2008. szeptember 1.

Hét eleje, hó eleje

Ej, gond van. Beteg az egyik zöldike. Reggel a szomszéd napsütötte klematiszának egyik vaskosabb ágán aludt - gondoltam én. Jajdekisaranyos - mutattam V.-nek, nézd, hogy élvezi a napsütést, felfújt gombócként, félrebiccentett fejjel. Csak az volt gyanús, hogy olyan pihegve lélegzik. Amikor jött az árnyék, zöldike odébbvonult a fénnyel. Aztán eltűnt. Közben fürödtem, nem volt időm madarat lesni. Az imént, amikor a gép elé ültem, tűnt fel az etető alatt, nehézkesen mozogva, alig bírta tartani magát, lassan csipegette fel a földre hullott magokat. Most pedig a kerti fal hatalmas borostyánpaplanán ül, háttal a napnak, melengeti magát. Szegénykém, az jó jel, hogy eszik, de mitől ilyen kába, ilyen bizonytalan? Raktam ki egy marék magot az etető alá, hogy ne kelljen az üres héjak között keresgélnie, és majd a vizüket is frissítem, ha inni akarna... de most nem merek ajtót nyitogatni, nehogy megijesszem, hiába ül a háznak háttal, süketnek nem süket.

***

Fél 2. Már kész a két gingerbread tömb, a sárgabarackos-mandulás torta, a kávétorta és 24 fűszeres süti. A citromos pite héja most sül. Aztán már csak a cukorbevonatos sütik vannak hátra, úgy 50. Most ebédszünet, a zöldikét bámulom, aki szegény - most már tudom - biztosan beteg. Itt gubbaszt a pirosló zsidócseresznyék tövében, félrefordult fejjel, napozik, alszik. Sérült. Rajtakaptam, hogy az etetőn ül, gyorsan hoztam a messzelátót, azzal megnéztem, jó közelről. Macska, vagy valami más megtámadhatta, nyaka körül hiányoznak a tollak, látni a rózsaszín nyakát, ahogy a fejét forgatja. Csőre jobb oldalon a tövénél sérült, mintha megroppant volna, nehezen bontogatja vele napraforgómagot, de azért sikerül neki. Nem mindegyik, de sikerül. Majd rakok ki tisztítottat az etetőbe, szórok a cserepek földjébe, az talán segít neki, ha megtalálja. Nem tudom, megmarad-e, mert amúgy lassan, de eszik, ellenben tollai most is ziláltak, bizonytalanul mozog, keveset, el-elbóbiskol ültében, míg a többiek izgága módon repkednek, jönnek-mennek. Esélyeit nem tudom latoltgatni, elég legyen annyi, hogy bizony, szívfájdító látvány.

***

Horász (www.horasz.blog.hu) oldalán találtam ezt a 100-as listát, ő is úgy találta egy másik oldalon, akik - a blogok törvénye szerint - megintcsak másoktól szerezték... 100 étel, amit ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz. Az eredeti lista itt található: http://www.verygoodtaste.co.uk/uncategorised/the-omnivores-hundred/. Ki kell húzni, amire nem vállalkoznál, megvastagítani, amihez már volt szerencséd. Horász megjegyzésekkel is ellátta az egyes kajákat, amiket megkóstolt, azt hiszem, én is így fogok tenni. Biztos előjönnek majd érdekes emlékek... Ahogy végigfutottam a listán (most már késő van, majd holnap dolgozom bele magam), a legtöbb fogásnál, ételfélénél csak egy "Micsoda?" kérdésre futotta tőlem. Bővebben holnap. Késő van, most estem túl egy igen furcsa, és nagyon szomorú kínai filmen (Still Life), valamint szállítok is holnap, úgyhogy most ágybabújás.

V. még a laptop előtt ül, illetve alatta, félkézzel dolgozik, másikkal néha kapcsol egyet a távirányítón... A munka nem áll meg. Még így este 11-kor sem.

Nincsenek megjegyzések: