"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Hogy most az Ellen után következő vihar, a Francis utószele volt-e, vagy valami más, ami a héten meglátogatott bennünket, nem tudom, nem olvastam utána, de a hét nagyobbik felében a dátum ellenére novemberi sötétség és zima volt. Talán egy vagy két napsütéses délelőtt volt egész héten, így az odakint való ruhaszárítás ötletét már régen feladtam, augusztus ide vagy oda. A bokrok vadul hajolgattak jobbra-balra, később rengeteg leszakadt ágat, letépett levelet láttam a gyepeken, s az ablakpárkányra tett konyharuha is megszívta magát esővízzel, amit a délről jövő szél vágott az ablakoknak. Téli sötétség honolt a nappaliban, olyan paplan alá bújós napok voltak, s a nyomott hangulatot csak súlyosbították a rossz hírek. Egyre több a beteg. Jókor ejtettük meg a látogatást Magyarországon. De most már biztos, hogy valami szilikonnal körbe fogom fújni az ablakpárkányt, kívül és belül, mert a múltkor talált lyukakon át - úgy sejtem - bejönnek bizonyos csúszós állatok, behatolnak a lakásba az ablak...

  Az Ellen nevű vihar fenyegeti a sziget déli részét, már dél óta riogatják a népet a rádióban (is), legyenek elővigyázatosak a piros és narancs riasztás alá kerülő területeken, pakolják el a kerti bútort, rögzítsék a gyerek trambulinját, nehogy elvigye a szél, mint azt tette legutóbb valahol Dublin környékén, hogy aztán az autósok a főúton bucskázva lássák viszont. A viharnak kitett környéken sátrazókat, lakókocsizókat kérték, menjenek hotelbe, vagy vendégházba, erre az éjszakára. Itt még éppen hogy csak surrognak a levelek, az aprószemű esőt hordja az enyhe szél... Mintha tél lenne, alacsonyan úszó felhők, ködök váltották egymást egész nap, minden csupa víz, szerencsére akadt egy óra regel, amikor tudtam menni egy kört, s bámészkodni kicsit a dombtetőről a félig ködbe takarózott tenger és a város felé. Nagyobb aggodalmat okozott nekünk a sok eső, a rövid szünetben kimentem, s letépdestem az esőtől szétázott, nyálkás virágfejeket, ne ártson a növények többi részének. Szegény muská...

A "most-kell-menni-amíg-még-lehet" jegyében rövid, s kis területre korlátozódó látogatást tettünk Magyarországon. Szülőkre, testvérre, rokonokra szorítkoztunk, lehetőleg szabadban, kerthelyiségben, könyökérintősen, maszkosan, fertőtlenítővel, sűrű kézmosással tett látogatás volt ez. Kicsit félős, nem annyira szabadon lélegzős volt, mint máskor, rendkívüli év, rendkívüli időben tett látogatással. A 16 fokból a 32-be, pampogtunk, mint a partravetett halak, régen tapasztalt érzés, hogy az ember bőrét égeti a nap, ahogy az utca egyik árnyékosabb oldaláról átmerészkedik a másikra. Megint problémánk akadt a jegyárusító automatával, amely nevetve levonta a pénzt a kártyáról, majd meghalt, s háromszor bútolt újra, siker nélkül. Begyűjtöttem két apróságot a nagyi házából, öcsém félretette nekem a névtáblát és nagyanyám régi tésztatároló alumínium dobozát. Elvileg vár még rám egy doboznyi levél. A házat megnéztem messziről, valamennyit dolgoztak rajta, de messze van még a késztől. Inká...

Volt két csendes áldott napunk. Remek volt. Teregetés közben csak a madarak motozását hallhattam, vagy ahogy koppant karmos lábuk az etetőn. Némelyikük egészen merész lett, s még akkor sem hagyta abba az evést, amikor ott rázogattam előttük V. nagy pólóit. Később , míg félszívvel kertészkedtem, lehetett hallani az esőcseppek halk zörejét a leveleken, a mókus fura vakkantó kis hangját, s nem nyomta el egyiket sem gyereksikoly. *** A lengyel boltban a pénztár mellett befőttesüvegben kilós kiszerelésben mézet árulnak. Mostanában többször eszem mézet, mint máskor, citrommal, kamillateába, kurkumateába, gyömbértea mellé... Mert még most is pánikolok, ha egy kicsit is kaparni kezd a torkom, s V. mindig homlokcsókkal biztosít róla, hogy nem, nem vagy lázas, nyugi. Ez a nyirkos, esős, aztán langymeleg idő nem segít a helyzeten, főleg nem akkor, amikor leizzadva jövök meg a sétáról. (Már csak 6 ember van kórházban Covid-fertőzéssel, gondolom, a többiek otthon betegesednek.) A pulton egy különös...