodálhattam az előttem lévő domboldal színeit. De most, a promenádon állva reménykedtem, hogy igazi, tengerből felkelő napkeltét láthatok.
De nem. Hiába vártunk, hiába sétáltunk fel-alá, a Nap csak nem kelt fel. Vagy nem ott, ahol mi számítottunk rá. Pedig még séta után tettünk egy kört a kocsival, remélve, hogy csak megpillantjuk valamikor. Titokban úgy gondoltam, hogy Bray Head dombja mögött már fel is kelt, mert egyre világosabb lett, minden körvonal, madár, sétáló, tereptárgy tisztán kivehető volt - de maga a Nap sehol. Eltűnt a felhők között, mielőtt rájöhettünk volna, merre is van. Végül V. elunta a kerengést, s hazamentünk. Ma csalódást okozott a Nap.
***
A hideg ellen most megpróbálom azt a módszert, hogy egyenletesen elosztom a fűtési időt, s nem reggel-este-napközben megy egy-egy órát, másfél órát a fűtés, hanem mondjuk félórákat megy itt-ott-amott. Fogalmam sincs, melyik a jobb módszer, de talán az jobb, hogy sűrűbben fűtünk, rövidebb időkre, mint hogy folyton fel kell fűteni az elég gyorsan kihűlő lakást.
***
***
Kérdeztem V.-t, milyen volt az első munkanap az új évben, mit meséltek a kollégák, milyen volt az ünnep. Három embert kérdezett meg, mindegyikük megemlékezett a jókora ivászatról, amit ünnepkor csapott. Egyikük az átivott négy nap után arra figyelt fel, hogy melegnek érzi a máját... A másik másnaposan ment golfozni... Nem szégyellik. Isznak, ez van. Amikor az utolsó nagy bevásárlást ejtettük meg a Dunnes-ban, előttem egy bácsika három doboz bort (3x9=27 palack) tolt kifelé a bevásárló kocsiban. Szerintem ennyit mi egy év alatt nem iszunk meg. Nem tudom, hány embernek vitte, de az biztos, hogy az alkoholizmus itt (is) népbetegség. Kampányolnak az ivás ellen rendesen, megszorítások vannak, amik meg is lepik pl. a turistákat, de hogy hatnának is? Aki inni akar, mindenképpen megtalálja a módját. Pl. Karácsony napján és Nagypénteken nem lehet szeszes italt árulni. De a vonatok büfékocsijaiban igen. "Megyek egy megállót..."
Sosem felejtem el, mennyire szíven ütött az a kétszínű hozzáállás, amit még kezdő eladó koromban a Londisban tapasztaltam, Nagypéntek előtt (de most mondhattam volna bármelyik boltot). Magam láttam, hogy a központilag kiadott táblácska felkerül a boltajtóba: "Don't miss out! Stock up NOW!" s alatta a pia-ajánlatok, bíztatva a nagyérdeműt, hogy vásároljon be, nehogy arra az EGY napra innivaló nélkül maradjon. Amikor ugye, az a nagy fene katolikus hagyományuk úgy diktálná, hogy ne igyanak. Egy napig. Egyetlen-egy napig. Ja, van a másik nap is, Karácsony. Kettő nap egész évben. Mégis, e napok előtt pánikszerű a felvásárlási láz, ki is használják a boltosok, naná.
***
Sosem felejtem el, mennyire szíven ütött az a kétszínű hozzáállás, amit még kezdő eladó koromban a Londisban tapasztaltam, Nagypéntek előtt (de most mondhattam volna bármelyik boltot). Magam láttam, hogy a központilag kiadott táblácska felkerül a boltajtóba: "Don't miss out! Stock up NOW!" s alatta a pia-ajánlatok, bíztatva a nagyérdeműt, hogy vásároljon be, nehogy arra az EGY napra innivaló nélkül maradjon. Amikor ugye, az a nagy fene katolikus hagyományuk úgy diktálná, hogy ne igyanak. Egy napig. Egyetlen-egy napig. Ja, van a másik nap is, Karácsony. Kettő nap egész évben. Mégis, e napok előtt pánikszerű a felvásárlási láz, ki is használják a boltosok, naná.
***
Trish visszajött vidékről, ahol a családjával karácsonyozott. Mesélte, hogy Tralee, Kilkee (felkapott nyaralóhelyek, sok-sok szállodával, nyaralóházzal), gyakorlatilag kihaltak voltak, a helyieken kívül nem volt senki. Akárcsak Dingle-ben. Kezdődik a nadrágszíjhúzás.
A Gyáriakat pedig most az a pletyka tartja lázban, hogy a Gyár történetében először elbocsátások lesznek. 15 ezer ember a 91 ezerből, suttogják. Senki nem tud semmit, mindenki aggódik. V. már megkérdezte, melyik európai fővárost favorizálnám, ha költözni kell(ene). Hm... Reménykedem, hogy nem kell ilyesmiről döntenem. Ehhez a kérdéshez képest az, hogy ma reggel nem sikerült napfelkeltét látni, elég triviálisnak tűnik, nem?
A Gyáriakat pedig most az a pletyka tartja lázban, hogy a Gyár történetében először elbocsátások lesznek. 15 ezer ember a 91 ezerből, suttogják. Senki nem tud semmit, mindenki aggódik. V. már megkérdezte, melyik európai fővárost favorizálnám, ha költözni kell(ene). Hm... Reménykedem, hogy nem kell ilyesmiről döntenem. Ehhez a kérdéshez képest az, hogy ma reggel nem sikerült napfelkeltét látni, elég triviálisnak tűnik, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése