Pofon - egy magyartól

Ma olyan szél es eső dúl odakint, hogy rossz hallgatni. Hol itt, hol ott indul be egy-egy riasztó a telepen, a nagy széllökések miatt. A nagy szél miatt most a fejünk felett mennek a gépek a dublini reptérre menet, onnan jövet - ha ilyen nagy a szél, gondolom, megváltozik a légifolyosó iránya, mert más napokon nyoma sincs repülőknek. Öröm az ürömben, hogy az eső a lakásnak azt az oldalát veri, ahol egy ablak sem ereszt :-)

Ma este megint meeting lesz a piacon, nem rajongok az ilyen időben és sötétben való vezetésért, de menni kell. Ráadásul korábban oda kell mennem, mert mint titkárnak, az én feladatom a helyiség befűtése. Pedig ma este ugrik be hozzánk Medve, útban a reptérre menet. A múlt hétfőn is volt meeting - az előtt esett ki a tejfogam -, de nem gyűltünk össze elegen a bizottság tagjai közül ahhoz, hogy a meeting érvényes legyen. Na ja, nem sokaknak volt kedve kimozdulni azon a szeles estén!

Most amúgy várom, hogy visszahívjanak a fogorvoséktól, mert időközben lefoglaltuk a repjegyeket, s le akartam foglalni az adott napokra a kezelésemet is. Na, de ezt nekik meg kell beszélni a rendelővel. Remélem, másfél hónappal a kért dátum előtt még csak nincs betelve az előjegyzési könyvük, mert ha elkezdem átíratni a jegyet, akkor árban nem igazán érné meg, hogy hazautazzak a kezelésre.

***
A hétvégén alaposan megbeszéltük a könyvelő dolgát. Sokadszorra próbáltuk elérni minden lehetséges módon, de semmilyen megkeresésre nem jött válasz. Az uram azt mondta, ő majd mindennek utánajár, ne aggódjak. Már ezerféle szcenáriót végigvettem, miért nem válaszol a leveleinkre. Már majdnem azon voltunk, hogy elautózunk a házához, hogy személyesen kérjük el a papírjainkat, de milyen jó, hogy nem tettük. Elköltözött. Hogyan tudtuk ezt meg? Ma reggel egy régi körlevelére támaszkodva - amire felelőtlen módon megcc-zte a többi kliensét -, emailt küldtünk a többieknek, kéréssel. Tudnak-e róla valamit, netán megváltozott az elérhetősége, ki hallott róla stb. Azt is megírtuk, miért keressük ennyire sürgősen. Délutánra már több email is jött válaszul s kiderült, nem vagyunk egyedül - akadnak mások is, károsultak. Ez egyfelől megnyugtatott, hogy joggal gondoltam rosszakat róla, másfelől fel is háborított, mert mégis, micsoda eljárás?! Van, aki azt írta, hogy nagyon elfoglalt ám a könyvelő, sőt, még annál is elfoglaltabb. De azért egy emailre futhatta volna, hogy megmondja, hogy nem tudja megcsinálni az adóbevallást. Nem is egyszer mondtuk neki, ha nem ér rá, ha nem tud minket felvállalni, mondja meg, nem gond. Van, aki azt írta, már eleve látta, hogy megbízhatatlan, inkább mást választott. No igen, de nekem úgy ajánlották, nem hittem volna, hogy melléfogok.

Írt azonban egy nő is, hogy ő szokott segíteni a könyvelőnek, rákérdez, mi újság az ügyünkkel. Ez bíztató, ha annyit elérne, hogy a papírjaink visszakerüljenek hozzánk, már annak is módfelett örülnék. Mert abban biztos vagyok, hogy az adóbevallás nincs kész, és a büntetést a késés miatt nekünk kell kifizetni.

Szomorú vagyok, hogy így alakult a dolog. Nem, nem is szomorú, hanem nagyon dühös, ugyanakkor meghökkent, megdöbbent, hogy van, akinél ez így megy. Mit örömködött annak idején, amikor személyesen találkoztunk, és kiderült, hogy pár évvel ezelőtt írt nekünk, letelepedéssel kapcsolatban, és én válaszoltam a levelére (sok bíztatót nem tudtam neki írni, de válaszoltam). Tudom, üzletben nincs haverság, nem is vártunk semmi ilyesmit, de könyvelőnek lenni bizalmi dolog is, és ő visszaélt a bizalmunkkal. Bizony, nem mind arany, ami... izé... magyar és fénylik.

Szóval, ha valakinek azt ajánlják, hogy forduljon bizalommal egy magyar könyvelő hölgyhöz, aki Celbridge-ben él(t), és ázsiai tárgyakat forgalmazó boltja van Dublinban, annak azt ajánlom, ne tegye.