2020. augusztus 19.

Eső, szél, vihar...

 Az Ellen nevű vihar fenyegeti a sziget déli részét, már dél óta riogatják a népet a rádióban (is), legyenek elővigyázatosak a piros és narancs riasztás alá kerülő területeken, pakolják el a kerti bútort, rögzítsék a gyerek trambulinját, nehogy elvigye a szél, mint azt tette legutóbb valahol Dublin környékén, hogy aztán az autósok a főúton bucskázva lássák viszont. A viharnak kitett környéken sátrazókat, lakókocsizókat kérték, menjenek hotelbe, vagy vendégházba, erre az éjszakára. Itt még éppen hogy csak surrognak a levelek, az aprószemű esőt hordja az enyhe szél... Mintha tél lenne, alacsonyan úszó felhők, ködök váltották egymást egész nap, minden csupa víz, szerencsére akadt egy óra regel, amikor tudtam menni egy kört, s bámészkodni kicsit a dombtetőről a félig ködbe takarózott tenger és a város felé.

Nagyobb aggodalmat okozott nekünk a sok eső, a rövid szünetben kimentem, s letépdestem az esőtől szétázott, nyálkás virágfejeket, ne ártson a növények többi részének. Szegény muskátliknak esélyük sincs virágozni, egyetlen nagy nedves piros massza minden virágfej, vagy az eső vagy a szél veri szét őket. 

Az esővíztározóm tele. 

Éppen az ilyen viharos éjszakákra való tekintettel megpróbáltam megértetni Mancival, hogy az általa valamiért került előkertben két kényelmes, és vízálló macskamenedék is van, de hiába próbáltam betuszkolni a nagyobbikba, nem tetszett neki. Talán az idegen macskák szaga miatt? Mostanában üresek reggelente... Bíznom kell benne, hogy ha nagyon nagy lenne a szél, vagy ide a sarokba is beverne az eső, akkor lesz annyi esze, hogy a fedett menedékbe fekszik be, s nem a cserépben éjszakázik. A cserépben lévő föld tetején szépen elveszik a maga teknőctarka rejtőszínével, s ha nem mozdul, alig venni észre, de ott a szél bizony éri, főleg mert a szél a széltörő sövény ellenére itt szokott keveregni az ajtó előtt, s hord ide falevelet, szemetet, port. 

A cserép földjét azért letakartam egy puha ronggyal, az esőre tekintettel, ne legyen sáros a kicsi állat, ha nedves lábbal elvackol.**

***

Az eléggé durván megugrott esetszámoknak köszönhetően szigorítottak néhány szabályon. Sokan a fiatalok elszabaduló házibulijait vádolják a megugrott számokért (tény, hogy sok a fiatalabb fertőzött), de arról, hogy a húsfeldolgozókban dolgozó, túlzsúfolt szállásokon lakó munkások  dolgát hogyan oldják majd meg, nem szól a fáma. 

Házibuliknak, családi összejöveteleknek limitálniuk kell, hány ember jöhet össze hány különböző háztartásból. Sportesemények nézők nélkül zajlanak mától. Megint kérik az embereket, hogy ne használják a tömegközlekedési eszközöket, s dolgozzanak otthonról, ha lehetséges. Újra javasolták a 70 éven felülieknek, hogy ne nagyon menjenek ki, minél kevesebb emberrel érintkezzenek. Erre és a várható viharra hivatkozva a ma esti piaci meeting elmaradt. Ezért aztán részt tudtam venni azon a zártközű online kvíz-esten, amit egy rokonunk állít össze és vezet. Remekül szórakoztunk a trükkös kérdéseken, ami nemcsak az ember lexikális tudását, de logikáját is igénybe vette. Két hét múlva újabb megmérettetés következik! 

**Mire ezt felraktam, megjött a vihar, vad eső veri az ablakokat, s az esőcsatorna olyan messze köpi ki a vizet, hogy az mindenhova folyik, csak a lefolyóba nem. Manci eltűnt, remélem, van egy titkos, meleg, száraz helye valahol. Ideje az ablakhoz kirakni a konyharuhákat, hátha benyomja a szél a vizet.

Nincsenek megjegyzések: