2012. július 31.

Szakmai titkok 3.

Dublinban tavasszal megnyílt egy Dekobake nevű bolt, aminek létéről csak hónapokkal később szereztem tudomást, egy házibuli során. Eddig is ismertem a céget, legalábbis az elosztó központjukat: ők azok, akik cukormáz-lapra nyomnak színes és nem színes dolgokat, például QR-kódot, amit aztán sütire, tortára lehet ragasztani, és ehető. Azóta már voltam a boltban párszor, főleg tortakartonért, de mindig ott hagytam egy vagyont, könyvért (karácsonyi sütiötletek, szenzációs), színes (ÉS jóízű) cukormázért, vaníliáért. Kiszúrójuk nem sokféle van, de cukorvirágokhoz való eszközük van rengeteg. S betűk... s pucér Barbie-testek, hercegnőtortához... Wilton termékek, cukorgyöngyök, fondantpor... és említettem már a sokféle színben pompázó cukormáztömböket...?

S a dolgaikat olcsóbban adják a többi bolthoz képest.

A Facebook-oldalukat néha megnézem, ritkán, nem nagyon van idő nézelődni. A minap rákattintottam egy videójukra, mert a termékről sokan lelkendeztek. Két, teljesen hétköznapinak tűnő áttetsző műanyag lapot hirdettek, amivel a cukormázat vékonyabbra lehet nyújtani, mint simán nyújtófával, s a használatával könnyen mozgatható a máz, elkerülhetjük, hogy a tortára pakolás közben - köszönhetően a gravitációnak - nyúljon, szakadjon. 

Hm.

Megnéztem a videót, hmm. Árengedmény is volt. Vegyünk egyet.

Vettem. Nos, elsőre nem tűnt speciálisnak: csak két, puha, teljesen áttetsző, de kissé vastag műanyag lap, könnyen feltekerhető, saját kartontekercsben, hogy szállíthassam ide-oda. Olyasféle vastagságú, mint egy műanyag irattartó. A videó szerint első használat előtt be kellett volna kennem valamilyen zsiradékkal, aztán szépen letörölni. Vagyis "be kellett volna avatnom". Nem kentem be, mert olyan kis türelmetlen voltam, hanem egyből kinyújtottam a két lap között a puhára gyúrt cukormáztömbömet. Néha kíváncsiságból felemeltem, a lapos tömeg maradt, levált a műanyag lapról. Na, basszus, elvileg fel kellene tudnom emelni a mázréteget a lap segítségével, hogyan is van ez? Tovább nyújtottam, s egy idő után, amikor már szokatlanul vékony volt a mázréteg, gond nélkül fel tudtam emelni úgy a műanyag lapot, hogy rá volt tapadva a cukormáz, nem vált le. Forgathattam, lengethettem, a mázréteg tapadt. Csodás! Kinyújtás után magabiztosan ráterítettem a tortára, nem szakadt el, nem nyúlt meg, nem lettek rajta "terhességi" csíkok, mint néha, amikor túlságosan vékonyra nyújtom a szakadós mázat, porcukrozva a konyhapultot, hogy a máz ne ragadjon le. 

Rettenetesen örültem az eredménynek. Ami a legjobb, hogy a lap segítségével feleannyi mázat használtam fel a tortához, mint eddig szoktam. Ez a megtakarítás nagyon jól jönne az Üzemben, de hiába emlegettem fel a lap hasznosságát főnökömnek, nem harapott rá. A magam lapját pedig nem fogom behurcolászni, döntöttem el, így is majdnem minden reggel, mint egy igásló, fel vagyok pakolva, s a tekercs elég nagy... Már a máznyújtó szép fehér sodrófát is úgy örökölte meg valakitől, nem vette, azt is dugdosnom kell, nehogy bekoszolódjék, aztán nézhetek, amikor fehér mázat kellene kinyújtanom... Meddig tartana ki bent egy ilyen lap, egy hosszú kartoncsőben...

Marad a bőven porcukrozott konyhapulton a kinyújtás a megszokott módszerrel.

***

Még amikor utoljára látogatott meg a higiénikus néni, akkor mondta, hogy tojásfehérje helyett pasztőrözöttet kellene használnom. Akkor már volt a boltokban ilyesmi, tizenöt tojásfehérjének megfelelő pasztőrözött folyadék kis Tetrapak dobozkában. Annak, aki csakis fehérjéből akar rántottát készíteni, biztos nagyon jó, de dekoráláshoz mentsen meg tőle az Isten. Hiába verte a gép vagy tíz percig, nem lett olyan fényes, mint a sima, pasztőrözetlen fehérje. Később is matt maradt, a dekorált, sütőben megszárított sütiknek nem volt meg az a csillogós felülete, mint máskor. A kellő számú tojásfehérje kimérésénél próbáltam rá visszaemlékezni, hogy úgy 40 gramm egy átlagos fehérje súlya, ahhor kell 140-150 gramm porcukor... Önteni lehet, azzal nincs gond, de nekem nem jó. S a gingerbread heti rendszerességgel való készítése után mindig marad 2 tojásfehérjém, azokat használom fel a dekoráláshoz, mit csinálnék azokkal, ha nem használom fel őket? 

Kínlódtam a pasztőrözöttel egyet, aztán diszkréten megváltunk egymástól, lemondtam a használatáról. Majd ha jön a higiénikus néni, feltűnő helyen elhelyezek egy ilyet a hűtőben, de aki a sütijeimet akarja enni, továbbra is nyers tojásfehérjéből készült mázasat kap. Eszi, nem eszi...

2 megjegyzés:

Fernel írta...

Hú, de jó lenne nekem is ilyesmi. Pénteken a legutóbbi tortával úgy megszenvedtem, negyedjére tudtam leburkolni, morzsálódott, szakadt, végül így is lukas lett a két sarka, szerencsére Spongya Bobnak volt két keze, és fogta a fejét :D

Egyszer jó lenne egy ilyen helyre beszabadulni, csak bírja a pénztárcám!

kisrumpf írta...

Ha sok tortát csinálsz, megrendelésre, szerintem igen hasznos, és megtakarít némi pénzt. Ha bármikor szükséged lesz rá, szívesen beszerzem és feladom. Most 25 euró. Ha lesz rá valami kedvezmény, szólok.