Amikor visszajövök szabadságról, azt hiszem, vagy azt remélem, hogy az általam felkeresett helynek a varázsa, jobbsága, szépsége, mássága, mint valami lepkeszárnyról érintésre lepergő hímpor, kicsit bevon, engem is szebbé, jobbá, érdekessebbé tesz, új lendületet ad, és megváltoztat. Mint az Újév első napja, pontosan olyan a hatás. Kicsit fényesebbnek, újabbnak, kisimultabbnak képzelem magam, s úgy érzem, hogy valami, valami biztosan változni fog, jobb és szebb lesz. Talán éppen én. Aztán ezt az érzést a villámgyorsan elkövetkező hétköznapok szépen elmúlasztják, már az első, számomra nagyon is ismerős, begyakorolt és megszokott mozdulatnál érzem, hogy nem, nem lettem szebb, jobb, újabb, sőt, kisimultabb sem, nem változik semmi, s ezért a hazaérkezés, akár csak az Újév első napja, enyhe bánattal tölt el.
Ráadásul az odakint néha ijesztően meglóduló szél, és a vízszintesen száguldó vízcseppek sem segítenek oldani a melankóliát. Várom, mikor tépi le a madáretetőt a fáról, esetleg az ággal együtt. Ez a nagy szél sehogysem viszi el a felhőket, egyre csak több jön, s hiába zöldek a növények, és nem is annyira hideg ez a szél, mégis valahogy lehangolt vagyok tőle, s gondolkodom, hogyan kezdjem ezt az évet, hogy ne legyek ennyire búvalbaszott. Mert az "újdonság" kellene hogy adjon valami reményt, hogy hú, de jó lesz, és új, és fényes, és bármi megtörténhet, de nem tudok olyat feldobott és izgatottan várakozó lenni, mint az uram, akinek tervei vannak, amelyek már-már kész ténnyé állnak össze a fejében.
Így ezért csak kis lépésekkel haladok előre, a mindfulness, az "itt és most" jegyében. Kezdetnek leolvastam az órákat és most beírom a szolgáltatónak, online, s aztán kitalálom, mit csináljak legközelebb. De mindenképpen valami hasznosat fogok csinálni, hogy ne legyen az az érzésem, hogy elszúrom ezt a napot valami léhasággal. Mert valahol bennem van a babonás ijedtség, hogy ha ezt csinálom, akkor ez lesz egész évben. S éppen ezért majd valami tévés hülyeséggel is fel fogom magam vidámítani, hogy ne ez a hangulat, és a baljós előérzet uralkodják a kerek hasú 2015-ön.
2 megjegyzés:
Kerekhasú 2015 :D Ez jó, megjegyzem és halkan hozzáteszem, bőerszényű.
Nekem mindig a páratlan évek voltak a jók, a párosokban mindig valami nagy gebasz volt. Én ezért 2015-re csupa jót várok, és úgy fogalmaztam meg az évre vonatkozó elvárásaimat, hogy ne lehessen kiforgatni :D Mert az agy a plusz-mínuszt nem tudja értelmezni.
Tehát egészségben gazdag, megvalósult tervekben, álmokban bővelkedő, szeretetteli, sok jó olvasnivalós, pl Moni :D 2015-t kívánok nektek!
Jaj, Fernel, nagyon köszönöm! Igyekezni fogok. Legyen Nektek jó évetek!
Megjegyzés küldése