"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

 ... december 31-e és elseje közé. Amikor meg lehetne emészteni  a sokkot, hogy jé, véget ért az év, kezdődnek a szürke hétköznapok (miért is szürkék?), mindjárt itt az új munkahét, vége a hejehujának, a lazulásnak, lehet nézegetni az ünnepek közti napokra tervezett, el nem végzett feladatok listáját, nem kis  bűntudattal, s kicsit rákészülni az elsejére. Hogy kicsit könnyebben menjen a naptár fedőlapjának felhajtása (idén is kojotos ), mély sóhajjal, akkor elseje van, kezdődjék. Kellene valamivel több átmenet. Ezért is csodálom kedvenc kávézónk, vendéglőnk, bárunk, vagy minek nevezzem olasz tulajdonosait, akik Szilveszter este 6-ig nyitva voltak, s vasárnap reggel 10-kor nyitottak, mit nekik Szilveszter, vasárnap, ott állnak a pult mögött. S jól is tették, folyamatosan jöttek az emberek asztalt keresve, míg ott voltunk. Tegnap még a Szilveszterről maradt finom fehér bort szürcsölgettem, rengeteg újévi jókívánságot olvasgattam, kicsit overwhelming volt... A karácsonnyal e...

Szelektálnom kellene azt a nagy doboznyi szórócukrot, dekorcukrot és egyéb édességeket, amiket vettem a mézes házakhoz, s belegyömöszöltem egy hatalmas dobozba... Biztos vagyok benne, hogy a doboz alján lévő dobozkák némelyikének a szavatossága már lejárt, hiába jók néha évekig, azért nekik is eljön a kukában landolás ideje.  De semmi kedvem a szelektáláshoz. Tulajdonképpen semmi olyasmihez nincs kedvem, amit meg kellene tenni, de holnap összeszedem magam, s nekilátok. Sok a kacat a lakásban, ott agonizálok felettük, hogy hova, melyik charity shop-ba vigyem őket, kinek lehetne odaadni, de igazából az egészet be kellene dobni a kukába, s rábízni a szemétégetőre. Ez is egy olyan dolog, ami mást nem zavar, néha megdöbbentő, hogy mik kandikálnak ki a tömb kukáiból.  S persze, túllihegtem a dolgot a házak kapcsán, s most itt van a nyakamon fél tucat fehércsokis KitKat, két zacskó lapos, fehércsoki lencse (tetőként szolgáltak volna, de túl sokat vettem), fél zacskó sósmogyoró (kanda...

Odakint igen fényesen világít a hold a felhőtlen égen, amely jó hideg (itteni mértékkel, persze) éjszakát ígér. Napok óta fenyegetőznek hidegfronttal, jön a sarki légáramlat, jujj. Homokkal, sóval leszórva az áruházak járdái, parkolói, havat is emlegetnek, de csak a magasabban fekvő területekre. A holnapi kicsi adag süti szállítását megúsztam, mert a cukrászlány, aki itt lakik Bray-ben, beviszi reggel, busszal jár. (Amikor szállítunk péntekenként, mindig elvisszük őt autóval, de most a megrendelés olyan kicsi doboznyi süti volt, hogy inkább én kértem meg őt erre a szívességre...). A telep (s a város) igen hangulatosan néz ki. Itt most már szinte minden nappali ablakában ott áll a karácsonyfa, némelyik lépcsőfeljárón is fények, néhol az előkerti bokrok is fényfűzérekkel vannak borítva. Semmi sem érződik a takarékosságból, amire a kormány inti a népet. Folyamatosan dőlnek a reklámok a tévéből, újságból, közösségi médiák útján, hogyan takarékoskodjunk az árammal, a fűtéssel. No, ebből nem...

Ahogy minden évben, megint kimentünk a német katonai temetőbe Remembrance Day-en. Nagyon szép volt a vidék a sok színes falevéllel, egészen érdekes volt, hogy a völgy túloldalán mintha egybefolyt volna az erdő, egy kékes ködös bevonattal, míg ahol mi autóztunk, ott el lehetett különíteni a színeket. Borongós nap volt, folyamatosan fenyegetett az eső. Meglepődtünk, mert a temető kicsike útszéli parkolója el volt barikádozva pár terelő kúppal. Jó, akkor álljunk meg a közeli Reconciliation Centre parkolójában. Nagy meglepetésünkre egy rendőr lépett ki a központ bejáratánál lévő kis házikóból, s megállított bennünket. Hová mennénk? V. magyarázta, hogy a temetőbe mentünk volna be, de oda ugye, nem lehet beállni, hát akkor ide, ha szabad... A Reconciliation Centre-nek van kávézója, szabadon lehet látogatni, s bent van tágas parkoló is. Nem lehet, mondta a rendőr, mert hivatalos rendezvény van, itt a nagykövet, menjünk máshová. Lehetett is a kapun túl látni még rendőrt, fekete, hivatalosnak t...