Kedves Ica!

Nagyon kis ügyes vagyok, éppen befejeztem a fűszeres sütik tojással való bekenését, amikor csipogott a sütő, és kivettem belőle a citromos pitét. Vagy minek nevezzem a lemon tart-ot. Most már csak a limonádéhoz kell lereszelnem 20 citrom héját, aztán megizzasztom az elektromos facsarót, és kész. Akkor már csak a vacsora készítése lesz hátra, és a kis sütik bezacskózása. Holnap reggel még sütök két parti kenyeret, palackozom a limonádét, s mehetek piacolni.

Ez a házi limonádé igen népszerű a piacon. Kapni mindenféle palackozott szirszart is a boltokban, vagyonért, ehhez képest nálunk egy 7.5 decis üveg 2-2.50 euro. Két 7.5 decis üvegnyihez kell 6 citrom, 150 g kristálycukor, és 1.4 liter frissen forralt víz. 3 citrom héját le kell reszelni úgy, hogy a héj fehér része ne jusson bele - mert akkor keserű lesz -, mellé rakjuk a cukrot, és nyakon öntjük a forralt vízzel. Aztán beletesszük a 6 citrom levét (a maradék 3 citrom héját is reszeljük le, takarékosak vagyunk, vagy mi, jó lesz más sütibe). Egy éjjel állni hagyjuk, aztán sűrű szitán beleszűrjük a palackokba. Ízlés szerint lehet még cukrot hozzá adni, ha túl savanyú. Hűtőben eláll pár napig, ha nem hűtjük le, megbuggyanhat a lében lévő citromhéj-reszelék miatt. (A fenti receptet az angolok szakácsnőfejedelmétől, Delia Smith-től kölcsönöztem, amikor először megkértek, hogy csináljak eladásra limonádét. Weboldalán bárki csemegézhet a receptek között, aki ért angolul: http://www.deliaonline.com/)

Jégkockákra öntve a limonádé remek ital a nagy melegben. Amiből itt nincs sok, az írek mégis rajonganak e tipikusan nyári frissítőért. 8 palack biztos elfogy egy-egy alkalommal, Mavis - piaci kolléga - ennyit szokott csinálni. Mostanában én is csinálok pár üveggel, de csak akkor rakjuk ki a pultra az enyémeket, ha az övé már elfogyott. Ha marad, V. boldogan megissza.

***

A múltkori fordítási/ellenőrzési megbízásodtól egészen honvágyam támadt. Vagy intézet-vágyam? Eszembe jutott az a vaddisznós konferencia, amit az intézet rendezett, ahol dolgoztam, anno. 1996-ban. Amin dolgoztunk, Veled. Ahol először használhattam úgy Isten igazában az angol tudásom. Ahol még belefértem a miniszoknyába, s nem is állt rosszul. Az is eszembe jutott, András kollégám hogyan állt az asztalom mellett, a szállodában, ahol a vendégek regisztrációja folyt, s bámult az arcomba, hogy vajon mikor hibázom. Vagy ott volt a reptéren töltött nap, amikor majd befagyott a fenekem, és csak gyűjtöttem, gyűjtöttem az érkező vendégeket, kis táblácskával, és lehetett aggódni, mert nem jött meg X. vendég csomagja... kisbuszoztattuk őket Schwechat és Sopron között... Most is így ment? Nem volt az olyan rossz. Szívesen ott lennék. Talán most rutinosabban csevegnék el az időjárásról és semmiségekről, mint régen, de valószínűleg ugyanúgy kiborítana kollégám felügyelő pillantása. S elvitatkozhatnánk a reserve, game park és az enclosure közti különbségekről.

A hosszú, unalmas órák a szállóban, ahol a konferencia volt. Míg folytak az előadások, ültem a bejárattal szemben, minden ajtónyitásnál hideg markolt a térdembe. A korzikai vendég, aki minden nap másféle valutával akart fizetni, és ez akkor még kis problémát jelentett Magyarországon. A szinkrontolmácsok folyamatos kévéztatása. A buszos túra, amely kissé unalmasra sikeredett, és a t. vendégek szétülték a popsijukat. A vaddisznóskertben a rengeteg hóvirág. A záróvacsora, amikor rájöttem, hogy attól, hogy valaki magas pozícióban van, még nem feltétlenül odavaló, sőt. A hadd-ne-nevezzem meg nemzetközi ezmegaz főfejese, aki nevetve újságolta, hogy legközelebbi vadászkiruccanása során milyen szigorúan védett vadra fog vadászni. Néztem, hogy micsoda, ezt lehet? Persze, lehet, hogy a közép-kelet-európai vadászok és az asztalnál némán és csodálkozva ülő kis admin előtt adta a nagyot, de elképzelhetőnek tartom, hogy az igazat mondta. Pénzzel mindent el lehet érni. Ezt már megtanultam.

Nem volt rossz ez a hostess-kedés ezen a konferencián. Jól fizettek. Életemben először itt nyomtak a kezembe borravalót kézrázás közben - a döbbenetttől elnyílt a szemem-szám, ilyesmiben rutinos preparátor kollégám észrevette, megkérdezte: Mennyit kaptál? Az a jókora doboz belga bonbon, amit az egyik francia vendégtől kaptam, mert intéztem neki szállást Bp-en. Nagyanyám alig bírt elszakadni a doboztól, a csodás selyemszalagtól, amivel át volt kötve, ott ámuldozott felette, hogy de szép. Volt vagy egy kiló.

Ha végigcsinálhattam volna pár ilyet, rutinosabban fogadnám ma az emberek furaságát, nagyarcúságát. Gördülékenyebben fordítanék köszöntőket :-) és egyéb szövegeket. Igaz, most már nem férek bele a miniszoknyába, de az arcom ugyanolyan pattanásos, mint akkor. A múltkor mondtam nemet egy 4 napos dublini idegenvezetésre. Lehet, hogy hiba volt? Idegenvezetni nem rossz, a turistákkal tett utakat élveztem is, de eléggé bennem maradtak az emlékek a lilazakós managerekkel a Baileys-gyárban tett látogatásról. Nem vagyok elég türelmes az ilyenfélékkel. Te biztosan mosolyogva terelnéd őket, s csak otthon csóválnád a fejed a hülyeségeiken.

***

Lassan este 9, V. még mindig dolgozik. Én már bezacskóztam a sütiket, becsomagoltam a citromos pitéket, csak az uramra várok, és félszemmel A királynő c. filmet nézem, Helen Mirren-nel a főszerepben, akit nagyon kedvelek. Ugyan az uram még nem telefonált, hogy jön, azért a csirkeszárnyakat beraktam a sütőbe, csak hazaér, mire elkészülnek. Sütöm őket 45-50 percig 190 fokon, aztán, ha már szépek-ropogósak, nyakon öntöm őket azzal az amerikai szósszal, ami Frank's Red Hot Sauce névre hallgat, és ami az Elephant and Castle vendéglő fűszeres csirkeszárnyait olyan híressé tette. Majd ha jössz, elmegyünk oda is. A csirkeszárnyakhoz - mert igencsak csípnek - kéksajt szósz jár. Nagyon finom sajtot kaptam, Cashel Blue Cheese, az egyik legfinomabb sajt az országban. Aztán olyat csináltam, amit eddig még soha: kinyitottam azt az ajándékba kapott Stahl-szakácskönyvet, ami eddig csak a gyomorsavamat szokta szaporítani, haha, s megnéztem, ő hogyan csinálja a szószt. Megtudtam, hogy készítése "nem túl bonyolult mutatvány", kikevertem hát az apróra tört sajtot a tejföllel és a tejszínnel - kész a szósz, hül a hűtőben.

Késő délután még elolvastam régi naplóbejegyzéseimet a vaddisznós konferenciával kapcsolatban. Hahaha, 100 forint volt egy kávé a szállodában!