2011. március 20.

Már megint...

... egy nagyon munkás hét. Az ünnep is munkával telt. Sok vendég volt, pénteken még több.

Csütörtökön elromlott az Üzembeli nagy sütő ajtaja, csak egy kartonpapírral bűvészkedve lehetett becsukni, aztán csütörtök estétől péntek reggel 11-ig nem volt hideg víz, csak meleg, az új pénztárgép nem volt hajlandó működni, és a főnökömnek folyamatosan kissé feszült volt az arca. Mire péntek délelőtt a fentieket orvosolták a különféle szerelők, s helyreállt a rend, ellepték az Üzemet a vendégek, és délután 4-ig folyamatosan teltház volt, és sorállás asztalért. Lemerítő volt, fizikailag és agyilag is. Zaj, kapkodás, feszülő izmok a száj körül.

De ma olyan meleg, barátságos, tavaszi nap volt, ami kárpótolt egy kissé a zűrös hétért. Rövidujjú pólóban jöttem-mentem! Odakint is. A csekély számú lelkes lakótársakkal felástunk és kövektől mentesítettünk egy úgy 3 m x 70 cm-es csíkot. Nem sok, de valami. Eltelt vele a délelőtt. S megismertem pár lakót. Mivel elmondtam nekik Willie tanácsait a kertészkedéssel, talajmegmunkálással kapcsolatban, úgy néztek rám, mint egy kiskertészre. Mi sem áll távolabb tőlem. Elég csak megnézni a teraszunkat :-)

Ma finom pekándiós, juharszirupos tortát sütöttem, Nigella Lawson Kitchen c. könyvének egy receptje alapján. A fura csak az, hogy semmi kedvem megkóstolni.

Nincsenek megjegyzések: