Esős hétvége

Olvasgattam ma a késői kelés és a második kávé után Dzsuszti blogját, s muszáj volt mosolyognom. Először azért, mert a posztjában említett Darina Allen-féle szakácskönyv nekem is alapműként itt van a polcon - az első ír szakácskönyvem volt. Olyan érdekességeket tanultam meg belőle, mint hogy hogyan kell rákot pucolni, csirkét bontani és kenyeret dagasztani. Botond felesége tagja volt az itteni könyvklubnak, és - ha jól emlékszem - ez volt az egyik kötelezően megvásárolandó kötet, de nem tetszett neki, én pedig átvettem... Hasznos könyv, csak bosszantó módon sok az elütés benne. Az újabb kiadástól az ára tart vissza, ellenben mikor Myles, a kávézó szakácsa megnősült, megvettem nekik nászajándékba. Pechemre, nylonba volt csomagolva a könyv, nem tudtam kinyitni, de azt láthattam, hogy az új kiadás Allen-ék cookery school-jában végzettek mindegy 1000 receptjével bővült.

A második mosoly tárgya Dzsuszti beszámolója volt, miszerint citromkrémes szeletet sütött párja, Attila születésnapjára. Nos, ez az a bizonyos "lemon slice", ami a kávézó legnépszerűbb sütije még ma is, s akárcsak Dzsuszti, én is Chili és Vanília gasztroblogjáról szereztem a receptet. Későbbiekben meg is köszöntem Chili-nek, mert nagy sikert arattam mindig ezzel a sütivel, a kávézót kritizáló kritikusnak nagyon ízlett! Lehet, hogy meg kellene említenem Dzsusztinak a süti piros változatát, mert az is nagyon finom.

***

Ma pocsék idő volt, vad szél és rengeteg eső, amiből bőven jutott az ablakpárkány belső felére. Valahol ereszt a gyárilag szigetelt ablak. Egyelőre fogalmam sincs, hol, csak egy öreg konyharuhával tudok védekezni a kár ellen - már amikor, mert a múltkor az éjszaka során annyi eső volt, hogy a konyharuha teljesen átázott, és a víz kis tócsában várt a padlón. Ha délnyugati széllel párosul az eső, beázunk!

Délután Trish vendégei voltunk, a Campo di Fiore-ban ettünk egy alaposat. Nagyon remek eszpresszót kaptam a jókora adag kagylós spagetti után. Kellemesen elcsevegtünk több, mint három órát, s annak ellenére, hogy foglaláskor mondták, az asztal csak két órán át a miénk, nem célzott rá senki, hogy menni kellene.

Most beraktam a holnapi kaját a sütőbe - a kedvenc Hugh-Fearnley-Whittingstall-os receptem, egész csirke sül, a márkája miatt Emile-nek nevezett edényben, rengeteg zöldséggel és némi fehérborral körítve. Emile az a bizonyos bordó cserépedény, amibe beleférnek jókora adag húsos kaják, amolyan "casserole dish", aminek a fedelét sikerrel megrepesztettem, de az óvatos kezelésnek hála, még egy darabban van. Nagyon szeretek ilyen hamar összerakható, sütőben lassan megsülő kajákat készíteni, csak az a riasztó, hogy oda van írva, hogy 4-6 főre elég, s mi ketten esszük - s nem is olyan sokáig, mint azt mások tennék... Majd holnap begépelem, mert igen jó kis recept, ha egy ételből ki kell hozni több fogást. De most vár a vasárnapi újság (Obama-emlékszám!), majd este jön az ER soronkövetkező része, amit nagy meglepetésemre még V. is nézni kezdett (legeslegutolsó sorozat), mert egy igen elegáns arcú fekete hölgy, Angela Bassett játszik benne. A második rész végén megjegyezte, hogy egészen jó kis sorozat ez, csak ne lennének benne véres részek. Ez már óriási haladás ahhoz képest, hogy eddig rendszeresen perverznek titulált ER-rajongásom miatt.

Holnap nincs sütés, ugye. Fura lesz. Ellenben van sok vasalnivaló, piaci és családi papírmunka, rendezgetés a lakásban, néhány virág átültetése... Még a sziget betelepítéséről szóló házit is meg kell írnom...

Apropó, mostanában ezt a mulatságos weboldalt olvasgatom, amerikai oldal, it's hilarious!