"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint valami aprószemű izé szemereg az égből, borús az ég, igazi elcsendesedett vasárnap délután van. Itt nyoma sincs kánikulának. Apám mesélte tegnap, hogyan próbál kereszthuzatot csinálni a lakásban, mert nem akar bespalettázott sötétben villanyfénynél létezni napközben is. Itt örvendezés van, s tele lesz a part, amint a hőmérő eléri a 16 fokot. Sőt, tegnap a 18-at. Futólag eszembe jutott apám jókora ablakos konyhája, s irigykedtem. Ebben az ablaktalan konyhában a friss levegőt a szagelszívó akarja biztosítani (csekély sikerrel), ha be kell csuknom az ajtót, mert "büdöset" (gyömbéreset) sütök. Ha álmodozom, s lakás/házhirdetéseket nézek, az ablakos konyha és fürdőszoba alapkövetelmény.  Az imént kiraktam az asztalra a lassan időszerűvé váló papírmunkát, de annyira elrémültem az előttem álló halomtól, hogy inkább blogolásba menekültem. Könyvelésben jártas barátném már mondta többször, hogy az ilyet célszerű hetente megejteni, de ugye, amilyen fegyelmezetlen, lusta kisválla...

Ma szabadnapot akarok,  mondtam tegnap magamnak, amikor reggel visszajöttük a soron kívüli szállításból. Megkávéztam, aztán visszafeküdtem az ágyba, azzal, hogy alszom egyet. De egy darabig jöttek-mentek még az üzenetek, mert mint kiderült, az Üzem cukrásza szombaton ott volt azon az esküvőn, amire a tortát (az utolsót!) és a hattyús sütiket készítettem. Kicsi a világ! Nem tudtam, hogy szegről-végről ismeri a menyasszonyt. Elmesélte, hogy a torta felvágására végül is nem került sor, először ugye, ünnepi ebéd, aztán a váratlanul megjelenő napfény kihasználása fotózásra, ugyanis egész nap esett vagy szemerkélt, majd egy csapat vendég elment meccset nézni, s mire visszajöttek, már felszolgálták az esti falatkákat... S aztán valamilyen fura szabály miatt 11.30-kor pontban véget ért a parti, a hotel rendelte így, s a torta felvágatlan maradt. Többkilós adag, csokis keksztorta, ellesz egy-két hétig a hűtőben, ha lehúzzák róla a nehezen felsimogatott cukormázréteget. *** Ami kapcsán megin...

Pride-hétvége közeleg, vagy már itt is van, mert Pride hónap van? Ami eredetileg egy nap volt a szigeten, egy hétvége lett, felvonulással, aztán egy hét lett, s aztán egy hónap, aminek az elején kikerülnek a szivárványos zászlók egyes középületek elé, és én is csupa szivárványos szivet, zászlót, emberkét dekorálok az Üzemnek, s facsarom az agyam, hogyan variálhatnám a témát, hogy ne legyen izzadtságszagú.  Amúgy van egy ilyen kellemetlen érzésem az ünnepek elhúzásával kapcsolatban. Amit nemcsak a Pride-dal kapcsolatban, hanem minden ünneppel kapcsolatban érzek egy pár éve. Kezdődik egy nappal, az ünneplés. Lesz belőle egy hétvége. Az ember készülődik, érdeklődik, pártol és odafigyel. Aztán lesz belőle egy hét, egy hónap, mer' pénzt hoz, mer' akkor többen jönnek, mer'... stb. Lesz egy hónap, amikor már csak Szt. Patrik folyik a csapból is, aztán csak Bálint-nap, Húsvét, Anyák napja, Apák napja, Pride, ésatöbbi, ésatöbbi. S már csak letargiát hoz az ünneplés, és készülődés he...

Mint sokan a pékek közül, én is leszoktam az Angliából való rendelésről, s másfelé keresgélek. Vagy a német Amazon siet segítségemre, vagy - a még Janka által megmutatott -  Meilleur du Chef francia oldal, ahonnan sütéshez való eszközöket, díszeket rendelt egyszer. Mostantól ez lett a vanília forrásom, s persze, legutóbb nem tudtam ellenállni a yuzu aromának, és két ovális, lenvászonnal bélelt kelesztőkosárnak sem. Mostanában elég sokan rendelnek fél veknit, nekik szeretnék kicsi, de formás vekniket sütni a félbevágott nagyok helyett. Esetleg másféle kovászosokkal is kísérleteznék a piacra. Nem éppen hatékony sütés szempontjából, hiszen még mindig vas edényben kettesével sütöm ki őket, de ha majd végre hazahozom a jelenleg Magyarországon edzés alatt álló vaslapjaimat, akkor majd edény nélkül szándékozom sütni. Fingers crossed, hogy sikerüljön is, mert az is egy művészet. Ahogy nézem, pár dolog eltünedezett a boltokból  Brexit óta, vagy ritkábban van. A helyi  Tesco-ban g...