"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Elvileg ma lesz a hét legmelegebb napja, húsz fokot ígérnek, de még csak most kezd kibújni a nap, illetve csak szeretne, mert a tenger felől jövő hűvös köd egyre csak próbálja elnyelni a telepet. Azért megpróbálok kint teregetni. Hétvégére pedig megint esőt mond, mikor máskor, ha nem szabadnapokra romlik el az idő?! A sok esőnek is köszönhető talán, hogy mint a bolondok, nőnek a retkeim, egyhetesen már centis levélkéjük van! A paradicsomok is el vannak ültetve, kettő itt a kertben fólia alá, kettő szabad ég alatt, meglátjuk, melyikük marad meg. Kávéért kiáltó fejfájáskezdeményem van, és egy hosszú listám a mai teendőkről. Tegnap sokáig fent voltam, este a telepi hölgyekkel volt megbeszélés, a Street Feast-ről. Hihetetlen, de a lakóknak kiküldött kör-emailre ketten válaszoltak, abból az egyik én voltam... Tőlem csak a sütiket, traybake-eket kérték, mondván, "nagyon" számítanak rám. Mintha hájjal kenegettek volna... V. összevont szemöldökkel morogta, amikor hallotta a viss...

Gondolom, senkit nem lep meg, ha elárulom, hogy esik. Tegnap a vasárnapi piacon is csak éppen volt időnk megvenni pár dolgot, s máris esett - megint. Nincs valami remek idő, hűvösek a reggelek, itt-ott még talajmenti fagyokkal... Minden kicsit késik, szemben a Magyarországon és - mondhatom bátran -, Európa-szerte tapasztalt virágzáshoz képest. De ez most jól jön, mert még elcsípem a bodzavirágzást, s tudok csinálni bodzaszörpöt, amihez még csinos palackokat is hoztunk Sopronból. Amolyan 1.0-ás júzer módjára, addig dugdostam drótokat és kattintgattam, míg sikerült a fényképeket letöltenem a fényképezőgépről, s most a képek fordítgatásával és szelektálásával molyolok. Még nem tudom, hová fogom őket felrakni, de azt már most látom, hogy kicsiállatos kép is akad bőven, s növények. S pár igen jól sikerült fotó Popsikáról, aki - majdnem - csont nélkül vette a több mint 7000 km-es utat, hágókon és laposokon át. Igaz, 130-nál remegni kezd a kormány és vibrál a gázpedál, amitől V. jobb tér...

Tegnap visszaértünk a szabadságról, kora délután, s máris munka várt bennünket. Emailek a kávézótól, volt főnökömtől, kliensektől. Tegnap már megizzasztottam a mosógépet, s most rakom ki a szárítókat az udvarra, hogy legyen a következő adag ruhának hely. A sütitészta már puhul az asztalon, az egyhónapos munkaszünetet sérülés nélkül túlélt Álkatka pedig bugyborékolva várja a konyhapulton, hogy kenyér legyen belőle. V. 6 előtt indult, lassan leér Cork-ba, egyből ott várja munka, így Popsikának jutott még párszáz extra kilométer a már megtett több mint 7000 után.  Nem tudom, mikor lesz és mennyi beszámoló, ezért addig is csak egy rövid megjegyzés álljon itt: aki Toszkánába utazik, annak érdemes felkeresni Viki nagyon hasznos oldalát, a Toszkánamániát .  Apropó, nem tud valaki angol vagy magyar nyelvű blogot, amiből kiderülne, hogyan dolgoznak kompokon az emberek? Érdekelne, hogy egy ilyen utas/teherszállító éjszakai kompon, mint az Oscar Wilde az Irish Ferries-nél, hogyan ...

Kellemes Húsvétot mindenkinek! Ezt a szép kis tojásékes fát az utcánkban fedeztem fel, a telep előtt. Nem csak nekem van "Osterbaum"-om! *** Még tavaly, éppen a születésnapomon jelent meg A. A. Gill, író, újságíró és étteremkritikus poszthumusz cikke a vallással való kapcsolatáról. Nagyon szerettem az írásait (noha nem mindig értettem vele egyet, főleg egyes tv műsorokról írt kritikáival, s azzal, hogy néha igen durván udvariatlan volt emberekkel, helyekkel szemben. Nagyon megdöbbentett a be nem avatottak számára váratlan halála. Betegségét stílszerűen egy étteremkritikában jelentette be: a menthetetlenség széléről írt már, mert mire hozzájutott a rendkívül drága kezeléshez, késő volt. Írásaiban néhol finom, elegáns, de inkább maró gúnnyal szedte ízekre az általa meglátogatott helyeket, ugyanakkor igen érdekesen, szinte költőien írt menekülttáborokban tett látogatásairól, vagy egyéb külföldi útjairól. Nagyon tehetséges volt, de sosem volt türelme az ostoba, művelet...