A telepen egyre-másra bukkannak fel a feldíszített karácsonyfák a nappalik nagy ablakai mögött, a színes égősorok az erkélyek korlátján és, a lépcsők mellett, a levegőben tőzeg füstje, csípi az ember fülét-arcát reggel a levegő, s már a kesztyűket keresi a szekrény aljában, s hálás a dupla rétegű sapkáért. A szemközt lakó Fülöp-szigetieknél ismét kint van az egész éjjel villogó, csupaszín fénykoszorú.
Az ember sütiötleteket gyűjt, mert a maszkos pandák ideje lejárt, a maszkos "lockdown lads" még sikeres, de csak a piacon - az Üzemben már inkább karácsonyi dolgokat várnak. S amúgy is, a színes égősorokkal díszített macskák, unikornisok, rókák s manók jobban illenek az ünnephez, mint még további maszkos figurák. S ugye, ott vannak a klasszikusok, a karácsonyi trió, a karácsonyfa süti, cukrokkal bepöttyözve, a mini házikó, behavazva, s a megszokott formák. S az újak, mint a szánon ülő róka, hosszú, szél lebegtette sállal, elegánsan levegőbe fúrt orral, vagy a mosómedve, ajándékkal a kezében.
A hirdetések egyre csak vásárlásra buzdítanak, s mindenki örül a pénteken bejelentett enyhítéseknek (majdnem mindenki), s a hír meghökkentő: már csak 3 karácsonyi piac van az ünnepig. Indul a mince pie-sütés, a tortadekor, amihez formabontó díszítéseket keres az ember, s régieket tervez újra. S legnagyobb megdöbbenésére kiderül, hogy van a városban egy venezuelai nő, aki hasonló házakat és mini házakat csinál, s karácsonyi mini trüffelt, igaz, olcsóbban, s kevesebb díszítéssel, de mégis.
***
Pár céges megrendelés lóg a levegőben, remélem, nem az utolsó percben fognak dönteni, mert akkor ugrott a rendelés. Az Üzemtől sok ajándékcsomagot rendelnek, pörög az üzlet. Amúgy minden csomag késik, lassú a posta, s hogy behozzák a lemaradást, már szombaton is hordanak ki leveleket, csomagokat. Futárral érdemes szállíttatni, a megrendelt lisztjeim, csomagolóanyagaim 1 nap alatt itt voltak - a rendelés után!
Míg odahaza plakátkampány van és nemzeti konzultáció, s hasonló szarságokra megy el a pénz, addig itt a postaládába dobott kétnyelvű füzettel látják el az embereket, hogy hogyan vigyázzanak a mentális egészségükre, hogyan táplálkozzanak, sportoljanak, s hogy mivel segíthetik elő, hogy ez a pocsék év és a velejáró mentális és fizikai gondok mielőbb elmaradjanak mögöttük.
Jómagam egy virtuális, 74 km-es gyaloglásra iratkoztam fel, nem utolsósorban az újra felszedett kilók miatt, de nem kapkodom el, 6 hetet adok magamnak, s már most tudom, hogy a javát a két ünnep között fogom megtenni.
S életemben először fontolgatom, hogy emailt írok a helyi képviselőnek, a városba bevezető lehajtó mellett táborozó gardák miatt. Úgy reggel 8 felé kezdik az ellenőrzést, de csak félszívvel, van, akit leintenek, s megállítanak, de a többség szabadon tovább hajthat a másik sávban, vagy ha eléjük hajt el, akkor sem állítják meg, sőt, van, akit - mint pl. engem - ingerülten tovább intettek. Hess. Nem egyszer autóztam már el úgy mellettük, hogy csak álldogáltak s beszélgettek,vagy még azt sem, csak álltak ott, lógatott karral, bámulva az autókat, s úgy sejtem, így megy egész nap. MINEK?? Lehetne ehelyett valami rendes melót végezni, mert annak sok értelme nincs, hogy van odaállított transzformátor, reflektor, mobil WC, egy rendőrautó, 1-2 motoros, és 2-3 garda, hogy ott álldogáljon napi 10-12 órát és gyakorlatilag ne csináljon semmit. Legfeljebb felfáznak, más eredménye nincs. Eléggé rombolhatja a munkamorált köztük is, de ki tudja.
***
Beszélgetésbe egyeledtem egy emberrel, aki a hosszú távú gyaloglás megszállottja, lehetőleg egzotikus helyszíneken, mint mondjuk Irak, Kurdisztán, Irán és Japán. Sok egyéb téma mellett (pl. ismeri az egyik volt lakótásunkat) szóba került egy könyv, ami sok éve olvasatlanul áll a polcon, s amit első fejezetének elolvasása után vettem meg (impulse buy!!), s mert szó van benne a Camino-ról, s egzotikus helyeken való hosszú gyalogásokról. Az első fejezetben angol írója egy kiadós havazás után este nekiindul a lakhelye melletti vidéknek, s a látottakat olyan szép leírásokban osztja meg, hogy magával ragadott. Menni, menni!
Aztán ennyiben ki is merült akkor az érdeklődésem, de most, hogy szóbakerült, letöltöttem hangoskönyvként, s dekorálás stb. közben hallgattam. Jaj, de szép! Mosolyogtam befelé, ismerős helyeken is járt, mi is voltunk, régen, de kocsival, komppal, emleget ír helyeket és neveket, s bennfentesként lehetett mosolyogni, hogy ó igen, ezekről is halottam már. Nagyon érdekes, nagyon magával ragadó, némi változást hoz a hallgatott könyvek sorában, mert jobbára krimit és könnyed irodalmat hallgattam mostanság. A krediteknek, amit V.-től kaptam az előfizetésemhez, lassan a fenekére verek, de mit tegyek, kell valami szóljon, míg dekorálok, nagyon segít, ha van mire figyelni a hosszú órák alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése