"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mostanában ez a kedvenc sütireceptem. Ez bejött, nem hagyom kitúrni a többi közül. Ugyanis főnököm előszeretettel lövi le az ötleteimet, mondván, új tortáim túlságosan "elvágólagosak", "nettek", s ott ugye, a kissé rusztikus, házi a menő. Így kissé csalódottan haza is hoztam néhány tortaformát az Üzemből, mert csak feleslegesen hányódnak a többi között. Elég sűrűn úgy nézek ki reggelente, mint aki a fél konyhát költözteti, mert viszem be a saját cukormázaimat, kiszúróimat, néha magát az egész dekort is, mert van, amit képtelenség ott bent megcsinálni, a sűrű forgalmú konyhapultnál. Nincs bosszantóbb, mint amikor végzek egy szépen kinyújtott fehér mázzal, ráterítem a tortára, simára lapogatom, s akkor a vállam fölött átnyúl egy kéz egy még nedves bögrével, hogy a helyére akassza, patty, és ott a torta közepén egy csepp víz... amit nem olyan könnyű eltüntetni, még a rászórt, szétsimogatott porcukorral sem. Szólok elég sűrűn, hogy kedveseim, ne nyúlkáljatok felettem, ...

Hogy nem találkoztam vele, az nagyon-nagy csalódás volt nekem, ezért leírom, részletesen, mert emlékezni akarok a körülményekre. Akiket nem érdekel a konyha, nem nyűgöznek le tehetséges szakácsok, azok ugorjanak, és érjék be a címmel: végül is, nem találkoztam a világ egyik legismertebb szakácsával.  *** Az úgy volt, hogy...  Először is múlt héten kaptam egy emailt a főnökömtől, aki éppen szabadságon volt Indiában. Már merőben szokatlan volt ez, hogy a szabadságáról emailezzen nekem, nem vagyunk mi annyira jóban, hogy élményeiről még a visszatérte előtt beszámoljon. A második mondata már jelezte, hogy nagy dolog van készülőben. A világ egyik legismertebb szakácsa (igen, szakácsa, mert magát annak aposztrofálja) jön filmezni a kávézóba. S hogy készüljek, kéri, mármint a főnököm, hogy sütik feltétlenül legyenek, s rendeljek ehető virágokat a torták tetejére, s esetleg készítsek a már régóta nem árult flower bun-jaimból párat... Majd a férje, Declan bejön reggel az Ü...

Mondja V. este a kanapéról odaszólva, Tobint elengedték. Micsoda? Ügetek, visszatekerem a tévét, nézem a hírt . Gennyes, gyomorforgató hazudozás, ami folyik az RTE riportjából. Nem értem, meredek a képernyőre. Tobin, mint áldozat. "A meggyötört családapa". "Gyermeikeire kihatással lehet az ügy". Hányadék, ami a tévéből folyik. Marcit, Petrát, az ő szüleiket nem emlegeti senki. Dühöngök. V. is elveszti a higgadtságát. Utána vigasztal. Ilyen az állam. Csak magadra és a barátaidra számíthatsz. Édes Istenem. Tégy igazságot. Most újra megnéztem, frissítették a cikket. Alan Shatter közbeszól. Kicsike reményt ad. Nemzetközi visszhang kellene, kampány, botrány. Van valahol, valami, bármi, amit aláírhatnék...?

A héten - ugye - focistákat gyártottam. Ha elfogyott egy adag, mert fogytak ám szépen, jött az újabb adag, így megint jutott sütnivaló a délutánokra. De a sikerük nagy volt. Aniz mesélt róluk, illetve az egyik sütiről egy bájos sztorit: elvitt egyet csütörtök este az ismerőseinet a kocsmába, ahol azok az ír-spanyol meccset nézték. Míg odajutott, letört a focista feje, majd több apróbb darabra tört a teste is. Aniz kiteregette azért az asztalon a kocsmában, ahol éppen a rossz véget ért meccs felett búsongtak a pasik. Vagy tíz srác sereglett össze az asztal körül, és a "broken Irishman"-t próbálták összeilleszteni, hogy jaj, "he is in bits*"... :-) S telefonokkal fotózgatták, hogy csak nem akar összeállni a sok kis darab egy egésszé. Elvileg erről készült egy fénykép, talán megkapom. Csütörtökön túlóráztam, mert eléggé esős volt az idő, s nem volt kedvem munkaidő végeztével a városban imbolyogni, míg elkezdődik Amanda bulija az egyik belvárosi kocsmában. Inkább s...