"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A kamra bojler körüli része kiürítve várja a holnap érkező szerelőket. Reggel 7-re ígérték magukat, délután kaptam egy sms-t, hogy akkor jönnek. Hajnaltól leállítjuk a fűtést, hogy hideg legyen a bojler a szereléshez. Megpróbálom rávenni őket, hogy szereljék le a tucatnyi év óta lezárva álló radiátort a parányi konyhában, hadd tolhassam közelebb a kerekeken guruló polcomat a falhoz.  Remélem, tényleg itt lesznek hétre. Eddigi tapasztalataim szerint az ír szerelők szabadon értelmezik a pontosság fogalmát, így lelkileg el vagyok rá készülve, hogy késnek. De azért drukkolok. A szerződést aláírtam, a szerelést kifizettük, a részleteket megbeszéltük. Remélem, tényleg olyan gondtalan, egyszerű csere lesz, ahogy az ember ígrte. Már csak azért is, mert sok dolgom van. ***  Odakint harapnivalóan jó a hideg, +1 fokos a levegő, örömmel tüdőztem le az imént, szemétkivitel közben. Reggel az összes autó le volt fagyva, s fent, a Wicklow hegység legmagasabb csúcsait sokcentis hó borította. T...

Még kislánykoromban, kalandos regények, aztán dokumentumfilmek hatására lettem bolondja Alaszkának. Iskoláskoromban oda akartam hajózni/autózni (no comment), három osztálytárssal, szerintem meséltem én már ezt... Amiből természetesen semmi sem lett, de lehetett álmodozni favágás, szén- és hólapátolás közben, hűséges kutyámmal az oldalamon, mindenféle alaszkai egyedüllétről, miközben körülöttünk fagyottan álltak a szomszédos kertek fái. Mindig is a hidegebb, hegyes vidék vonzott, meleg vidékre csak nyaralni vágytam, szívesebben öltözöm pulcsiba, mint lenge nyáriba, s ez most nem a derekamon lévő úszógumi mondatja velem, mindig is így volt.  Eddig a legközelebb úgy jutottam Alaszkához, hogy barátaim elvittek minket a Vancouver sziget déli részén lévő Victoriába, elő-születésnapi ajándékként. Ha a tévében természetfilmet mutatnak, megnézem, az "off-grid" ott élőkről, a mai aranyásókról szóló dokfilmeket is meg szoktam nézni, de belül tudom, hogy ilyen vadonban élésre sosem lesze...

A telepen egyre-másra bukkannak fel a feldíszített karácsonyfák a nappalik nagy ablakai mögött, a színes égősorok az erkélyek korlátján és, a lépcsők mellett, a levegőben tőzeg füstje, csípi az ember fülét-arcát reggel a levegő, s már a kesztyűket keresi a szekrény aljában, s hálás a dupla rétegű sapkáért. A szemközt lakó Fülöp-szigetieknél ismét kint van az egész éjjel villogó, csupaszín fénykoszorú. Az ember sütiötleteket gyűjt, mert a maszkos pandák ideje lejárt, a maszkos "lockdown lads" még sikeres, de csak a piacon - az Üzemben már inkább karácsonyi dolgokat várnak. S amúgy is, a színes égősorokkal díszített macskák, unikornisok, rókák s manók jobban illenek az ünnephez, mint még további maszkos figurák. S ugye, ott vannak a klasszikusok, a karácsonyi trió, a karácsonyfa süti, cukrokkal bepöttyözve, a mini házikó, behavazva, s a megszokott formák. S az újak, mint a szánon ülő róka, hosszú, szél lebegtette sállal, elegánsan levegőbe fúrt orral, vagy a mosómedve, ajándékk...

Amikor minden levél már színesedik körülöttünk, miről írjunk egy lazának kijelentett hétfő délelőtt? A tortákhoz való szárított gyümölcsök brandy-ben áznak, hamarosan sütni kezdem a következő három karácsonyi tortát. A sütitészta érik a hűtőben, Hálaadásnapi és unikornisra szóló megrendeléseim vannak, s nem árt majd pár karácsonyi sütit is sütni a piacra, amit csináltam, elfogytak hamar.  Már kinyomtattam két nagyalakú naptárlapot, hogy minden naphoz be tudjam írni, mit kell aznapra elkészíteni. Mert már olyan sok Post-It gyűlt fel a táblámon, hogy nem férnek el. Külön lap a telepiek rendeléseivel, külön az Üzemével és külön a piacra... Pandémia vagy sem, remek évem lesz ez, de kizárólag sütés szempontjából.. Kicsit röstellem is magam a nagy örömködésemmel, amikor az egyik telepi ismerősünk arra panaszkodik, hogy a kisgyerekük mennyire félénk, mert nincs vele egykorú babatársasága. Nem tud bölcsibe menni, gyakorlatilag csak az ablakon át lát más gyerekeket, akik mind idősebbek nála...