Hétköznapok

"The family of Richard Wright, founder member of Pink Floyd, announce with great sadness, that Richard died today after a short struggle with cancer."

Ilyenkor az ember elszomorodik. Feck it. Már megint, rák. Ül a kávéja felett, átfut az agyán néhány gondolat, kép, aztán megissza a kávét és megy dolgozni. Netán még zenét is hallgat egy kicsit, s örül, hogy a halottnak tovább él a zenében a tehetsége.

Én hogyan fogok tovább élni, ha már nem leszek? Elvileg valahol Kilkenny mellett van egy fa, ami, kódszám mögé rejtőzve a nevemet viseli. Az ír állam ültette 2000-ben. Nő egy tiszafa is Gizi macskám sírja felett, neki ültettem, legutóbb, mikor láttam, már több mint 1.5 méteres volt. Az is megmarad utánam, remélhetőleg.

A múltkor a frászt hoztam V.-re, mert a szoba sötétjében elalvás előtt elmeséltem neki, hogy elképzeltem, amint lélekként egy olyan kis láng vagyok, mint a British Gas reklámjaiban lobogó pici kék láng. Olyan kis aranyos. S hogy szerinte lélekként meg tudnám-e lebegtetni - mondjuk - a függönyt, jelzésképpen, hogy hé, itt vagyok ám. Mondta, hogy nem. Azt is megbeszéltük, hogy lélekként tovább élni vagy inkább újjászületni szeretnénk-e, de nem merültünk el nagyon a kérdésben, mert nem akartunk rosszat álmodni, és ráérünk még ezen aggódni később is. De azért én nagyon el tudom képzelni, hogy madárként születek újjá, rendszeresen üresre zabálom az etetőt, veszekszem a többi madárral, és a lekakálom a muskátli levelét. De ettől még szeretni fognak, és csodálják majd a színeimet, fürgeségemet. Nem leszek ilyen szétszórt, mint most, és figyelni fogok, nehogy elkapjon a macska.