Reggel elvittem a sütiket a Marlay Park-ba, szép sikerük volt, az imént hívott a councillor, hogy megköszönje a munkám (ah), s elmesélje, 3 óra alatt 2000 eurót gyűjtött össze a Children's Sunshine Home és a LauraLynn alapítvány részére. Az egyik alapítvány súlyosan beteg gyermekek otthonát tartja fent, a másik az első gyermek hospice megépítésén fáradozik, Leopardstown-ban.
A rendezvény magában a Marlay House-ban volt, amit nem láttam még belülről - de a parkot már ismerem. A Marlay Park gyönyörű, mindig az, a kilátást a hegyek felé nem is tudom leírni. Tele volt kutyasétáltatókkal, reggeli edzésüket végző futókkal, párosával baktató nőkkel, némelyikük komoly kifejezéssel, egyenes háttal rótta az utakat, előre-hátra lengetve a karját: brisk walking-oltak. Ilyen csodás parkban öröm a testedzés. Csináltam pár fotót a Marlay House melletti udvarról, ahol szombatonként egyébként piac van, illetve van ott egy-két kis műhely, ahol kézművesek árulják a dolgaikat. Amikor Sandyford-ban laktunk, egyik szomszédunk, aki ékszereket gyártott, itt árulta a termékeit. Ez nekem is egy piaclehetőség lehetne, ha nem szombatonként tartanák...
Kedvem támadt megint sétálni itt, kár, hogy bő félóra autózásra van tőlünk. Egyszer, egy vasárnap kiültünk ide hattyút etetni, újságot olvasni - emlékszem, nemcsak nekünk támadt ez az ötletünk, mert a kis tó vize tele volt kenyérdarabokkal, a hattyak unottan bámultak a vízbe hulló falatokat...
A híres Wicklow Way (túraútvonal) itt kezdődik, az is egy olyan útvonal, amit én, elpuhult, az életben nem fogok végigjárni, pedig...
***
Amitől ma felugrott a vérnyomásom (ma is): nem csak hogy Halloween-ra való holmikat kapni a boltokban, de már a karácsonyi csokik is megjelentek itt-ott. Könyörgöm, még szeptember vége sincs! Miért, miért, miért kell ellaposítani az ünnepeket? Még nem találkoztam olyannal, aki felcsillanó szemmel csapott le volna a cuccokra, mondván, jaj de jó, előre készülök. Csak olyat láttam, aki meglepődve meredt a kipakolt csokikra...
***
Tegnap megtaláltam a Youtube-on a Limaráról készült filmet, nagyon tetszett. Annyira ügyes az a nő! Én még mindig ott tartok kenyérsütés terén, hogy a bevált receptekkel dolgozom, újdonság nem készül semmi - pl. meg kellene próbálni a kovászkészítést, de bármennyire is mondják, nem nehéz, tartok tőle. Elbarmoltam már párszor.
Apránként végignézem majd a többi részt is, hála az Égnek, felrakták a többi gasztrobloggerről szólókat is. A Dining Guide által szervezett Blogkóstolóról pedig itt lehet megnézni a tudósítást. Őszintén sajnálom, hogy nem mehettem megkóstolni azokat a kajákat! Micsoda remek kezdeményezés! Vajon az ír gasztrobloggerek nem csinálnak ilyet?
6 megjegyzés:
Köszi a Limarás linket! Most itt folyatom a nyálamat :-)
Bizony! Nem csak karacsonyi csokik, de fenyofa diszek, kepeslapok, csomagolopapirok, crakerek. Evrol evre korabban kezdodik a bolondulas! De az is lehet, hogy iden me'g a tavalyi eladatlanoktol probalnak megszabadulni...
A kovász az a Sauerteig? Mert akkor az amolyan "alig kell valamit csinálni vele, majd kialakul", és ha mégsem, akkor rá lehet fogni a páratartalomra vagy bármi másra. Én csak arra emlékszem, hogy elég büdös volt (a Schwarzbrot-hoz kellett, rozslisztből, és annak elég jellegzetes szaga van), és ezért olyan edényben kell csinálni, aminek van fedele.
De itt az alaprecept (ennyi remélem még a soproni német alapszókinccsel is megy :)
Ein einfaches Rezept:
100 g Mehl (am besten Roggenvollkornmehl) mit Wasser zu einem dickflüssigen Teig (etwa wie Waffelteig) verrühren. In einer Schüssel zugedeckt an einem warmen Ort etwa 24 Stunden stehen lassen.
Dann wieder 100 g Mehl und entsprechend Wasser zugeben, gut einrühren und erneut etwa 24 Stunden stehen lassen.
Weiter so verfahren, bis der Sauerteig backfertig ist. Das erkennt man an drei Kriterien:
# Er riecht deutlich säuerlich.
# Auf der Oberfläche hat sich Schaum gebildet.
# Wenn man einen Löffel voll Teig genauer betrachtet, kann man unzählige winzige Bläschen erkennen.
Annyira, de annyira vágyom egy ilyen színes levelekkel befuttatott kőkerítéses házra...
Én a magos kenyerekre szavazok. Imádom őket.
Cath, ha ültetsz vadszőlőt a fal mellé, hamar felfut. Akár fakeretre is, az erkélyen. S akkor lesz sajátod :-)
Magos kenyér/kovász témában hamarosan egy igazi szakértőtől kapok majd okítást. Talán akkor eloszlik a köd, s bele merek vágni mindenféle kovászos, magos csodák sütésébe :-)
Medve, túl sokat gondolsz a német "nyelvtudásomról"... nem vagyok ponchichter, sajnos. Amúgy igen, ez lesz az.
Moni, ok, de ki építi meg hozzá a kőkerítést a teraszon? :D
Megjegyzés küldése