Április négyről...

Hihetetlen, milyen gyorsan elmúlt a hét az esküvő után, a napsütéses, aranysárgás bokrok ölelte út már csak távoli emlék... Annyi tennivaló volt, hogy mire felriadtam, már megint a tejszínt kavartam a piacon, s néztem a tálban a lassan formálódó habot: kiesett volna egy hét? Már megint itt vagyok? Mintha öt perce végeztem volna ugyanezt a mozdulatot.

A hétvége a viszonylag zajló piac után elég pocsékra sikerült. Beütött egy migrén. Nem a mindent kitöltő, beszélninemtudós fajtából, csak a fejfájás és a fura villódzás volt jelen, ami miatt kissé aggódva, itt-ott hunyorogva nyírtam le V. haját, de szerencsére nem rontottam el. Annyi tervünk volt vasárnapra... mentem csakazértis a Cars and Coffee-ra, mondván, majd elmúlik a fejfájás, a lüktetés, s újra élvezni fogom a napsütést. Ott megdöbbenve láttam viszont a Popsikához nagyon hasonló, de egy árnyalattal fényesebb sárga, sárga középkonzolos Fiatot, amihez egyszer már egy áruház parkolójában volt szerencsém. Sőt, V. bosszúságára, egy harmadik sárga Popsika is megjelent, igaz, akkor már nem voltunk ott, mert nyafogtam, hogy haza szeretnék menni, de most már biztosan van 3 sárga Fiat a megyében.

Hazamentünk, ágybaesés, aludtam, párnába fújt fejjel, három órát. Nem lett se múzeum, se kiállítás, se müzlivétel a vasárnapi piacon, se semmi. Valószínűleg az időjárás volt a ludas, mert V. is nyomott volt, fejfájós, így inkább aludtunk, s csak késő délután sétáltunk el, a még mindig nagyon erős, hullámokat verő szélben és tavaszi napsütésben, hogy azért együnk valamit. Ezzel ment el az egész vasárnap...

Aztán hétfőn már megint emailek, egyfolytában jöttek az érdeklődő levelek az Üzemből, száz lófejsüti? Menne. Ó, lemondva. Kétszáz hatszögletű süti egyszerű felirattal? Menne. Ó, lemondva. Szívtam a fogam, mert az ilyen szalagmunkák könnyen elkészíthetők, s a pénz is jól jön, ugye. S erre mind lemondva.

Ne legyek telhetetlen, maradnak a húsvéti sütik...

Közben sikerült egy igen finom svéd sütit kipróbálnom, az otthonról kapott szalalkáli segítségével. Igen omlós, könnyen elkészíthető sütemény, ezúttal lime olajjal ízesítettem, szép siker volt. V. azt javasolja, falatnyi nagyságúra kell alakítani, mert igen morzsálódós. Lehet narancshéjjal, citromhéjjal, vagy csak vaníliával ízesíteni, mindenhogy finom. Alkalmasint majd rakok fel receptet. Az egyetlen dolog, amit megint csak megtanultam, hogy a sütőajtó kinyitásakor nem szabad közel hajolni, mert igen büdös az éppen eltűnőben lévő ammónia.

A drömmar, vagyis "álom" névre hallgató svéd süti (háttérben a Húsvétra szánt tojásokkal)

Másik apróság, amit tegnap tanultam, hogy a narancslekvárhoz főzött narancsokat nem szabad kilyukasztani, amikor főnek. Úgy arcon köpött az egyik olajosan forró belsejével, hogy csuda. Még jó, hogy a szemüvegem megvédett. Ellapulnak maguktól is, csak jól nehezékeljük le őket.

Engedélyt kaptam nyúlfészek készítéséhez a piacon. Van egy selejtezésre ítélt nyúlfigurám, aminek nem árt, ha füves lesz, a fészek pedig az adventkor használt gyökérkoszorú lesz, fűvel megtöltve. Telerakom festett, fehér festékkel mintázott tojásokkal, s rakok bele csokitojásokat is, s lesz felirat, hogy a gyerekek vehetnek maguknak tojásokat, s boldog Húsvétot... Eredetileg a nagy, az épület előtt álló bokrot akartam teleaggatni tojással, de a rengeteg tojás már tavaly is szinte elveszett a bokor ágai között, így inkább a fészket dekorálom. Az feltűnőbb, s a kicsik is ki tudják belőle venni a csokitojásokat.

***

Múlt kedden megint volt privát múzeumozás, a Little Museum tagjainak. Ezúttal a James Joyce Center-be mentünk. Kivételesen DART-oztam, és sétáltam a helyszínig, csodás volt bámészkodni a tenger felé a vonatról... az a rengeteg virágos kert, a szintén zöld, virágos töltések... Szép ez a tavaszi időszak nagyon! Bent már ültek páran, a folyamatosan vetített Ulysses-t nézték egy tévén, abban a teremben, ahol tizensok évvel ezelőtt már jártam Botond feleségével, Kingával: karácsony előtt vetítették The Dead c. filmet, Joyce egy megfilmesített novelláját, nagy kedvencemet. Gyertyafénnyel, mince pie-okkal és forralt borral kínálták a vetítésre érkezőket. Igen hangulatos volt ott ülni a romantikusra bevilágított teremben, de arra emlékszem, a kandalló mellett egy kicsit huzatos ülés esett.

7, Eccles Street - e házszám alatt "lakott" Bloom, az Ulysses főszereplője

A központ vezetője tartott ismertetőt Joyce-ról, fiatalkoráról, életéről, jelentőségéről és a központról, aztán feltereltek minket az emeletre, ahol néhány kis teremben állandó kiállítás van Joyce néhány használati tárgyából. Ezt már egyedül nézhettük meg, nem volt magyarázat. Újra csak megfogadtam, hogy elolvasom a könyvet, amibe eddig mindig beletörött a bicskám az első fejezetek után... Aztán siettem a belvárosba, fontos feladat hárult rám, zoknit kellett vennem az uramnak. Annyira siettem, hogy már a harmadik saroknál elakadtam, ugyanis megláttam, hogy nyitva a város egyik nevezetes kínai étterme, az M and L. Ahol a halételek állítólag legendásan finomak... Összefutott a számban a nyál, s félretettem a zoknivásárlást. 

Őszintén, nem merészkedtem be még egyedül soha kínai vendéglőbe, fura dolgokat mesélnek róluk, hogy más a menü a kínainak, más a fehérnek, nem kapsz ingyen teát, amit a kínai vendég igen... Ehhez képest igen kedves és készséges kiszolgálást kaptam, de a vágyott halételt nem tudtam megkóstolni, ugyanis nem volt elég készpénz nálam, s kártyát nem fogadnak el. Egy kis edényke levesre futotta csak, amiből - makacsul erőlködve - pálcikával akartam kienni a belefőzött zöldséget, tengeri herkentyűket. Előtte lopva megfigyeltem a körülöttem hangosan ebédelő kínai turistákat, kínai családokat, hogyan tartják a pálcikákat, de legtöbbjük olyan sebes kézmodulatokkal evett, hogy elég nehéz volt a dolgom. Aztán egy pincér szeme megakadt rajtam, odalépett, s igen udvariasan, ahogyan a béna vendégnek jár, elmagyarázta, hogyan a legjobb kezdőként enni pálcikával, így tartsam, ebben a szögben, ne mereven fogjam, csak lazán... de amúgy nem érti, minek kínlódom, hiszen hozott nekem egy porcelánkanálkát... Végül sikerült mindent kiennem levesfröcsögés nélkül, de van még mit gyakorolnom. Még jó, hogy van gugli, mert így az asztal alatt titokban abból is kaptam gyorstalpalót, mit nem szabad a pálcikával csinálni. S most fő egy vödörnyi csirkeleves a konyhában, amiből majd némi nudli és fűszerek segítségével "ázsiai" leves lesz, s gyakorolhatok tovább pálcikával.

Legközelebb készpénzzel megyek, mert akkora halakat hoztak-vittek előttem a tányérokon, hogy hazáig csorgott a nyálam. S csak az nyomta el az éhemet, hogy sikerült akkora zoknit vennem az uramnak, ami nemcsak a lábszárát, de a lábfejét sem szorítja. Nagyon eredményes nap volt!

***

Most várom a beharangozott szakikat, akik majd a terasz ajtaját és ablakát, vagyis a kereteiket festik le. A körlevél szerint mindenképpen biztosítanom kell, hogy hozzáférjenek a hátsó traktushoz, hogy létráikat átemelhessék a kertfalon, mert ez a festés nagyon fontos, hogy a keretek tartósságát megőrizzük, és védjék a lakást és ezzel minket az elemektől. A lerohadó vakolat, a beázás, a penészesedés, a csendben rohadó belső faelemek javításának szükségességéről nem szólt a körlevél. Igaz, azt valószínűleg nem is lehetne megoldani egy-két szakival.