Történések
Egyelőre beteget ápolok - V. kiadós megfázással jött haza Japánból. Nem sikerült valami fényesen az út, már ami a privát részét illeti: mire mehetett volna várost nézni, már az ágyat nyomta. De azért az azt megelőző napokban hősiesen megkóstolt néhány ismeretlen tengeri herkentyűt, s volt szerencséje egy wagyu marha szelethez is.
Azt mondta, fura egy nép. Szeretik sok kis bizbasszal felcsicsázni a telefonjaikat, nem csak iskoláslányok, de felnőttek is. S nagyon-nagy tisztelettel üvezik az időseket.
Hozott nekem Maneki Neko-t is, az egyik (aranyfüsttel a fenekében - nem viccelek!) a mobilomon lóg, a másik, nagyobb, az ágy feletti polcról integet. Ez utóbbinak saját kispárnája van a feneke alá... Most ott van, aztán majd átkerül egy kevésbé feltűnő helyre, mert az uram nem bírja a képét.
Betegápolás közben belekezdtem az első tényleg csipkesálba. A fonal leheletvékony, mohair. Remélem, lesz olyan szép, mint amit Limara kötött. Ugyanazzal a mintával dolgozom, a Knitted lace of Estonia c. könyvből, de a fonalam jóval vékonyabb, mint amiből Limara stólája készült. S az enyém biztosan nem lesz kész 10 este alatt...
A villamoson Nesbo: The Snowman c. könyvet olvasom. Igen jó krimi. Izgalmas, ijesztő, ha nem kötne le a csipke, ezzel tölteném a szabadidpőmet. De most csak kis adagokban fogynak az oldalak.
A szombati éves meeting-en a piaci tagok megválasztották az új committee tagjait. Mivel már 3 éve vagyok titkár, most másvalaki kapta a megbízást. Újra szabad minden hétfőm, mehetek Trish-sel moziba.
S ezt még csak igen-igen halkan mondom, mert sosem tudni, nem tesz-e keresztbe az amerikai nagykövetség, de talán februárban sikerül egy rövidke út Seattle-be. Talán. A főnököm már rábólintott, most már csak a vízumot és a repjegyeket kell beszerezni. V. üzleti útra megy, én pedig megyek barátnézőbe. Ha sikerül. Kopp-kopp-kopp!
Azt mondta, fura egy nép. Szeretik sok kis bizbasszal felcsicsázni a telefonjaikat, nem csak iskoláslányok, de felnőttek is. S nagyon-nagy tisztelettel üvezik az időseket.
Hozott nekem Maneki Neko-t is, az egyik (aranyfüsttel a fenekében - nem viccelek!) a mobilomon lóg, a másik, nagyobb, az ágy feletti polcról integet. Ez utóbbinak saját kispárnája van a feneke alá... Most ott van, aztán majd átkerül egy kevésbé feltűnő helyre, mert az uram nem bírja a képét.
Betegápolás közben belekezdtem az első tényleg csipkesálba. A fonal leheletvékony, mohair. Remélem, lesz olyan szép, mint amit Limara kötött. Ugyanazzal a mintával dolgozom, a Knitted lace of Estonia c. könyvből, de a fonalam jóval vékonyabb, mint amiből Limara stólája készült. S az enyém biztosan nem lesz kész 10 este alatt...
A villamoson Nesbo: The Snowman c. könyvet olvasom. Igen jó krimi. Izgalmas, ijesztő, ha nem kötne le a csipke, ezzel tölteném a szabadidpőmet. De most csak kis adagokban fogynak az oldalak.
A szombati éves meeting-en a piaci tagok megválasztották az új committee tagjait. Mivel már 3 éve vagyok titkár, most másvalaki kapta a megbízást. Újra szabad minden hétfőm, mehetek Trish-sel moziba.
S ezt még csak igen-igen halkan mondom, mert sosem tudni, nem tesz-e keresztbe az amerikai nagykövetség, de talán februárban sikerül egy rövidke út Seattle-be. Talán. A főnököm már rábólintott, most már csak a vízumot és a repjegyeket kell beszerezni. V. üzleti útra megy, én pedig megyek barátnézőbe. Ha sikerül. Kopp-kopp-kopp!
Megjegyzések
Én is remélem, nem lesz gond, 10 éve volt dolgom velük, nem tették egyszerűvé a dolgot, s elég udvariatlanok voltak, de túl fogom élni :-)
Köszönöm!
most néhány hete jöttünk vissza a tengeren-túlról és bár nem az USA volt a végcél, de Chicago volt az átszállási pont. Nekem minden simán ment, mert új útlevelem volt, de Levit olyan szépen kivették a becsekkoló sorból a tranzitnál, hogy öröm volt nézni (neki még régi útlevele van vizummal). Rettenetesen megalázó volt, ahogy lobogtatták az útlevelét és kiabálták, hogy "itt van egy másik", majd olyan alapos motozásnak vetették alá és valami krémes kesztyűvel is végigtapoggatták, miközben megmagyarázták, hogy azt nézik, hogy nem hordoz-e valami fertőzést vagy parazitát a ruházatán. Szóval eléggé kiboritotta szegénykémet :-( Mindenesetre legközelebbre már neki is beszerezzük az új útlevelet a rossz tapasztalatok miatt.
Egyébként, ha az USA a végcél, akkor valószinűleg simán megy minden, mert már Dublinban megtörténik az elbirálás a reptéren, de készüljetek fel, hogy emiatt kb 3-3,5 órával előbb kérik odaérni a becsekkoláshoz. És az USA határvizsgálat után már csak egy nagyon kicsi helyiség van, jobb minden inni-enni valót korábban beszerezni az útra. Oh, és odaérve már külön sorba tereltek bennünket, nem kellett a többi érkezővel sorbaállni, mehettünk egyenesen a csomagokért . Hirtelen ennyi jutott az eszembe, bocs, hogy ennyit fecsegtem :-)
Üdv
Ági
De csak nem fognak vacakolni sokat 5 nap miatt...
Erre most az ESTA-ra este 11kor jelentkeztem, reggel 8kor meg már ott figyelt az "engedélyezve" felirat a kérelmemen.
Fene sem érti ezeket...