A több részletben végzett kicuccolásnak vannak hátrányai. A kevés hely. A hosszas válogatás (mit hozzak?), mely néha szívszakasztó döntések elé állít, mert van, amiről egy életre le kell mondani, elajándékozni költözés előtt, mert nem jöhet.
De ami a legbosszantóbb, az a saját emlékezetem. Amely gyakorta megtéveszt.
Ma kedvenc rádióadómban a rádiós könyvklub következő köteteként Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvét emlegették. Lelki szemeim előtt lebegett a könyv, a sajátom: kisméretű, sötét borítóval, a betűtípus is előttem volt - este eszembe jutott, hogy elolvasnám azt a jelenetet, amely az egész könyvből megragadt belőlem (mentségemre, vagy húsz éve olvastam).
Megyek a polchoz. Nincs a többi Kundera között. "Kihoztuk? "- faggatom a férjem. "Persze." - volt a válasz. (Ehhez tegyük hozzá, hogy az uram a könyveit otthagyta Magyarországon, a húgának adta mindet. Ő nem őriz, nem babusgat tárgyakat. Amit apránként, autós utak során kihoztunk, alaposan kiválogatva a "muszáj"-köteteket, az az enyém.)
További reménykedős szemelgetés a polcon. Fotók, plüssállatok félretologatása, hátha mögöttük van... De nem. Bal felől az angol nyelvűek, jobbról a magyarok. A nagyja írók szerinti betűrendben, a másik, a később érkezettek, már keverve, ahol elférnek.
Nincs meg. Egyre élesebben előttem van a kötet. Bosszankodom. Ez már nem először fordul elő. Hogy beugrik egy mondat, egy régi kedves olvasmányból, s mennék a könyvért, hogy valóban jól emlékszem-e a sorra? S bármennyire is határozottan emlékszem, hogy kihoztuk, a kötet nincs sehol.
De ami a legbosszantóbb, az a saját emlékezetem. Amely gyakorta megtéveszt.
Ma kedvenc rádióadómban a rádiós könyvklub következő köteteként Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvét emlegették. Lelki szemeim előtt lebegett a könyv, a sajátom: kisméretű, sötét borítóval, a betűtípus is előttem volt - este eszembe jutott, hogy elolvasnám azt a jelenetet, amely az egész könyvből megragadt belőlem (mentségemre, vagy húsz éve olvastam).
Megyek a polchoz. Nincs a többi Kundera között. "Kihoztuk? "- faggatom a férjem. "Persze." - volt a válasz. (Ehhez tegyük hozzá, hogy az uram a könyveit otthagyta Magyarországon, a húgának adta mindet. Ő nem őriz, nem babusgat tárgyakat. Amit apránként, autós utak során kihoztunk, alaposan kiválogatva a "muszáj"-köteteket, az az enyém.)
További reménykedős szemelgetés a polcon. Fotók, plüssállatok félretologatása, hátha mögöttük van... De nem. Bal felől az angol nyelvűek, jobbról a magyarok. A nagyja írók szerinti betűrendben, a másik, a később érkezettek, már keverve, ahol elférnek.
Nincs meg. Egyre élesebben előttem van a kötet. Bosszankodom. Ez már nem először fordul elő. Hogy beugrik egy mondat, egy régi kedves olvasmányból, s mennék a könyvért, hogy valóban jól emlékszem-e a sorra? S bármennyire is határozottan emlékszem, hogy kihoztuk, a kötet nincs sehol.
Fogcsikorgatás. A rohadt életbe. Egyre türelmetlenebbül kutatok, nézem az egymásra pakolt sorokat. Engem, akinek általában minden lehetőleg azonnal kell, ez a "lehet, hogy mégsem hoztuk ki"- érzés őrjítő, dühítő, bosszantó. Ez a legnagyobb hátrány a kitelepedésben. Hogy van, amit "otthon" hagytam. S közben azt hiszem, itt van.
Legközelebb csak konténerrel, MINDENT egyszerre felpakolva vagyok hajlandó mozdulni.
Vagy ráérős időmben csinálok egy könyvjegyzéket, s akkor nem kell megszállottan kutatnom, hanem azonnal rájövök, hogy a keresett kedvenc már nincs meg. Apropó, ha valaki tudja, kinek adtam kölcsön a Levelek a Zugligetből c. Sárközi-könyvemet, az szóljon! Az biztos megvolt, s most nem találom...
Legközelebb csak konténerrel, MINDENT egyszerre felpakolva vagyok hajlandó mozdulni.
Vagy ráérős időmben csinálok egy könyvjegyzéket, s akkor nem kell megszállottan kutatnom, hanem azonnal rájövök, hogy a keresett kedvenc már nincs meg. Apropó, ha valaki tudja, kinek adtam kölcsön a Levelek a Zugligetből c. Sárközi-könyvemet, az szóljon! Az biztos megvolt, s most nem találom...
8 megjegyzés:
Nem tudom latta-e ezt a filmet az allatokrol, engem nagyon megrazott. Eddig is tudtam, hogy nem rozsas a helyzet, meg hogy az ilyen filmek ra is jatszanak, de egy-egy jelenetethez szavak sincsenek:
http://veg-tv.info/Earthlings
Szanj ra bo egy orat, akkor kezd neki, ha nincs semmi dolgod
Zsu
megint Zsu, mar az almaimat is megzavarjak a latott kepek, amikor lecsukom a szemem elalvas elott, elojonnek, kulonosen ketto riogat :-(
Köszönöm, meg fogom nézni!
Majd ha megnezed a filmet, leirom melyik a ket legmegrazobb jelenet a szamomra. Zsu, ismet
Zsu, rászántam félórát, de többet nem. Valóban nagyon felkavaró, gyomorforgató - sajnos, az ilyen dolgok létezésével eddig is tisztában voltam, más forrásokból, más filmekből. (Our daily bread, például.) Ne vitassuk meg, melyik volt a legborzasztóbb, mindegyik az. Sokszor félrenéztem...
De az egész, így "csokorba szedve" kicsit propaganda-szagú, s mintha csak amerikaiakhoz szólna, amerikai példák kapcsán.
Oda kell figyelni nagyon, honnan jön a kajánk...
Nem nekem, viszont nekem is megvan, mert ajánottad, megvettem, de nem tetszett igazán. Ha gondolod nagyon szívesen elpostázom, itt csak a port fogja!
Nekem az összes könyvem egyszerre jött ki, kb ezermillió biszbasszal együtt (12 éve Milánóban reggelizőpelyhes dobozokból gyűjtött műanyag mesefigurák pl).
Ha tényleg hajlandó vagy megválni a Levelektől (tényleg sajnálom, hogy nem tetszett), akkor bizony szeretettel várom! Címet küldhetem a Facebook-on keresztül?
Biszbasz ide vagy oda, azért az megnyugtató, hogy magad körül tudhatod a dolgaidat.
Minden költözésnél attól féltem, valamelyik könyvem elkeveredik... A sehány éves kislányt nem találom egy ideje, öt költözés és mínusz egy könyv nem olyan rossz arány, bár nagyon sajnálom ezt az egyet is.
Megjegyzés küldése