"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap munka után találkoztam Ray-jel, és a Dundrum Shopping Centre parkolóházában, mint valami összeesküvők, kicseréltük a cuccokat: ő átadta a liter olíva olajat a munkámért cserébe, én pedig átadtam a házat. Kicsit aggódtam, mit fog szólni, mert én tudom , mi nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, de nem volt gond, nagyon tetszett neki. Így néz ki a ház gingerbread-ből: S miheztartás végett, ez az eredeti: Úgyhogy láthatóan vannak különbségek. De többet ilyet nem vállalok. Gyakorlásnak jó volt, tanultam belőle, pl. hogy a falakat "felépítés" előtt kell lefesteni, illetve kötőtű segítségével hogyan csinálhatunk barát-apáca cserépsort. De nem fogok mától fogva ilyesmiket gyártani :-) Az egyik Alfa-csapat tagnak, aki most lett boldog háztulajdonos, is inkább karikatúra-házat csinálok házavatóra, mint másolatot. Azt lehet "csicsázni", egy másolatnál meg van kötve az ember keze... Ray-nek hála, az elkövetkező hónapokra bőven el vagyok látva olíva olajjal....

... egy nagyon munkás hét. Az ünnep is munkával telt. Sok vendég volt, pénteken még több. Csütörtökön elromlott az Üzembeli nagy sütő ajtaja, csak egy kartonpapírral bűvészkedve lehetett becsukni, aztán csütörtök estétől péntek reggel 11-ig nem volt hideg víz, csak meleg, az új pénztárgép nem volt hajlandó működni, és a főnökömnek folyamatosan kissé feszült volt az arca. Mire péntek délelőtt a fentieket orvosolták a különféle szerelők, s helyreállt a rend, ellepték az Üzemet a vendégek, és délután 4-ig folyamatosan teltház volt, és sorállás asztalért. Lemerítő volt, fizikailag és agyilag is. Zaj, kapkodás, feszülő izmok a száj körül. De ma olyan meleg, barátságos, tavaszi nap volt, ami kárpótolt egy kissé a zűrös hétért. Rövidujjú pólóban jöttem-mentem! Odakint is. A csekély számú lelkes lakótársakkal felástunk és kövektől mentesítettünk egy úgy 3 m x 70 cm-es csíkot. Nem sok, de valami. Eltelt vele a délelőtt. S megismertem pár lakót. Mivel elmondtam nekik Willie tanácsait a kertészke...

Egy kicsit beszűkülök, teljesen elmaradtam blogilag, nemcsak írásban, hanem olvasásban. Van blog, amit hetek óta nem néztem már! Nem beszélve a megválaszolandó emailekről... Az élet nem áll meg, a múlt héten pl. leánybúcsúra csináltam sütiket: Tegnap még úgy tűnt, hogy nagyon elfoglalt leszek ezen a héten is, de aztán mindenféle telefonok és emailek után kiderült, hogy szépen helyére kerül minden, ráérősen meg tudom csinálni a dolgaimat, mert egyes privát megrendelések nem akkorra, hanem akkorra kellenek, így lesz időm levegőt is venni. S porszívózni, például. S csicsázni Szt. Patrik-napi sütiket. Nemrég felfedeztem, hogy az új ruhakiszúró fejjel lefelé fordítva, ujjaitól megfosztva éppen úgy néz ki, mint egy pintes pohár. Így az idén tudok csinálni Guinness-es sütiket (fekete vagy zöld sörrel :-)) A múlt héten egyszer sikerült félórával előbb eljönnöm az Üzemből, sőt, még egy kávéra is sikerült összefutnom a LUAS-megállómhoz közel egy régi kollégával/ismerőssel. Eredmény! További ere...

No. Sűrű hét volt, dolgoztam sokat, volt megrendelés is, hurrá - kell a pénz, Focis "frissítése" és a "shopping spree" némileg lemerítette a kereteket. (Apropó, ma vissza kellett vinni a kocsit a slendriánságuk miatt - oda se megyünk többet szervizbe. Bray, Fitzpatrick's Motors, kerülendő.) De a munkás hét végéjén már szívtam a fogam, mert bár megfogadtam, hogy nem nyafizok ebben a munkanélküliségtől terhes időben, de azért megjegyezném, hogy főnököm szervezési képessége és a többiekre való odafigyelése hagy némi kívánnivalót. Ennek köszönhetően ugyanis megint 11 órásra sikeredett a pénteki munkanapom. Azt már tudom, hogy a mélypontom úgy délután 3-4 óra, amikor rájövök, hogy bár nagyon szeretnék, de nem fogok tudni hazamenni időben. Az után már megint megy a meló, főleg, ha finom ebédet rak elém Jasper. Délután még ad egy kis löketet az Aniz által elkészített dögös kávé, s akkor már - letudva a kötelezőket -, önként maradok bent még egy kicsit, hogy az új szaká...